Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Bevezetés

BEVEZETÉS 13 gyalhatom, mert ez nem akar orosz útleírás lenni, hanem az oroszokat s az oroszságot általában csak annyiban veheti tekintetbe, a mennyiben azok Ázsiára és ennek népeire átalakítólag, illetőleg másként hatással voltak. Habár az elbeszélés folyamán az oroszok eljárását többször és tartózkodás nélkül dicsérve, ezt a jó véleményemet meg is próbáltam indokolni, még sem mélyedtem bele az orosz nép jellemének, az orosz kultúrának, hogy ne mondjam, az orosz világfelfogásnak olyan taglalásába, a mely számos apró események és élmények alapján támadt kedvező ítéletem kialakulását logikus módon meg tudná magyarázni. Annál inkább sajnálom, hogy ezt nem tehettem, mert ezzel az az objektivitás, a melyre mindig törekedtem, látszólag csorbát szenvedett, a mi pedig a dolog tulajdonképeni czéljának, hogy t. i. az orosz állapotokról valódi és elfogulatlan véleményt terjeszszek el, nem szolgált éppen javára. Különösen engem, mint • magyar embert, rendkívül meglepett, hogy lépésről-lépésre újabb bizonyítékokat szereztem az iránt, hogy mennyire tévesek az általánosan elterjedt európai vélemények Oroszországról és az orosz népről általában, és hogy éppen az én honfitársaim mily kevéssé ismerik azokat a feltűnő analógiákat, a melyek az orosz és a magyar parasztság gondolkozásában, érzésében és kulturelemeiben találhatók. Igaz, hogy az oroszok ária eredetűek, de azért valódi keleti nép, nemcsak a materiális politikai körülményeknél és a terjeszkedésképességnél fogva, hanem primitiv kulturális, sőt ethnikai okokból is, a mennyiben kulturájuk nagyrészt ázsiai alapokon fejlődött, s mert a nép mai kifejlődéséhez ázsiai török vér is járult. Az én népem is kelet sarjadéka, s eredetét nagy részben a türk népeknek közép-ázsiai hazájában kell keresnünk. Hazai mondák egy vérrokonságban álló törzsről emlékeznek meg, a mely őshazájában visszamaradva, ott a magyarok nyelvét, szokásait és nemzetiségét hamisítatlan tisztaságában őrizte meg; évszázadokon át álmodoztak arról a magyar utazók, hogy ezt az őshazát, ezt a hátramaradt testvérnépet felkeressék, s a régen szétszakadt köteléket ismét szorosabbra fűzzék. Hogy Ázsia felfedezésének története a magyar utazóknak olyan feltűnő nagy számáról emlékezik meg, és pedig olyan időszakokból, a mikor a körülmények ilyen ideális tudományos törekvéseknek éppen nem kedveztek, elsősorban is ennek az elveszett testvérnépnek a felkeresésére való vágyódásból magyarázhatjuk. KÖRÖSI CSOMA SANDOR, JERNEY, DUKA, ÓNODY, BERZENCZEY, REGULY mindannyian többé-kevésbbé a régi hagyományoktól voltak áthatva, s így önfeláldozó működésük természetes, hogy azzal a csalódással végződött, miszerint hamis nyomokon jártak. Habár így tulajdonképeni czéljukat nem is érték el, s a keresett testvérnemzetet nem is sikerült feltalálniok, azért törekvésük nem volt eredménytelen. Azok a pozitív adatok, a melyeket hazahoztak, s a melyek tulajdonképen reményeiket tették tönkre, igen jelentékeny részét teszik Belső-Ázsiáról szóló alapvető ismereteinknek.