St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)

1968-08-23 / 17. szám

T 1 MODERN VANDÁLOK (+)’ Kr. u. 455-ben egy germán törzs, a van­dálok, feldúlta, felégette, lerombolta Rómát. Nem zsákmány, nem is hadászati vagy politikai po­zíció megszerzése volt a cél, hanem pusztítás. Az­óta vandáloknak nevezik azokat, akik értelem és cél nélkül pusztítanak, csupán a rombolás gyö­nyöréért. A mai fiatal nemzedék egy része — nemcsak Amerikában, hanem Európában és egyéb konti­nenseken is — kétségtelen jeleit mutatja annak, hogy ez a primitív pusztítás! ösztön átöröklődött benne. A barbár vandálok modem leszármazottai valóságos atavisztikus kéjjel rombolnak és éget­nek a gettó-lázongásokban éppen úgy, mint az egyetemek megrohanásánál. Hála Istennek, nem a többség, hanem csak egy kisebbség. De mivel a többség nem foglal határozott állást ellenük, nem nyilvánít elítélést és így nem húz éles határvonalat maga és a vandál kisebbség között, valamennyire őket is történelmi tettestársaknak kell tekintenünk. A háború befejezésével azt hittük, hogy az az új nemzedék, amely a bombázások, a halál, a lán­goló otthonok és a testi-lelki nyomorúság tövé­ben nőtt fel, fegyelmezetlen, vad és aszociális lesz. Ellenkezőleg: az építés nemzedékévé vált. Ez a generáció viszont mindenütt a több-keve­sebb jólét, de legalábbis szociális biztonság kör­nyezetében nőtt fel és mégis ez bizonyult fékez­­hetetlennek. A szociológiai törvényszerűség, amire mindeb­ből következtethetünk, megdöbbentő. Ügy látszik, hogy az emberiség magasabb társadalomerkölcsi szintre tud emelkedni a közös veszély és nyomo­rúság idején, mint a közös bőség nyugalmában. A háborús nemzedék igyekezett felépíteni a romokat, a mostani igyekszik lerombolni, amit azok épí­tettek. A két nemzedék közti szociológiai ellentmondás azonban csak látszólagos. A mai nemzedék éppen azért ilyen, mert jólétben nőtt fel, nem kellett kö­zösségi szenvedéseket vállalnia, védetten élt, kikö­vezett úton járt és egyszerűen nem alakult ki a szociális lelkiismerete. Elkényeztetett és önző. Fe­gyelmezetlen, mert minden szabad neki. Szexuális erkölcseiben annyira laza, hogy a nyilvánosházak légkörét viszi magával, akárhova lép: iskolába, otthonába vagy akár a közparkokba és utcákba, így még a szex sem adhat neki valamiféle küzdő erőt, könnyen és ingyen megkapja. Sportolni nem sportol, csak a TV-n nézi a küzdelmet. Még soha­sem volt éhes abban az értelemben, ahogy az eu­rópai ifjúság a háború végén és utána éhezett. Szü­lők, iskola, bíróságok szinte azért vannak csak, hogy igazat adjanak neki, akár gyujtóbombát dob a szülei házára, akár leüti a templomba menő öreg­asszonyt, akár LSD-partikon kergeti álmait. Ez a sok fel nem használt energia felzsufolódott benne és most a legprimitívebb irányban tör utat: rombol, gyújtogat, erőszakoskodik. Külön szégye­ne, hogy mindezt mindig a leggyengébb ellenállás vonalán csinálja, az erőtől gyáván elkullog. Hang­súlyozom: ez a kisebbség. De miért nem jelentkezik ezzel szemben a többség nagyobb józansága? A védőik — liberális szociológusok, pszichiáte­rek és jóságos álarcban tetszelgő papok — azt mondják, hogy új szociális rendet akar és mert ezt simán nem kapja meg, mérges lesz és erőszakkal akarja azt megteremteni. Ezek a védőbeszédek azonban hamisan csengenek. Ez a roham-csapat nem akar mást, mint vandál ősei: pusztítani. Nem is tudja, hogy tulajdonképpen milyen társadalmi rendet akar. Az amerikai fekete Ifjúságnak még több a ment­sége, mert az faji elmaradottságát igyekszik kom­penzálni. De a fehérek vandalizmusára nincsen mentség. Ok van, de mentség nincs. Az ok hihetetlennek látszó belső ellentmondás. Ezek a vandál ifjak voltaképpen gyógyithatatlanul romantikusok. Fekete lobogóik mögött a meglévő rend — bármilyen rend — elpusztítására töreked­nek, hogy a társadalom nélküli társadalom abszur­dumát valósítsák meg, amelyben nincs semmi ren­dező és kényszerítő szabály, hanem teljes egyéni szabadság uralkodik. Másszóval — ha néha tudat­talanul is — anarchisták. Rousseau „vissza a ter­mészethez” naív ábrándjából származnak, majd a francia forradalom Proudhon-ja, és két meghason­­lott orosz arisztokrata — Bakunyin és Kropotkin — nevelte őket. A romantikus vágy egy teljesen szabad és szervezetlen társadalom után nevetsé­gesen naív, de a kivitele esztelen pusztításokba tor­kollik. Nagyon kevesen vannak, de annyira fele­lőtlenek, vagy veszélyesek. Szájukon a status quo, a rend megsemmisítésének gyűlölete habzik. Fran­ciaországban majdnem lángba borították az orszá­got és Amerikában és máshol is rányomták a fekete kalózbéjyeget a lánzongásaik zászlaira. Ebben az izgatott, hisztérikus korban, a nagy szenvedélyek áradása idején, amikor a nagy jólét mögött felrémlik már a technológiai forradalom bizonytalan társadalmi jövője, már a vörös szín is polgári kozmetikának tűnik számukra. Az anar­chista kommandó-csapatok a kommunizmus mély­fagyasztott rendjét éppenúgy megvetik, mint a burzsoa-kapitalizmust. Nekik a nihil, a semmi kell. A Rudi Dutschkék, Dániel Cohn-Bendit-ok és a Rap Brown-ok anarchiája veszélyes vitustánc a szabad társadalom periméterén. Az igazi veszélyt nem az jelenti, amit ezek a maroknyi SS-csapatok rombolhatnak, hanem az, hogy infiltrálnak minden becsületes reform-törekvést és a nem-anarchista többséget tömegkulisszákként használva fel, meg­hamisítják a változás emberi vágyát. Ez a legnagyobb rombolás, amit elkövethetnek. A társadalom gyökeres átalakítása elkerülhetet­len, de az erre erőszakmentesen törekvő mozgal­maknak anarchista jelleget adnak és erőszakkal mocskolják be azokat. Ez a brutális rombolás re­akciót szül és ez a reakció olyan változásokat is megakadályozhat, amelyeket különben szívesen látna és amelyek szükségesek és elkerülhetetlenek is. így a változás nem símán, tervszerűen, rende­zetten, hanem robbanásszerűen következik be. Ezeknek a modern vandáloknak a jelentkezését nem szabad lekicsinyelnünk, csak azért, mert ke­vesen vannak. Ezek a mini-csoportok maxi-robba­nást okozhatnak. Egyetlen megoldás van ellenük: a kíméletlen és brutális fellépés, mert rég elját­szották már a jogukat, hogy a társadalom megvédje őket — önmaguktól. Ruvid hírek KINCSTÁRI ÉSZ Az egyik magyar újság a napok­ban kétségbe vonta egy amerikai katonai intézkedés észszerűségét. Arról van szó, hogy tűz esetén a hadsereg minden tagjának meg kell állnia ott, ahol van és ötször egymás után tűzet kell kiáltania. Az intézkedés ilyen formában való­ban furcsa és árra vall, hogy a mo­dernizálás nem terjedt ki az igaz­gatásra. Voltak ilyen csodabogár intézkedések a régi magyar hadse­regben is. A magyar királyi kincs­tári ész termelte a napvilágra őket. íme néhány példa: A honvédségi szolgálati szabály­zat valamelyik paragrafusa előírta, hogy az újoncként bevonult ma­gyar királyi honvédnek meg kell magyarázni a felszerelés mibenlé­tét. Az „Egyenruha” címszó alatt kapott helyet ez a bölcs mondat: „A honvéd-nadrágnak két szára van, úgymint: a jobbszára és a bal­szára.” Az egykori soproni gróf Nádas­­dy 9-ik huszárezredben, Muhr Oth­­már parancsnoksága alatt, nagy súlyt fektettek arra, hogy a huszá­rokkal megismertessék az általá­nos műveltség elemi szintjét. Nap­­fogyatkozás előtt áilván, az ezred­parancsnok elrendelte, hogy a hu­szároknak magyarázzák meg: mi az a napfogyatkozás, miért megy végbe, majd hozzátette, hogy rossz Idő esetén a huszárokat az istállók­ban foglalkoztassák. A parancsot valamelyik „alantas beosztott” így fogalmazta meg: I „Ekkor és ekkor i’ífcpfogyatkozás lesz. Az ezred századonként és byalogszerrel az udvaron sorako­zik és meghallgatja a napfogyatko­zásról szóló parancsot. Rossz idő [setén a napfogyatkozás az istál­­pkban lesz megtartva”. I Pamlényi Taszilő tartalékos tü­­lérhadnagy volt. Behívták gyakor­idra és rábízták egy üjoncszázad listruálását Azt kellett megma­gyaráznia: hogyan hat legjobban a tüzérségi tűz. A kartácsnak példá­ul nem szabad a földbe vágódnia, a mozsárágyú lövedékének viszont igen. Jó sokáig magyarázott Taszí­tó, végül megkérdezte, hogy van-e valakinek valami kérdeznivalója. Egy köztüzér jelentkezett, — Mi van akkor, hadnagy úr, ha az ágyúgolyó nem földbe, ha­nem vízbe csapódik? Taszító vakarja a kobakját, tépe­­lődik, de aztán csak megadja a választ: — Ez már nem reánk tartozik, fiam, hanem a haditengerészetre. Ma már a régi katonák közül is csak kevesen tudják, hogy más­ként kellett viselkedni, ha valaki szolgálati ügyben és megint más­ként, ha valaki magán ügyben je­lentkezett kihallgatásra valami­lyen felsőbb parancsnoknál. Tóth Béla, a „Magyar Anekdota Kincs” gyűjtője ezzel kapcsolatban elmond egy igen jellemző törté­netet. A szegedi árvíz idején báró Edelsheim Gyuiay Lipót, if j. Hor­thy István feleségének a dédapja volt Budapest hadtestparancsnoka. Az akkori budapesti egyéves ön­kéntesek szerettek volna lemenni Szegedre — segíteni. Ehhez a had­testparancsnok engedélye kellett. Egyik társuk vállalkozott arra, hogy megszerzi az engedélyt. Ba­­kakáplári díszben, csákóval a hó­na alatt jelentkezett kihallgatásra Edelsheim Gyulaynál. — Szolgálati ügyben, vagy ma­gán ügyben? — kérdezte a hadtest­­parancsnok. — Jelentem alássan, szolgálati ügyben! — Csákó auf! (Csákót fel!) — dörögte Edelsheim. Az önkéntes bakakáplár ijedté­ben a fejébe csapta a csákót és be­lekezdett a mondanivalójába. —- Halt! (Állj!) — kiáltott köz­I Anglia. — Lord Cohen, Anglia egyik vezető orvosszakértője kije­lentette, hogy minden brit állam­polgárnak egy személyazonossági igazolványt kellene magával hor­dania, amelyben szerepel az a ki­jelentés, hogy halála esetén, me-, lyik organikus szervét ültethe­tik át. Előadásában továbbiakban kifej­tette, hogy a 20. század gyógyá­szatának a legnagyobb vívmánya: az átültetés, amelyet rövidesen minden szervre kiterjesztenek, és egyre több organikus szervre lesz szüksége az orvosoknak az átülte­téseknél. Szerinte a 20. század vé­gére tökéletesek lesznek az átül­tetések. Argentina. — A cordobai rendőr­ség könny-bombákkal zavart szét mintegy 3,000 munkásból álló tö­meget, akik tiltakoztak az IKA Re­nault autógyárakban a tömeges el­bocsátás ellen. A harcokban több ember megsebesült, 20-at letartóz­tattak, köztük egy UNIÓ veze­tőt is. Sardinia. — A sardiniai rendőr­ség egy különös házassági ügyben indított nyomozást. A sziget legke­resettebb bűnözője, akinek fényké­pe minden rendőrségi ügyosztá­lyon ki van függesztve, a rendőr­ség közelében tartotta esküvőjét 28 éves menyasszonyával, hatal­mas háziünnepség keretében. Pasquale Pau, akit 3 éve üldöz a rendőrség, és akit a mai napig sem tudtak elfogni, az elmúlt év­ben távolléte alatt megtartott tár­gyaláson 21 évig tartó fegyházra ítéltek, 1965-ben elkövetett bestiá­lis gyilkossága miatt. A rendőrség a helybeli egyház­­községtől átküldött iratokból érte­sült az esküvőről. A gyilkost azó­ta is üldözik. be a nagyúr, — hiszen ez magán­ügy. Csákó ab! (Csákót le!) A kis katona lekapta a fejéről a föveget és folytatta a mondókáját, de a hadtestparancsnok újból fél­beszakította: — De hiszen ez mégis szolgála­ti ügy! Csákó auf! (Csákót fel!) Hogy az engedélyt megkapták-e a bakaönkéntesek, azt már nem árulta el Tóth Béla. Tömörkény István, a méltalanul elfelejtett író, katona korának egyik epizódjáról így emlékezik meg: „Tolmács voltam a bécsi Heu­­markt - kaszárnyabeii hadbíróság urai előtt, menteni igyekezvén egy szegény szegedi vért, de a hadbíró­­sági- kihallgató úr más vélemé­nyen volt és az ügyet egyéb terü­letre irányítva, megpörölt azért, hogy miért nem díszkabátban tol­mácsolok. Álltam is szigorúan a pörölés alatt a haptákot, gondol­ván: bolond már megint a német. Abban az időben ugyanis teljes ötezer év múlva újra jégkorszak lesz Az embereknek még ötezer évük van arra, hogy felkészüljenek a kö­zeledő jégkorszakra — hangzik a nyugatnémet szövetségi talájkuta­­tó intézet elnökének jóslata. Az emberek azonban, tekintettel az emberi élet rövid voltára, nemigen ijedtek meg tőle. A tudósok számításai szerint már jóval a jégkorszak beállta előtt sordöntő éghaj lat-változások figyelmeztetik az embereket a ve­szélyre. A Föld egyes vidékein le­hetetlenné válik az élet, míg a mai sivatagok helyén kellemes, tava­­szias éghajlat uralkodik majd. gondolatszabadság volt engedé­lyezve a hadseregben, csak éppen kimondani nem volt szabad, hogy mit gondol az ember.” Befejezésül még egy amerikai történet, amelyet „Humor in uni­form” cím alatt a Reader’s Digest folyóirat közölt. A tartalékosokat gyakorlatra hívták be és az első teendőjük volt átesni a kötelező orvosi vizsgála­ton. Egy altiszt felveszi a személyi adataikat, majd utasítja őket, hogy vetkőzzenek le meztelenre. Valaki tiltakozik: — Kérem, én kapitány vagyok! — Bocsánat, — mondja az al­tiszt, — kapitánytól felfelé min­denki magán tarthatja a gatyáját. Ez is olyan nyakatokért intézke­dés, mint az ötszöri tüzkiáltás. Mintha a magasabb rangúaknak más volna a testi felépítettségük. Amit az alacsonyabb rangúaknái az orvosok csak gatya nélkül tud­nak megállapítani, azt „kapitány­tól fölfelé” gatyával a testükön is megállapítják. Hej, kincstári ész, kincstári ész... (rf) Üj felismerések az álomról A kísérleti alvás- és álmodás-ku­­tatás újabb fontos eredményeket ért el. A Hamburgi Egyetemi Kli­nika pszichoszomátikai részlege vezetőjének, Meyer professzornak, most meggyőző bizonyítékokkal si­került alátámasztania azt a felte­vést, amely szerint az ember legin­tenzívebb, legizgatóbb s egyben legirracionálisabb, vagyis az ébren­­léti állapot gondolatmenetével szö­ges ellentétben álló álmaira az al­vás u. n. REM-szakaszában kerül sor. REM-szakasz alatt az alvási időszaknak azt a részét értjük, amire a pupilla gyors ide-oda moz­gása (szemrezgés, nystagmus) jel­lemző és ami a normális alvásnak az egy ötödét teszi ki. Bár az ember az alvást ezt meg­előző és követő szakaszában, az u. n. Non-REM-szakaszban is álmo­dik, ezek az álmok már lényege­sebben közelebb állnak a logikus és tapasztalati gondolkodáshoz. Meyer professzor munkatársai­val együtt felkeltési kísérleteivel is érdekes eredményhez jutott. Ha valakit például több éjszakán ke­resztül a REM-szakasz alatt fel­keltenek, az illető általános közér­zete jelentős mértékben megrosz­­szabbodik, míg intellektuális telje­sítőképessége a régi’ marad. A Non-REM-szakasz zavarása is ká­ros kihatással jár, — a reakcióké­pesség lecsökken és a lelki egyen­súly felbillen. Nyíre gyházy Pál: Még élnek a hagyományok i. A magyar falvakban még él­nek a hagyományok, a tiszta szobában nem gyújtottak be az elmúlt télen, mert az nem arra való, hogy lakják, hanem hogy legyen. A kommunista vezető­ség irtja e paraszti hagyomá­nyokat, mert az ország lakos­ságának 60 százaléka falun él, tehát a vörös uralom a falusi népen áll vagy bukik. A falusi fiatalság a nyugati életforma illúziójában él. Kül­földi túristák hatalmas autóka­ravánokkal érkeznek látogató­ba, könnyen költekeznek, sza­badosabb erkölcsöket mutat­nak, s így valóságos ábrándvi­lág alakul ki: Nyugaton min­den másként van, ott jobban élnek. Renegát tanítókat igyekez­nek letelepíteni a magyar fal­vakba. ilyen a bereg-szatmári részen Flóra-tanya, ahol a kis iskolában pompás magyar ne­vű tanító: Tolnai Pál oktatja szovjet bámulatra a gyereke­ket. A tanító Munkácson szü­letett, orosz nyelvű tanítókép­ző intézetben adták ki diplo­máját és képesítették arra is, hogy cseh és szlovák nyelvű gyerekeket tanítson írásra és olvasásra. Most mégis falusi magyar iskolában tanít, ahol a tantárgyak közé bevezette az orosz nyelvet. Hét gyermeke közül négy szovjet polgár. Egy mérnökfia Feodoszijában,: a Krim-félszige­ten dolgozik, húga Karlsbadban, a filmfesztiválok cseh városában pedagógus. Családja három or­szágban él s terjeszti a szovjet hatalmi politikát. Jut belőlük Magyarországra is, Klári lánya Dél-Magyarországon, Jánoshal­mán pedagógus. Tolnai Pál tanító elvtárs így hívogatja a fiatalokat: Látom, a kertkapuban álldogáltok vasár­­nap délután. Gyertek hozzám, lesz mindig mivel szórakozni. Azóta színjátszó csoport műkö­dik a tanyán, a szavalókörben orosz verseket szavalnak és csak a villany bekapcsolását várják, hogy szovjet oktató fil­meket vetítsenek. Mert 23 év nem volt elég a villanyvezeték megépítésére. A magyar iskolák udvarán a vegyi és atomháború elleni vé­dekezésre tanítják az ifjúságot. Milyen vegyi harcanyagokat is­mersz? — kérdezik. — Ismered a sugárveszély megállapítására szolgáló dozimétert? Melyek a fojtó hatású vegyi anyagok faj­tái és ismertető jelei? Tizennyolc imitátor fekszik sérülten az iskolaudvaron, mely a feltevés szerint rádióaktív fer­tőzött terület, ruháikon cédu­lák vannak, azokon pedig a sé­rülés leírása. Térdtől lefelé mindkét láb megégett, a bőr élénkpiros, elszórtan hólyagos. Mi a teendő? Részesítsd elsőse­gélyben a sérülteket. A gyakorlatot vezető katonák vigasztalják a tanuló ifjúságot, hogy bál-mennyire is nagy a mo­dern amerikai fegyverek pusztí­tó hatása, nem lehetetlen a vé­dekezés, az élet és vagyonmen­tés. II. E nyáron lengyel kezdemé­nyezésre különös mozgalommal próbálkozott a magyar ifjúság. A wroclasi lengyel szervezet már három éve készítgeti a fé­nyek láncát. Hegytetőkön, tor­nyokon elhelyezett fényszórók adnak jeleket egymásnak, s alat­tuk vidám tábortüzet tart az if­júság. Tavaly már Lengyelor­szág nyugati határától a keleti határig ért a tábortüzek lánca és ötvenezren daloltak, táncoltak alatta. Az idén próbálták meg­hosszabbítani, hogy a Keleti­tengertől a Fekete-tengerig Len­gyel-, Cseh-, Magyarországon és Románián át a szovjet hatalom fénysugara ölelje át az európai kontinenst. A tervek szerint Magyaror­szágra a zempléni hegységben, Nagymilicnél érkeznék az egy­mástól látó távolságban lévő tá­bortüzek láncolata. Ezután sor­rendben következnék a Gergely­­hegy, a Magoska, a Nagykorsós, a Szakolya, majd a bortermő To­kaji hegy csúcsa. Innen a nyír­egyházi lutheránus templomto­rony volna a következő síksági láncszem, majd a Nyírgelse Ha­tárában lévő 182 méter magas Hoportyok halom csúcsán lobog­na az utolsó magyarországi őr­tűz. Romániában a Popisuluí csúcsán látnák a Hoportyok tü­zének lobogását. A lengyelek azt kívánták, hogy minden jelzötűz az év leg­hosszabb napján, június 22-én este 10 órakor lobbanjon fel és alatta egy órán át népi táncok­kal, dalokkal és tréfákkal mű­sort kell rendezni. De Csehországban és Romá­niában vonakodtak felgyújtani a tábortüzeket. Csak Magyaror­szág vezetői engedelmesek. Em­lékezünk Kádár János beszédé­re a húsz éves szovjet-magyar barátsági szerződés aláírásakor: — A Szovjetunió 23 évvel ez­előtt felszabadította népünket és önzetlen, áldozatkész igazi barátként, internacionalista se­gítséget nyújtott országunknak 1956-ban, amikor belső és külső ellenségei szorongatták a Ma­gyar Népköztársaságot. III. A tokaji hegy alatt úgy él ma is a magyar nép, mintha apáik még Rákóczi kurucai között har­coltak volna. A második világ­háború utolsó napjaiban felrob­bantották itt a templomtornyo­kat s ma se épültek fel. Külön világ ez, ősi hagyományokkal. A szabolcsi Földvárból megdöb­bentő erő árad. Falain fü zöidell és ezer esztendő után is világo­san mutatja, micsoda hallatlan munka emelte a magasba. Mére­te akkora, hogy betölti a látóha­tárt. Mélyén, a zöld teknöben, temető húzódik, keresztek és fejfák állnak a régi sátorok he­lyén. Szent László járt falai kö­zött és országgyűlés zajlott ben­ne. Itt valóban találkozhatunk a magyar történelemmel. A Nyírség már az ókorban is lakott föld volt. Jelentőségét kedvező fekvésének köszönhet­te. Két út bonyolított le virágzó kereskedelmet Dácia és a Nyu­gat között. Az egyik a Felvidé­ket kötötte össze az Alfölddel, a másik a Hegyalját Erdéllyel. A két út találkozásánál keletkezett Nyírbátor. Róma európai politikájában Dácia volt az utolsó bekebele­zett tartomány, melynek aranya Róma gazdasági életének alapja volt. Vasban és sóban is gazdag e tartomány. Nyírbátorban ma is van egy utca, melyet Sóhordó utcának hívnak, valószínűleg a középkor óta itt telepedtek meg a sóhordók, tehát itt kellett foly­ni a sószállításnak. Ha a közép­korban ezt az utat találta magá­nak az erdélyi só, miért ne hord­ták volna erre már az ókorban is? Abból a korból, amikor a Me­szes gerincén még római őrsze­mek álltak (a Kr. utáni II. szá­zadban) fennmaradt Ptolemaios térképe, aki beírta az ott élő né­pek nevét. Az ismeretlen nép görögül anartói, latinul anarti, az egész Tiszántúlt kitöltötte, körülbelül a mai Szolnok vona­láig. Vajon Anarcs község nevé­ben nem az anarti név él-e to­vább? A bátorligeti jégkorszakbeli öskertben több mint ezer külön­leges növényfajtát tartanak nyil­ván, melyek között van a Ligu­­lária szibirica is, melyből már csak egyetlen példány van Ma­gyarországon. Július végén bontja ki szirmait. 60-70 centi­­méteres száron látható sárga vi­rága az ősláp mocsaraiban a zsombékok között. Korábban két tő volt belőle. Az egyiket a bátorligeti ősláp­tól hat kilométernyire a mocsár­ban találták meg, s innen telepí­tették át a védett ősi környe­­zebe. De hamarosan elpusztult ez az átültetett szibériai vadvi­rág. Jő példa ez! A szovjet embe­rekre szabott kommunizmust sem lehet magyar földbe átültet­ni. A hajdani mocsár, melynek talaján ma már dús termés kí­nálkozik, megőrizte a történelmi hagyományokat. Érintetlenül él­nek itt még az emberek. Közöt­­tjLik az átültetett kommunizmus elpusztul, akárcsak Bátorligeten a szibériai vadvirág. A termé­szet gyorsabb, mint az emberek. De csupa Ígéret már a leg­újabb történelem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom