Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
III. fejezet. A hét folyam országában
96 A HÉT FO I.YAM ORSZÁGÁBAN 96 1865-ben, Aulié-Ata és Csiniként elfoglalása után, az újonnan szerzett területeket „Turkesztáni tartományok" néven foglalták össze, s 1867-ben Taskent eleste után, a turkesztáni főkormányzóságot alapították, a mely Szir-Darja és Szemirjécsenszk kormányzóságokból állott. 1882-ben az eddigi „Nyugat-Szibiria" kerület helyén Omszk katonai kerületet alapították, a melyhez Akmolinszk, Szemipalatinszk és Szemirjecsenszk, mint pusztai kormányzóságok csatoltattak, és pedig úgy, hogy ez az utóbbi megnövekedett azzal a területtel, a mely Kuldzsa átadása után maradt az oroszok kezében. A legújabb időben, 1900-ban, újra megszüntették ezt a felosztást, és Szemirjécsenszk kormányzóságot ismét a turkesztáni főkormányzóságba osztották, a mikor ugyanide került a transzkaspi terület is. A tartományt kormányzó igazgatja, a ki közvetetlenül a taskenti főkormányzó alá van rendelve, s a kinek székhelye a tartomány fővárosa, Vjernyi. Állásánál fogva a kormányzó egyszersmind főatamanja a szemirjécsenszki kozák-seregnek, de azonkívül a kormányzóság területén levő összes csapatoknak parancsnoka is, úgy, hogy hivatalos hatalma nagyon kiterjedt és korlátlan, de a mellett valóban fáradságosnak és gondterhesnek mondható. Jelenleg ezt a állást JONOKF E. MIHÁLY vezérőrnagy viseli, a kinek nevét az orosz Pamir-expediczió idejében Európában is sokat emlegették. A tartomány közigazgatása természetesen, mint mindenütt Turkesztánban, katonai, és a hadügyminisztérium vezetése alatt van. Hat kerületre oszlik (Vjernyi, Kopál, Pispek, Przsevalszk, Lepszinszk és Dzsarkent), a melyeknek élén egy-egy kerületi főnök (Ujezdníj-nacsálnik) áll. Szemirjécsben csak hat város van, a fennebb említett hat kerületi főváros, de ezek közül csak a 24,000 lakosú Vjernyinek van nagyobb jelentősége; a többinek alig van több, mint 8—10,000 lakója. Azonban a népességre vonatkozó számadatok csak nagyon hozzávetőlegesek, mert az orosz lakosság, mind a parasztok, mind a kozákok száma gyors és folytonos növekedésben van, a benszülött népességet pedig megszámlálni teljesen lehetetlen, hanem csakis becslés alapján lehet a számukat megállapítani. Általában a tartomány lakóinak számát egy millióra becsülik, de ennek a lakosságnak az eredete nagyon vegyes. A népesség eloszlásának kérdésébe mélyebben nem megyek bele, csak a közigazgatás eloszlásáról közlök rövid statisztikát, a mely jó képet nyújt a majdnem 400,000 km 3, terület betelepítettségének állapotáról. Az említett 6 városon kívül, a melynek lakói közt az orosz eredetűek jelentékeny számban vannak, találunk még a tartományban 36 földmívesfalvat és 23 kozák-telepítvényt. Ezzel az 59 orosz helységgel szemben áll 64 tarandzsi-falu, 3 dungán-község és a letelepült kirgizeknek 2 tanyája. Tisztán szárt telep nincs Szemirjécsben, de a helyett minden faluban, még az orosz falvakban is megtaláljuk őket, kisebb nagyobb számban, mint kézműveseket és kereskedőket.