Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Bevezetés

14 BEVEZETÉS A milyen nagy érdemeik vannak ezen férfiaknak, -— Így pl. Ázsiának első keresztülutazása északról délre, Vjérnyitő! Kasgáron át Indiába, azután meg a tibeti nyelvre vonatkozó, alapvető, s még ma is a legjobb tanulmányok tőlük származnak — épp oly kevéssé ismeretes az ő nevük Magyarország határain kívül: hisz ők is kelet gyermekei, s a nyugat büszke ária népei észre sem veszik őket, megemlékezésre sem méltatják! Csak az indiai „Survey" Annalesei emlékeznek meg itt-ott az ő nevükről, s a Himalája hófedte bérczóriásainak lábánál hirdeti egy egyszerű, magányos sírkő 1 azt a megtisztelő elismerést, a melyben angol indiai tudósok részesítették az egyszerű magyar kutató emlékét. . . VAÍMBÉRY, HUNFALVY, gróf SZÉCHENYI BÉLA és LÓCZY, UJFALVY és ujabban gróf ZICHY JENŐ és kísérői három egymásután következő expediczióval bizonyos tekintetben szintén a régi hagyománynak hódoltak, s nyomozták az őshazát, természetesen többé nem közvetetlenül az ősök hagyományaihoz alkalmazkodva, hanem a modern tudomány teljes fegyverzetében, mert hisz ők azt tűzték ki czélul, hogy az ethnografia és a nyelvészet terén kövessék és világítsák meg az ázsiai népek és a magyar nemzet között fennálló rokonságot és vonatkozásokat. Szükségtelen megjegyeznem, hogy a nemzeti tradicziók és az előttem haladottak buzdító példája reám sem maradhattak hatás nélkül és hogy én is, erőmhöz és az adott alkalomhoz képest, arra törekedtem, hogy az útbaejtett népek ethnikai sajátságait nemcsak általános ethnografiai, hanem elsősorban specziális magyar szempontból figyeljem és bíráljam meg. Tudtam előre, hogy e téren nem valami meglepő eredmények várhatnak reám, mert bizony a magyarság sok és sokféle változáson, külbefolyáson ment keresztül, míg mai alakulását el nem érte. A nép török-tatár alkotó eleme alaposan ki lett vetkőztetve ősi jellegéből, míg magyarrá lett, de még az is vita tárgya, mekkora része volt a török-tatár vérnek népünk alakulásában egyáltalában : a főszerepet vitte-e, vagy csak vékony sugárban ömlött-e szét a finn-ugorság ereiben, harcziassá, hódítóvá, államfentartóvá nemesítve annak szelíd, jámbor erkölcseit? Nagyon aprólékos kérdések ezek, s nagyon távol maradtam attól, hogy tisztázásukhoz értékesebb, bővebb adatokkal járulhassak. Hiszen expedicziónk czélja is más irányban mozgott, és csak mellesleg, úgyszólván lopva foglalkozhattam a nyelvi és néprajzi kérdések útvesztőjével. 1 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR síremléke Dardsilingben. A felírás a következő : H. I. — Körösi Csorna Sándor, születésére nézve magyar, a ki filologiai kutatások czéljából keletre indult, s miután olyan nélkülözések között, a milyeneket csak ritkán viselt el ember, a tudomány szolgálatában éveket töltött : megalkotta legszebb és igazi emlékét a tibeti nyelv szótárával és nyelvtanával. — H'Lassza felé való útjában, a hol munkáját folytatni akarta, meghalt ezen a helyen, 1842 április 11-én 44 éves korában. Munkatársai, az „Asiatic Society of Bengal" tagjai szentelték ezt a követ emlékének. — Requiescat in pace.