G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)
Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon I.
a csillag közepén, bemélyedő, kerekded, disc, feketés-barna. Sp. hosszúkás, kétsejtü, egyenes v. hajlott, középen csavarodott. Elterjedés: Hazánkban nagyon ritka, főként folyóvölgyekben. Típusos löszön nem fordul elő (GALLÉ, 1964). Néhány példány ismeretes a Duna völgyéből, Komárom és Budapest között, 1 példány a Sió csatorna mellől, Simontornyáról. (BOROS, 1942). Középeurópai elterjedését SUZA (1935) dolgozta fel: elterjedési centruma az Alpoktól keletre a középső Duna szakasz mentén a Kárpát- és a Bécsi medencében, az un. Pannonicumban van, de nagy számban fordul elő az Alpok északnyugati peremvidékén, a középső Rajna völgyben is. Kontinentális elem. Ezentuli előfordulása mint xerotherm reliktum fogható fel a klimaoptimum időszakából. Vertikális elterjedése hazánkban 150-180 t.sz. f.m. között.SUZA (1935) szerint zonális előfordulása a kollin régió alsóbb szakaszán ismert. Lelőhelyek: V/2. Mt. Budai hegység: Farkasvölgy (S)SZ - mt. Pilis, m. Nagyszénás, pr. Pilisszentiván (T)T - VE/1. M. Kőpite hegy pr. pag. Dunaalmás (B)B - "Diósárok" ad Süttő (B)B - m. Hegyeskőpr. Tokod (B)B-VII/2. "Pokolhegy" pr. Simontornya (B)B. Termőhelyi viszonyai: Klima: évi átlag csapadék 500-600 mm között. A Solorinella as teriscus megtelepedését és elterjedését elsősorban mikroklimatikus tényezők és a substratum határozzák meg. Napos, meleg, száraz, déli lejtőkön él. Substratum: kizárólag mészkőmálladékos lösztalajon, bazifil, talaj p 8,4 körül. H Társulás : Középeurópai lelőhelyeken a Fulgensietum fulgentis (GAMS, 1938, KLEMENT, 1955) társulás tagja. Hazánkban a társulás összetétele bizonyos mértékben eltér a más európai lelőhelyekről ismert asszociáció összetételétől. így hiányzik a Solorinella as teriscus , helyette a Solorina saccata jelenik meg (GALLÉ, 1961). A Solorinella aste riscus lelőhelyein hazánkban cönológiai felvétel nem készült. 4. Endocarpon pusillum (GMELIN) HEDW. De script, et Adumbrat. Muscor. Frondos., 1798. 2:56 - SYN.: Lichen endocarpon GMELIN, 1791 - Dermatorcarpon pusillum ANZI, 1860 - Endopyrenium pusillum SCHWEND., 1863 - L eightonia pusilla GAROV., 1782. Leirás : T. pikkelyes, apró, szürke v. vörösbarna, pikkelyek kerekdedek,, 2-3 mm szélesek, a substratumra szorosan ráfekvŐk, sohasem felállók, felületük matt, fonákuk halvány, sötét rizina kötegekkel. Perith, fekete v. feketés-barna, felismerhetően félgömbalakban kiemelkedik. Ascus 2 spórás, a felső sp. többnyire kerekded, az alsó hosszú, eliptikus. Kezdetben szintelen, később barnás, 45-55x 14-19/^Elterjedés: Hazánkban nagyon ritka. Az egész országban szórványosan található ott, ahol nagyobb tipikus v. mészmálladékos lösztalaj van felszínen. (Folyók mentén, TokajKopaszhegy, Villányi hegység, Nagyalföld.) Áreája még kevéssé ismert. KLEMENT (1955) cönológiai felvételében kontinentális elemnek taitja. POELT (1962) szerint DélKözépeurópában, és Dél-Norvégiában is előfordul. Vertikális elterjedés: Főként 100130 t. sz.f.m. és 200-300 t. sz.f.m. között (löszfalak, hegyoldalak).
