Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
III. fejezet. A hét folyam országában
A HÉT FO I.YAM ORSZÁGÁBAN 93 SZEVERCZOV utazásai közben az Isszyk-kul déli partján egy nagyorosz földmívelőt talált, a ki a kirgizektől földet bérelt és malmot épített már 1867-ben, tehát akkor, a mikor a két kirgiz-törzs, a Biigu és a Szári-Bag'is törzsek közti villongások még teljes virágjukban valának, s az oroszok befolyása e félreeső völgyzúgban még úgyszólván semmi sem volt. Ez a SZEVERCZOV említette földmívelő valóságos kutató volt, mert őt községe azzal az utasítással küldte ki, hogy keressen valahol a távol keleten a letelepülésre alkalmas helyet. Ő aztán éveken át egyedül kóborolt messze földeken, míg végre az említett területet alkalmasnak találta. Úgy látszik, hogy felfedezéséről sikerült az otthonmaradottakat értesítenie, mert jelenleg ezen a vidéken, a hol SZEVERCZOV találta azt az orosz gyarmatost, Kizil-Szti nagy és virágzó falú van, a melyet az oroszok az alapító tiszteletére Szlivkina néven neveznek. Nagyon mulatságosak azok az anekdoták, a melyeket Vjernyiben mesélnek az orosz parasztok vándorló kedvének és gyarmatosító hajlamának ecsetelésére. így a XIX. század nyolczvanas éveiben a kormány sokat foglalkozott gyarmatosító tervekkel, s az erre vonatkozó szabályzatokkal, adómentességgel, előlegekkel, birtok-engedélyezésekkel stb., s ugyanerről beszéltek mindenütt a napi sajtóban is, de még a közbeszédnek is ez volt a tárgya. Ekkor a vjernyii hatóságok egyszerre olyan értesítéseket kapnak, hogy az egészen fiatal gyarmatból valóságos kivándorlás indult meg az Ili mentén lefelé a Balchas-tónak teljesen meddő szakszaúlsivatagjai felé. Az azonnal megindult vizsgálat a következő furcsa képtelenséget derítette fel. A gyarmatosító tervekre vonatkozó •akták jelzése mindig „O kolonizáczii" (a gyarmatosításokról) volt, s ugyanezt használták az újság-czikkek is czímül. A parasztok azonban ezt az előttük idegen szavat így ejtették ki oroszul vókolo nizáczW, a mi annyit jelent, mint „le az alföld felé!" s ezzel a további felelősséget az orosz hatóságokra bízva, megindultak egész nyugodtan a Balchas-tó mélyedése felé. Csak nagynehezen lehetett őket felvilágosítani, hogy ott lenn „az alföldön" csak a Balchas-tó sós hullámait, a Szári-isikAirau teljesen hasznavehetetlen, rettenetes puszta szakszaúlsivatagjait, meg a hírhedt „Éhség-sivatagot" fogják találni. Egy másik anekdota, a mely- 35. kép. Postafőnök (sztaroszta).
