Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
III. fejezet. A hét folyam országában
102 A HÉT FO I.YAM ORSZÁGÁBAN 102 A megmenekült lakók halálfélelme képzelhető volt, s a földrengés eredetéről a legkalandosabb nézetek jártak szájról-szájra. Valóságos pánik tört ki, a mikor az a hír keletkezett, hogy a magasan fekvő Isszyk-hul-tó áttörte a hegyeket, s egész vize aláhömpölyög, hogy új özönvizet hozzon a világra. A föld mozgása ugyan még hetekig eltartott, s ez idő alatt alig mult nap, hogy újabb lökéseket ne éreztek volna, de azért a hevenyében kirgiz nemez-sátrakba telepített városi lakosság lassankint megnyugodott. Azonkívül nagyszabású segítő akczió is indult meg, a melyben részt vett az egész európai Oroszország, s így csakhamar hozzáláthattak a városnak újraépítéséhez. Hogy ezen a bizonytalan talajon többé hasonló nagyarányú katasztrófa ne történhessék, szigorúan elrendelték, hogy csak fából szabad építkezni, s csak földszintes házakat szabad emelni. A faanyag ugyan nem valami jó az építkezésre, de azért az épületek elég csinosak, a mint különben a nagyszabású kormányzósági palota is bizonyítja. A házak nagy része külsőleg gerendákból látszik összeróva lenni, a mi a sok házikert és az utczák ültetvényei között igazán kedvesen fest. Hogy a házak elég kényelmesek legyenek, kénytelenek voltak nagy területre építkezni, s minthogy a faházak tűzveszélyesek, minden épületnek magában kell állnia, s mindegyiket kert veszi körül. Így azután a város rengeteg nagy lett, a mihez még inkább hozzájárulnak a nagy terek, egy nagy nyilvános kert, és a szélesre, kényelmesre szabott utczák. A mint Turkesztán minden városában, úgy itt is fasorok szegélyezik az utczákat, s az út két oldalán ar'ik-ok csergedeznek, a melyek nyíltak; ezeknek gyakran igen kétes tisztaságii vize szolgál, sajnos, az egész városnak vízzel való ellátására. A berendezés ugyan szép, s a víznek ipari használata kényelmes, de azért az árikoknak lehet tulajdonítani, hogy a város egészsége nem valami jó, s különösen erősen uralkodik a malária. A mai Vjernyiben nincs monumentális épület, de azért a sugáregyenes utczákkal szabályos négyszögekre osztott városka rendkívül kedves és barátságos, s az európai városok villatelepeire emlékeztetne, ha sok minden egyéb nem figyelmeztetne, hogy Ázsia legeslegbelsejében vagyunk. Ig)' pl- járdáról szó sincs, a mi még nem volna nagy baj a kemény lösz-talajon, csak eszükbe ne jutott volna az utakat a földrengés után fenmaradt temérdek törmelékkel feltölteni. E miatt most az utakat vagy leírhatatlan por, vagy pedig feneketlen sár fedi. Volt alkalmam mind a kettőt élvezni, és sajnálattal kellett konstatálnom, hogy az egyik szélsőségből a másikba való átmenetnek irigylendő időszaka csak nagyon rövid ideig tart. Mint Ázsiában mindenütt, úgy itt is a legnagyobb ellentétek érintkeznek egymással. A város új házai valóban csinosak, de a régiebbek, különösen a két kozák-városban, piszkosak és gondozatlanok. Nem szeretnek itt az emberek semmit sem kijavítani, semmit sem helyreállítani — ez az igazi kelet!
