St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)
1969-03-08 / 5. szám
Imádság segítette felépíteni a világ legnagyobb hotel—motel hálózatát Akárhová utazik az ember Amerika 50 államában, Kanadában, Puerto Ricoban, a Bahamákon, sőt most már Európában is, — okvetlenül beleütközik egy HOLIDAY INN-be. És, persze, meg is száll ott. Mert a több mint 1000 HOLIDAY INN tiszta, olcsó, kényelmes, modern és — vonzó. • 37 DOLLÁRBÓL 150 MILLIÓ Wallace Johnson most 67 éves és a vagyonát 150 millióra becsülik. Amikor 38 éves volt, pontosan ennyi dollárt keresett hetenként. Ügynök volt egy favállalatnál. Azt hitte, hogy gyorsan emelkedik itt, mert valamikor ácsmesterséget is tanult. De a heti 38 dollár nem volt emelkedés. Egyik este leült egyszerű otthonában és el kezdett gondolkodni. Önvizsgálatot tartott, hogy miért nem sikerült neki kiugrania ebből a taposómalomból. Az önvizsgálatból hosszú, bensőséges ima lett. Istenhez fordult vezetésért. És meg is kapta a várt segítséget. Másnap csináltatott vagy 5 ezer táblát, amelyen ez állt: „Építtessen egy otthont ezen a telken Wallace Johnsonnal!” Memphis város minden üres telkére felállított egyet, mindegy, hogy kié volt a telek. Az emberek mindenhol az ő nevét látták, így hát, ha házat akartak építeni, valóban hozzá fordultak. Az első évben 181 házat épített, hat év múlva már 3 ezret. Tizenöt évvel ezelőtt indította meg a HOLIDAY INN-ek építését. Ma ez a világ legnagyobb hotelmotel hálózata. • 20 PERC ALATT ÉPÜL EGY SZOBA Minden elhatározása előtt mély hittel fordult Istenhez. Ma is az a meggyőződése, hogy mindent a hitének és imádságainak köszönhet. Sok köszönni valója van. Ma már minden 2y2. nap alatt felépít és üzembe helyez egy új HOLIDAY INN-t — 20 percenként egy szobát! De ezen felül sok más vállalata is van, vagy legalábbis részes és vezető bennük: 78 részvénytársaságban érdekelt, amelyek 110 ezer személyt alkalmaznak. Mélyen vallásos — Norman Vincent Peale nagy csodálőja — nem iszik, nem dohányzik, egyházi és egészségügyi intézményekre bőven adakozik. Felesége a legjobb társa. Ha úton van, naponta 10-15- ször is felhívja, mindent megbeszél vele, nélküle nem dönt semmiről. Alkalmazottait nem csak jól fizeti, hanem az apa gondosságával is törődik velük. Jellemző, hogy Wallace Johnson sohasem vesz fel alkalmazottat annak felesége vagy, ha nőtlen, az édesanyja jelenléte nélküL Az aszszonyokat akarja hallani, meg akarja állapítani, hogy milyen bensőséges a családi kapcsolatuk. Azt mondja, hogy a férfi nemcsak az eszével és a kezével, hanem a jellemével is dolgozik. Ezt a tanácsot adja azoknak, akik vinni akarják valamire: „Először tűzd ki a célt, azután imádkozz alázattal a jó Istenhez, hogy vezessen a munkádban. Azután dolgozz keményen és becsületesen! Ha a jó Isten melletted áll, eléred célodat.” Wallace Johnson elérte célját. A tanáés 'tehát jő, követni kell! Mr. JÓZAN ÉSZ Rohantunk Mr. Józan Észhez a nagy felfedezéssel, amit egy kiváló amerikai tudós most hozott nyilvánosságra. Eszerint az embernek nem is egy, hanem egyszerre három agya is van. Mr. Józan Ész megcsóválta a fejét. — Hihetetlen. És mik ezek? — A tudós szerint — kezdtük a felsorolást, — van egy „őslény-agyunk”, amely a még fákról hozott ösztöneink központja. — Igen, ezt értem — bólintott közbe Mr. Józan Esz. — Ilyen van a fekete-fehér-vörös tüntetőknek. A másik? — A másik a „régi emlős agy”. Ez csak az élelemmel és a szexei törődik. —- Ezt is értem — helyeselt Mr. Józan Ész. — Ezt láthatjuk az utcán, a mozikban, a strandokon, az egyetemi hálószobákban, mindenütt. — És a harmadik — fejeztük be a felsorolást — az „új emlős agy”. Ez beszél, ír, olvas és szociális problémákkal foglalkozik. — Remek! — kiáltotta Mr. Józan Ész. — Ezek a politikusok, szociológusok és pszihiáterek. No és mi a negyedik? *— Negyedik nincs, Mr. Józan ész. Nem elég ennyi is? — Nem, nem elég. Ügy látszik, a negyedik még nem fejlődött ki. — Szomorúan megcsóválta a fejét. — Sajnos, erre még várnunk kell. — Miért? Mi lenne a negyedik? — kérdeztük kíváncsian. Meghökkenve bámult ránk. — Ami még hiányzik! A józan ész... Hidrogénbombát ültet a Szovjet az óceáno ’ Lapunk igyekezik a legidőszerűbb „élő” kérdésekkel megismertetni olvasóit. így már karácsonyi számunkban beszámoltunk a „nedves kontinens” meghódításáról, vagyis a tengerfenék felkutatásáról. Ez a kutató munka az Egyesült Államoknak 250-300 millió dollárjába kerül évenként, de úgy vélik, hogy tíz év múlva már 10 billió dollárt költenek rá! Hihetetlenül nagy összeg ez, szinte el sem lehet képzelni, hogy — mire költhetik? A kérdés jogos. Jugoszlávia lakossága nemzetiségi szempontból éppen olyan tarka, mint az Osztrák-Magyar Monarchia népessége volt. Éppen ezért az utódállamok közül a legjobban fenyegeti a szétesés. Titó kormányzata mindent megtesz ennek az elkerülésére. Meglehetősen messzemenő engedményekkel igyekszik megnyerni a nemzetiségeket. Legutóbb a zavargó albánokat csillapította le azzal, hogy a jobbára albánlakta Koszovo tartománynak új alkotmányt adott, amely legalább az autonómiájukat biztosította-Most a magyarok által sűrűn lakott Vajdaság került sorra. A központi kormányzat által kidolgozott űj alkotmányt a napokban hagyta jóvá a vajdasági parlament. A tartomány neve ezentúl: Vajdaság Szocialista Autonom Tartomány. Az új alkotmány hangsúlyozza a Vajdaságban élő szerbek, magyarok és más nemzetiségűek teljes egyenlőségét és egyenjogúságát. A 21.506 négyzetkilométer kiterjedésű Vajdaság egykor teljes egészében magyar terület volt. A Bácskából, Bánságból és a Szerémségből tevődik össze, fővárosa Újvidék. Az 1.850.000 főnyi lakosság-Elsősorban azért költenek enynyit az óceánfenék kutatására, mert a Szovjet is rengeteget költ rá. Legalább 300 különleges őoeánkutató hajó úszkál a tengereken és 1.500 speciálista óceánografus, 7.500 kisegítő személyzettel dolgozik rajtuk. Min dolgozik? Miért a nagy verseny? A VÁLASZ ELKÉPESZTŐ. Nem tudományos célokért, nem is az óceán titkos „élelmiszerraktárának” felkutatásáért, sőt még csak bői 470.000 magyar, ennek a kétszerese szerb, a többi román, szlovén, montenegrói, némét, stb. Nagyobb városai: Szabadka, Nagybecskerek, Pancsova, Zombor, Kikinda, Versec, Zenta és Becse. NAHÁT, ILYENT! Az angol Royal Air Force arról nevezetes, hogy legénysége és tisztjei a világ legkiválóbb katonái közé számítanak. Kipróbált, kemény, talpig férfiak. így méltán meglepte Tommy Weaverton őrmestert, amikor a parancsnokságától elbocsátó levelet kapott. Egészen őszintén szólva, a parancsnokságot is meglepte a levél, amikor az őrmester azzal együtt jelentkezett kihallgatásra. A dolog nyomban tisztázódott. Az Air Force ugyanis computert használ a tagjai fizetésének kiszámításához. A computert a RAF kisasszonyai kezelik. Most azután nem tudják, hogy a computer-kisasszony önmagára gondolt-e, vagy más tévedést ejtett, de tény az, hogy Tommy Weaverton őrmesternek, 19 hadikitüntetés tulajdonosának ezt a levelet küldte: „Elbocsáttatott — terhesség miatt”. jl nem is az óceánfenék rejtett ásványi kincseinek feltárásáért folyik a verseny. A Világuralomra törő Szovjet — hidrogénbombát kilövő telepek helye után kutat! Ez, természetesen, az Egyesült Államoknak is tudomására jutott és ez az oka a nagy versenynek. A Sealab 3 óceánfenék-kutató laboratóriumnak van már egy halottja is: az egyik mérnök szívszélhüdést kapott a a nagy mélységben. Az óceánfenék ideális hely nukleáris telepek elhelyezésére — mondják a szakértők. Nem igen lehet felfedezni és így a megsemmisítésük is majdnem lehetetlen. Olyan ez tulajdonképpen, mint egy nukleáris rakétákat hordozó tengeralattjáró, de ennél sokkal olcsóbb, biztonságosabb és hatásosabb. Nem kell hozzá ember, nem kell hozzá hajó, vagyis nincs meleg, amit a mai elektrónikus „érzék-szervekkel” fel lehet fedezni. NEM VALÓSZÍNŰ, HOGY MÁRIS lennének ilyen nukleáris telepek az óceánok fenekén, de állítólag rövidesen — lehetnek. A nagy vadászat új ércek és nyersanyagok után csak mellékcél. Még az új élelmiszerforrások felkutatása is az. Pedig, főleg az utóbbira, égető szükség lenne, mert alig tíz év múlva egy billióval több embert kell eltartani a Földön és hogy ne keletkezzék jóvátehetetlen fehérje - katasztrófa, arra az óceánok nyújtják a legbiztatóbb reményt. Most mozgalom indult meg az ENSZ-ben, hogy nyilvánítsák a óceánok fenekét „közös emberi örökségnek” és tiltsanak ki onnan mindenféle fegyvert. Ez helyes cél, de helytelen követelés. A Szovjet ugyanis sohasem tartott be még egyetlen egyezményt sem- Amíg kommunizmus van a világon, a szabadvilág kényszerítve marad a védekezésre. Önkormányzatot kapott a Vajdaság A bűnesetek száma nő — rabok száma csökken Ez a legújabb keresztrejtvény az igazságszolgáltatás csődjét jelenti az Egyesült Államokban. Hogy lehet az — kérdezi minden józanul gondolkodó ember, — hogy a bűnesetek számának növekedése nem vonja automatikusan maga után a rabok számának növekedését is? ■ ÁLHUMÁNUS IGAZSÁGTEVÉS A kérdés izgató, de könnyű rá a válasz. Az igazságszolgáltatás olyan elképesztő álhumánus irányzatot vett fel az utóbbi liberális kormányzatok idején, ami ma már nem csak az utcák biztonságát veszélyezteti láthatóan és bizonyítottan, hanem magát az igazságszolgáltatási eljárást is nevetségessé teszi. Az ultra liberálisok általában minden meglévő destruálásában látják a társadalmi reform megvalósításának eszközét. Sajnos, ezen a tényen nem változtat az, hogy sokan közülük jóhiszeműen cselekszik ezt. Az eredmény ugyanaz. 1960 óta azoknak a bűneseteknek a száma, amelyekről a rendőrség tudomást szerzett 89%-kal növekedett. Ugyanakkor a szövetségi és állami börtönök „lakossága” 8.11%-kal csökkent. Ezt a legmegbízhatóbb hely: az FBI jelenti. Mi az oka ennek a szörnyű ellentétnek, ennek az ellentmondásnak, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a bűnözök nagyszáma szabadon járkál közöttünk? ■ A SUPREME COURT VÉDI A BÜNÖZÖT Elsősorban is: míg a bűnözések száma 89%-kal nőtt, a rendőrségi letartóztatások száma csak 10.7 százalékkal emelkedett. Az óriási különbség annak tudható be, hogy hiába tud a rendőrség egy bűnesetről, annak elkövetőjét nem tudja letartóztatni. Nem azért, mert nem tudja elfogni, hanem azért nem, mert a Supreme Court olyan körülményes és nem alkalmazható feltételeket fűzött a bűnös letartóztatásához, amiknek a rendőrség nem tud megfelelni. De ez csak az egyik éspedig a kisebbik ok. Az, hogy olyan kevés a rab a börtönökben és olyan sok az utcákon, az az általános “humánus” joggyakorlatnak a következménye. A bűnöst nehéz elitélni, mert a Supreme Court ezer akadályt gördít ez elé. Először egy ügyvédet kell szerezni a bűnöshöz, addig nem kell neki egyetlen szót sem vallani, azután az eddig használt bizonyítékok tömegét zárta ki a bizonyítási eljárásból, mert az a „gyanúsított” polgári jogait sérti. A legnagyobb adaggal azonban a „parole” és a próbaidő járul azok számának növeléséhez, akinek rácsos cellában volna a helyük és most az utcákon sétálnak. A „parole” a megkegyelmezés egyik módja, amikor jő magaviselet vagy a kormányzó ultraliberálizmusa elengedi a büntetés jó részét. A foglyot szabadlábra helyezik, hogy azután újabb bűncselekményt kövessen el. Ma az elitéit bűnözök több mint fele kapott ilyen megbocsátást, de ez az arányszám állandóan nő. A másik hasonló elengedés a próbaidőre való bocsátás. Ezeknek 60%-át bocsátják szabadon, de itt is növekszik az arányszám. ■ AZ ERŐSZAKOS TÁRSADALOM A „megbocsátás” és a próbaidőre való bocsátás azt a célt szolgálja, hogy a megtévedt, vagy a jól viselkedő bűnös hamarabb elfoglalhassa a helyét a társadalomban. Ez az u.n. rehabilitáció. Ez a gondolat helyes, a baj csak az benne, hogy nagyon sokan kerülnek próbaidőre, vagyis bűnt követnek el, anélkül, hogy elitélnék őket, akik ez alatt a próbaidő alatt újabb bűnt követnek el. A „megbocsátás” megszegői, az u.n. „parole-violatorsok közt kevesebb a visszaeső bűnös, de azért itt is akad bőven. Az egész igazságszolgáltatás gyengesége az, hogy egy erőszakosan változó társadalomban igyekeznek ilyen humánus eszközöket alkalmazni. Ezek az eszközök helyén valók a nyugodt békés társadalmi viszonyok között, de nem akkor, amikor a bűnös a börtönből, vagy a bíróság elöl ismét az erőszak társadalmába kerül vissza. Még a legjavulóbb hajlamú bűnöst is új bűnbe sodorják azok, akik nem is akarnak megjavulni, mert a bűnt a szerintük rothadt társadalom elleni hősi cselekedetnek tekintik. „Visz.szavesszük a társadalomtól, amit az elrabolt tőlünk” — mondják a fosztogatók. Ilyen társadalmi környezetben nem lehet a kesztyűs kéz politikáját alkalmazni. Ilyen atmoszférában kemény büntetésekre van szükség, amelyek távoltartják a bűnözőt a társadalom védtelen részétől. Hoppá! Ez a síelő Is nagyot ugrott örömében. (Globe and Mail Photo)