Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

III. fejezet. A hét folyam országában

A HÉT FO

I.YAM ORSZÁGÁBAN 95 a Narin-hegyvidékben tanyázott. A szári-bagis törzs manapja, U.MBET-ALA megtámadta azt a kis csapatot, a mely SZUBAREV hadnagy vezetése alatt proviantot szállított a hadoszlopnak. Ámbár Umbet-Ala mintegy 3000 embert válogatott ki legjobb dzsigitjei és bat'irjai (hősei) közül, s a Szon-kul közelében, rejtekhelyéről váratlanul támadta meg az élelmező-csapatot, a negyven vadász mégis fényesen visszaverte a támadást és megfutamította az ellenséget, s így PROCZENKO zavartalanul teljesíthette küldetését. Sőt ez a kudarcz annyira lehangolta a kirgizeket, hogy a hegyvidék további lassú okkupácziója minden nevezetesebb ütközet nélkül fejeződött be. 36. kép. Gázlón átkelő tevekaraván. Az 1860-ki pekingi egyezmény szerint ezt az egész hegyvidéket Khina átengedte az oroszoknak, s a határt akképen állapították meg, hogy a KhanTengritől kiindulva, a Tien-san legdélibb lánczán húzódik végig a Khokáni khánság határáig. A katonai okkupálást itt is nyomon követte a közigazgatás rendezése. 18ö4-ben Szemipalatinszk a tartomány fővárosa lett; 1802-ben az Ilitől délre fekvő hegyvidéket Ala-tau-keriilet néven a tartományhoz csatolták Vjernoe fővárossal; végül 1867-ben berendezték Szemirjécsenszk kormányzóságot (oblaszt), a mely a régi szemirjécsenszki és transz-ili kerületekből, az Alatau-keriiletből és azokból a területekből áll, a melyeket 1860-ban KOLPAKOVSZKY tábornok vezérlete alatt vettek el a Khokáni khánságtól, Tokmak és Pispek városokkal.