St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-08-23 / 17. szám
Második Balaton az Alföldön A tiszamenti Kisköre táján 40 kilométer hosszú és 6 kilométer széles tő keletkezik Magyarországon az elmúlt két Magyarországon még mindig két évig kell várni egy jobb autóra évtizedben sok helyütt annyira megváltozott a táj, hogy a politikai üldözés következtében Nyugatra kényszerültek nem ismernének rá. Ez nem annyira a kommunizmus következménye, mint a világ minden részében jelentkező korszerűsített gazdálkodásé. A többtermelés és a minőség emelésének igénye kényszerítette rá Magyarországot is arra, hogy kihasználja az öntözés lehetőségeit. A Tiszáin 1966 ősze óta épül a kiskörei duzzasztómű, amely 9 méterrel megemeli a folyó szintjét; készül az erőmű, amely a zsilipkapukon alázuhanó víztömeg helyzeti energiáját mechanikai energiává, majd villanyárammá alakítja; s folynak a gátak megemelésének, erősebbé építésének a munkálatai. A duzzasztómű fölött, a két árvízvédelmi töltés közti területen ugyanis hatalmas víztárolót alakítanak ki, azzal a feladattal, hogy az őszi és a téli csapadékból 300 millió köbmétert elraktározzanak az öntözési idényre. A mintegy 40 kilométer hosszú és helyenkint 6 kilométer széles mesterséges tóból hat megyébe jut majd el a víz, s mintegy 520.000 hold öntözését teszi lehetővé. Ez a víztároló az ország második legnagyobb tava lesz 122 négyzetkilométernyi felületével. Valóságos alföldi tenger születik, amely nemcsak a középső Tiszavölgy vízhiányát szünteti meg, de a környező táj mikroklíma-viszonyait is előnyösen befolyásolja. A megáradt Tisza a múltban nemegyszer változtatta tengerré messzi környékét, pusztító hullámai országrésznyi területen semmisítették meg az ember alkotásait, a most kialakuló tiszai tenger csak hasznot hajt; döntő szerep vár rá a mezőgazdasági termelés fellendítésében a rendkívül szeszélyes időjárású, rossz csapadékeloszlású Alföldön. Ugyanakkor hatalmas új üdülőtérség jön létre a 22.000 hold felületű mesterséges tó körül. A tároló mélysége 2,5—3 méter körül mozog majd, így kiválóan alkalmas lesz vízisportokra. A töltések enyhe rézsűit strandokká alakítják ki, egyben nagyszerű lehetőségeket teremtenek a vitorlázóknak és a „Megy a juhász szamáron, földig ér a lába...” — írta Petőfi jó 120 esztendővel ezelőtt és ezen a pusztában való közlekedésen a mostani hatvanas évek elejéig semmi sem változott. Azóta jobbára biciklin, vagy — ritkábban — motorkerékpáron jár a juhász, de még mindig gyalog és pulival terel. A gépesítés csak a lakóhelyről a „munkahelyre” és fordítva történő közlekedést könnyítette meg. — Majdnem minden más maradt a régiben. A fejés és nyírás még mindig kézzel történik, legfeljebb a tejnek sajttá való feldolgozását végzik el a „tejgyárak”. A második világháború végén úgy látszott, hogy vége a magyar juhászainak. 1945-re minössze 317 ezer birka maradt az országban. Több mint másfél millió birkát vagy megettek a háború alatt, vagy a megszálló hadseregek hajtottak el részben Nyugat, túlnyomórészben azonban Kelet felé. Azóta újból fellendült a juhászat. Kiderült ugyanis, hogy a gyapjú a hagyományos textil-alapanyagok közül egyedül állja a versenyt a különféle műanyagokkal, de a juhsajtok, valamint a bárány- és birkapecsenye iránt is fellendült a külföldi kereslet. Ez az oka annak, hogy ma ismét kétmillió 600 ezer juh van Magyarországon, ami még mindig kevés ahhoz képest, hogy a XVIII. században a mai ország területén hétmillióra rúgott a juhállomány. Ez volt a juhászok klasszikus kora. „Betyáros emberek” voltak a juhászok, soha, vagy csak igen ritkán aludtak vetett ágyban. A legszegényebb parasztlány sem ment hozzájuk szívesen feleségül, mert nem akarta egész életét juh»yäj után kódorogva eltölteni a vízisielöknek éppúgy, mint a horgászoknak. A tó 35 kilométer hoszszú partvonala mentén 13 új üdülőtelepet hoznak létre, mintegy 15.000 vendég befogadására. Az első ütemben a tiszafüredi üdülőközpont épül meg, a másodikban a kiskörei, végül a poroszlói és az abádszalóki: Szolnok, Karcag, Debrecen, Miskolc, Eger, Gyöngyös, Jászberény lakossága egyformán megtalálhatja könnyen megközelíthető hétvégi pihenőhelyét az „alföldi Balaton” mentén. Az Üdülő-Három esztendővel ezelőtt Magyarországon, de azóta is kerestem azt a felnőtt embertípust, aki már a kommunista rendszerben született, a kommunisták nevelése, de eléggé tájékozott a Nyugat dolgaiban is, szóval van átfogó elképzelése korunk világáról. Az életről való szemléletére, tájékozódásának irányára, emberi magatartására lettem volna kiváncsi, de az újat, a szokatlant csak töredékeiben tudtam felfedezni egy-egy fiatal emberben. Találkoztam például igen jő családból származó egyetemi hallgató leánnyal, aki zárdában nevelkedett, de nem tartotta fontosnak, hogy érintetlenül menjen a házasságba. Olyan fiatal nem került az utamba, aki az új embertípust, „a jövő Ígéretét” töményen képviselte volna. A napokban aztán véletlenül mégis ráakadtam, még pedig Kolozsvári Grandpierre Emilnek az Üj írás egyik legutóbbi számában megjelent tanulmányában, amelyet tulajdonképpen annak bizonyítására szánt, hogy mennyi amerikai angol szó honosodott meg és nyert polgárjogot a magyar nyelvben. Az új embertípust, „a kor fiát” csak mellékesen mutatja be, aki magyar zsargonban beszél, mint a legtöbb fiatal odahaza, Tamásnak hívják, feltehetően 17-18 éves, kicsapott diák. Lopás miatt csapták ki, holott nem lopott, csak „kölcsön vett”, minden esetre a gazda tudta nélkül. Később vissza akarta vinni a lopott dolgot. Egyébként szerelme kívánságát akarta teljesíteni, ezért pusztában. Ha olykor valamelyik leány szíve mégis juhászhoz húzott, az anyja kitagadta. Erről szól a veresaranyosi nóta; Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Ha én téged a juhászho od’adlak. Mit bánom én, édes anyám, tagadj meg, De a szívem a juhászért hasad meg. A juhász Remeteitől Demeterig, október 26-tól október 26-ig szegődött el pásztornak, két-három pulijával és szamarával együtt. Demeter volt a védőszentjük. Ezen a napon rendezték meg a mulatságaikat, nagyokat ittak és két-három „pénzért” még a szamaruknak is huzatták a nótát. Azaz nem is annyira huzatták, mint inkább tekertették, vagy nyönyögették, aszerint, hogy tekerő, vagy duda szolgáltatta a nótát. Abban az időben muzsikus cigány nem akadt a pusztán, legfeljebb az útszéli csárdákban, ahova csak ritkán került el a juhász. A juhnevelés még ma is Hajdu- Biharban a legsűrűbb, vagyis a hires Hortobágy táján, de az ősjuhászat nem innen indult el, hanem a nagykunsági Pusztaecsegről, Csudaballáröl, ahol már a honfoglalás idején legelt a magyar juh, a racka, amelyet Mária Terézia idejében megpróbáltak felváltani a selymesebb szőrű, de igényesebb merinöval. A mostani juhállomány túlnyomó része merinoi, de azért még racka juh is akad. Ma már a juhász is többnyire vetett ágyban alszik, háza van a faluban, ahova a gyorsabb közlekedési eszközökkel sűrűn hazajár. Kényelmesebb foglalkozás lett a juhászat, még sem nagyon kedvelik. A juhásznak szolgálatban éppen úgy a EärsÄg majd minden pontpn feltäf* ható hévíz az idegenforgalmi létesítmények egy részének téli-nyári kihasználását is lehetővé teszi. A mesterséges tóból kiszakadó jobbparti főcsatorna a Jászságot szeli majd át 102 kilométer hoszszan, a balparti pedig a Nagykunságon halad keresztül csaknem ugyanolyan távon. A Nagykunság szántóterületének máris igen jelentős részét öntözik a Tisza vízéből a termelőszövetkezeti gazdaságok. A folyó mentén sűrűn követik egymást a szivatytyútelepek, villanymotorral emelik ki a vizet a közel-távoli szövetkezetek kukorica-, rizs- és takarmánynövény-tábláinak öntözésére. A táj formálása a Tisza segítségével sehol sem olyan szembeszökő Magyarországon, mint a Nagykunságban; keresztül-kasul behálózzák máris az öntözőcsatornák. esett bűnbe. A kicsapatás után így beszél a családi jelenetről: A mutter meg a nagynéném a kezüket tördelték, s mikor a fater lélegzetet vett, rákezdtek ők, hogy „jaj, Tamáska, mit csináltál?” „Jaj, Tamáska, hogy tehetted?” „Jaj, Tamáska, mi lesz veled?” Olyan volt az egész, mint egy görög tragédia. Marhára sajnáltam a két öregleányt, majd berősáltak az ijedtségtől, hogy az életemet elbazilikáztam. Ez volt a fater véleménye is. Mind a hárman azzal jöttek, hogy mondjam meg, mihez kezdek, mi lesz velem.” „Mi a túrót válaszolhattam volna nekik? Még nem voltam olyan pipás, hogy kipakoljak. Csak hallgattam, állati nagy tisztelettel, ahogy az őseit hallgatja a dolgozó, amint éppen aranyat köpnek. De akárhogy hallgattam, a fater végül észrevette, hogy a magasröptű szöveg nem az én esetem. Mire felemelte a hangját, hogy most is hogy nézek ki.” „Ezen marhára elcsodálkoztam, mert szerintem állati jó a szerelésem. Igazi tinézser szerelés: borjaké, farmer, a srácok majd lerohadtak, amikor meglátták. A Kati is, a fekete bula, aki miatt nyakig estem a lekvárba, ö is azt mondta rá, hogy frankó klafa!” Az iskola igazgatójáról, aki kicsapatta, a következőket mondja: „A diri szeme úgy ugrált a szerelésemtől, mint egy bezsongott pingpong labda. De számít az? A diri nem egy menő fej!” „Három gondolata van a diripusztán a helye, mint régebben. Legeltetnie is akkor kell, amikor eszik a juh. Már pedig nagy melegben többnyire csak éjszaka eszik és így a juhásznak is éjszakáznia kell. A vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetet sem ismeri. Nappalból éjjelbe tartó szolgálata három napig eltart egyhuzamban. Hiába keres kétszer annyit, mint más mezőgazdasági ágban keresnek, a kényelmét már ö sem adja fel szívesen és ezért egyre kevesebb a juhász Magyarországon. Valósággal kötéllel kell fogni őket, mint egykor a szegény legényeket — katonának. A kötelet ma a rábeszélés jelenti és a nagyobb kedvezmények ígérete. A juhász ma sokkal előbb jut motorkerékpárhoz, igen ritkán autóhoz, mint a kommunista párt vezetőin és más magasrangú kivételezetteken kívül bárki más. Az idősebb emberek előtt furcsán hat a motorkerékpározó juhász. Szamár helyett „masinán” száguld, de viszi magával az elemózsiás tarisznyát, meg a gamót is, ezt az ősi szerszámot, juhász botot, amelynek hurkolt végéveli a juh lábát „elgamolja”, hurokba fogja, ha valamiért kiválasztja a többi közül. Furcsán hat az is, hogy a mai pusztán már nem a gémes kutak a legmagasabb építmények, hanem a fúrótornyok, amelyekkel petróleumot, földgázt, vagy meleg vizet keresnek, bár sok helyütt a hidegvízzel is megelégednének. A juhászat romantikája elveszett és az izgága betyárkodás is kihalt belőle. A birkalopás megszűnt és a maguk „hasznára” sem vágnak juhot a pusztán. Boltban vett szalonnán, sajton, kenyéren élnek. Főtt ételt „odakint” ritkán esznek, ennél fogva a pásztortűz sem lobog fel a csillagos éjszakában... Ezt a cikket nem mi írtuk, hanem a Budapesten megjelenő Magyar Hírlap című kommunista újságtól vettük át. Ők tudják és nem is titkolják, hogy micsoda pocsék állapotok uralkodnak a hazai autópiacon. íme a cikk: Autóéhség... Ki újat szeretne, ki használtat, pénze szerint. Hol lehet autót venni? A Mercur Röppentyű utca 73. szám alatti használtgépkocsi-telepén. MÉH-lerakathoz, vagy roncstemetőhöz hasonlít a telep. Tíz- tizenöt-húsz éves, üzemképtelen kocsik sorakoznak itt, horpadtan, kopottan, megviselten. Érdeklődő azért jócskán akad, ámbár sehol egy lélek, aki felvilágosítást adna. A szürke, emeletes épület némi árnek, többre nem futja az agyából. S ha más sorrendben mondja el a hármat, már azt hiszi: zseni. Mit szövegelhetett volna, mikor kivágott, mint azt, hogy aki így öltözködik, meg hülye-gyerek frizurát visel, annak az a vége, hogy kicsapják és a sitiben végzi, mert minden gengszter azzal kezdi, hogy bőrjakőt hord farmerrel. Ő csak tudja! Egy ilyen fej akar tanítani? Állati, mi? Ezekkel akarjuk lepipálni a kapitalizmust?” Egyébként az apját okolja azért, hogy kicsapták. Ha lett volna náluk otthon magnó, (hangfelvevő, amit „kölcsön vett”), nem kellett volna más lakásába betörnie. De hát nem volt magnójuk, mert az apja konzervatív. „Ha nem ilyen konzervtív, nem bőgtem volna le, de mit tegyek, az apját mindenki előre gyártva kapja, nem igaz?” Szerelme kezdetéről ez a mondanivalója: „Az uszodában kezdődött. Ott szettem fel a fekete bulát a lében. Nekem úszott véletlenül, megkérdeztem: „mi van kisanyám, kitolták a szemeidet? Mire ö, hogy szívódjak fel, mint a vagbélműtét. Ebben maradtunk volna, ha nem az orrom előtt mászik ki a partra. Azt hittem, lenyelem a fülét, olyan állati kiasz bige volt. Pont úgy nézett ki, mint Anita Ekberg, csak feketében. Rögtön betájoltam magamat az árura”. „Kimásztam utána, ültünk, szövegeltünk, az apja főorvos, nagymenő, de rühelli otthon, éppúgy, mint én. Megvolt a lelki kapcsolat, ráhajtottam, de pofára estem a becsúszó szereléssel, mert mindvégig az ón térfelemen folyt a játék, pedig állatian bezsongtam, olyan klafa didkókat azóta sem láttam. Ideje, hogy a toplesz nálunk is divatba jöjjön. Mondtam neki. Ö attól sem félne, válaszolta. Azt elhiszem, feleltem. Majd megvesztem, annyira vágytam egy kis békés koegzisztenciára.” Később meglátogatta a leányt. „A gőz elvitt a fekete buláig. Állati pipás leszek, gondoltam a lépcsőn felfelé, ha a csaj nincsen otthon, valami állati faterja van, az nyit ajtót. Tévedés mondom majd hülyén, mert az értelmiségieket a hülyeséggel mindig át lehet rázni. Nem kellett, ö nyitott ajtót, a fekete bula.” „Nem köszöntem, előbb végigstiröltem, hogy megvan-e minden, amitől úgy begerjedtem. Láttam a szemén, hogy megismert. Mondtam neki, de halálos komolyan, hogy Anita Ekberget keresem, csak feketében. Nem nagy a szája, de azért szépen elhúzódott a füléig. Most már nagy hézag nem lehet. Ügy is volt. Intett, hogy menjek le, majd ő is jön.” A történet végén Tamáska elmegy pincérnek a Balatonra. Vele megy a fekete bula is, a szerelme. Megszöktek hazulról, mert „a fekete bulának is héráza van a családi bulitól. Együtt ismerjük meg, mi az élet. A Balatonon, aztán, ha minden jól megy, lakást veszünk, meg érettségizünk az estin...” Egymásután többször is elolvastam a tanulmányt, amelynek itt csak halvány kivonatát adtam és próbáltam feleletet adni arra az önként felvetődő kérdésre, érzek-e szimpátiát Tamáska és a fekete bula iránt. Magamnak megvan a határozott véleményem, de nem akarom befolyásolni az olvasóimat. Ki-ki döntse el magában, mi voltunk-e különbek, vagy a most felnövő új nemzedék? (b. i.) nyékot vet az autószörnyekre. Oldalán tábla: „Omladozó épület, a közelben tartózkodni életveszélyes.” — Sokan vásárolnak itt? — kérdezzük az irodán. Az ingujjra vetkőzött férfi bizalmatlanul néz. — Miért kérdi? Megmondjuk. — Újságíró? Az más, akkor nem mondhatok semmit. Központi utasítás. Titok övezi hát a roncstemetőt, ki tudja miért? Némi humor is vegyül a zord tilalomba, mert még arra sem kaphat választ: hány kocsi van itt. Maradna a lehetőség, hogy megszámoljuk, de eltekintünk tőle. Lássuk inkább mi újság az autöbörzén? ★ BALEKOT IS LEHET FOGNI Szombat délután. A mezőgazdasági kiállítás előtti parkolótérre szigorú irányító vezényli a sorra érkező kocsikat, ötven-hatvan ott áll már glédában, ragyogóra fényesítve, eladásra készen. > Egyikbenmásikban rádió szól, itt-ott a motorházat is kinyitják, hadd lássa a vevő, milyen príma motorhoz juthat. Nagy a kínálat, erős a verseny. Sok az azonos típus, fontos hát, hogy az árusító tulajdonos előnyös ajánlatokat adjon. Akik idejöttek, szeretnének túladni kocsijukon. — Mennyibe kerül? A fehér Wartburg tulajdonosa készséggel kiugrik az ülésről: — ötvenhatezer. — Sok. — Komolyan érdeklődik? — Komolyan. — Ötvenhárom. — Hm. Az is sok. A tulajdonos közelebb húzódik. — Esküszik, hogy venni akar? — Kocsit szeretnék... Éppen Wartburgot. — Legyen ötven... Rádió is van benne és új a kárpitozás ... Kímélt kocsi ez, kérem.,. A térség felügyelője: — Szombaton kisebb a kínálat. Jöjjön vasárnap, akkor háromnégyszázat is kihoznak. Opel Recordot, Simcát, Fiatot, amilyet csak akar... Néhány ügyeskedő is megfordul errefelé. Iparigazolványuk van, megtehetik, hogy használt holmit vegyenek, eladjanak. Autót is. Gyakran csinálnak nagy üzletet. Ha akad egy-egy „balek”, ócsárolják a kocsiját, alkudoznak rá, végül olyan áron veszik meg, hogy öt-hatezer forinttal drágábban adhassák el. Elég, ha csak egy ilyen üzlet sikerül havonta. * AZ ALKALMAZOTTAK CSAK FIZETÉSI NAPON JELENTKEZNEK Székely Károllyal, a Mercur vállalat igazgatójával beszélgetünk: — Siralmas állapotban találtuk a Röppentyű utcai telepet. — Mit mondjak? Restelkedünk az ottani állapotok miatt. Kényszermegoldás. Sem építkezni sem rendezkedni nem lehet ott, a területet zöldövezetnek nyilvánították és parkosítják. Egy-két éven belül Csepelre helyezzük a használtkocsi-telepet. — Hogyan lehetséges, hogy nincs eladó vagy informátor a telepen? — Nem értem, amikor a fizetést adjuk, nagyon sokan vannak. — Célszerű, hogy roncsokat is árusít a vállalat? Nem kellene valamiféle határt vonni meddig kocsi a kocsi? — De, kétségkívül. Még az idén bevezetjük, hogy csak üzemképes, műszakilag vizsgázott kocsikat árusítunk. — Az új kocsik után persze többen érdeklődnek. Miért olyan hoszszú a várakozási idő? — Két éven belül adjuk a kocsit; Moszkvicsot és Skodát esetleg egy éven belül is. Nem vigasz, de tény, hogy Magyarországon rövidebb a várakozási idő, mint a gépkocsit gyártó szocialista országokban. Az NDK-ban például öt-hat évig, Csehszlovákiában négy évig várnak egy-egy új kocsira. — Miért nem vásárolunk például kocsit Bulgáriától, Lengyelországtól; ezekben az országokban olasz és francia licenc alapján közkedvelt típusokat gyártanak. — Tárgyalunk ezekkel az országokkal. Csak most kezdték a gyári tlsf, s Ha szSllftók&pe&ek lesznéS, és az áraik is elfogadhatóak, bővítjük a hazai választékot az ott gyártott típusokkal is. Egyelőre azonban drágák ezek a kocsik. — Megítélése szerint mikor lehet majd előjegyzés és várakozás nélkül kocsit kapni? — A Szovjetunióban 1969 végén megkezdik a Zsiguli nevű, Fiat licenc alapján készülő gépkocsik gyártását. Ez azt jelenti, hogy 1970-töl folyamatosan mind több ilyen kocsit kaphatunk. Már tárgyalunk a Szovjetunióval, s a megbeszélések biztatóak. Véleményem szerint 1975-ig elérhető, hogy úgy lehet Magyarországon kocsit venni, mint mondjuk rádiót. Terveink szerint 1975-ig évente ötvenezer gépkocsit árusítunk. Ez elegendő a hazai piac ellátására. De amint mondtam, már 1970-töl is lényeges javulásra számíthatunk. — Fejlődik ezzel együtt az autókereskedelem is? — Augusztusban befejeződik a csepeli átadó teljes rekonstrukciója; bővítjük és korszerű gépekkel, műszerekkel szereljük fel a telepet. Szeretnénk új autószalont is nyitni. — Hol? — A Szabadsajtó úton. Persze a fejlesztés nem olyan egyszerű... Kevés a pénzünk, s csak az autószalon kétmillióba kerül. Hol van akkor még sok más teendő, például a használtgépkocsi-telep korszerűsítése? De igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy terveink megvalósuljanak. A gépkocsira várakozók persze a Mercurnak szurkolnak, hogy a tervek valósággá is váljanak. ★ Eddig a cikk. Kommentár? Minek? így is kiderült, hogy milyen a munkásparadicsom. FEKETE ISTVÁN ÜJ KÖNYVE Fekete István HU címö új állatregénye most jelent meg Magyarországon. Az éjszakák titokzatosan suhanó madara — Hu, a bagoly — eddig is megjelent az író csaknem minden állatregényében. A statisztából azonban most főszereplő lett. Helyesebben az volna, ha Fekete István állatregényeinek igazi főszereplője nem az Ember volna a teremtmények nagy társaságában. Ragadozó ösztönök, vér és fojtogatás, félelem és erőszak: egyáltalán nem idill mozzanatok még az állatvilágban sem. De az író reális ábrázolását most is átlengi valami isteni derű, s az erre visszahangző humánum, mely a szeretet és a jóság útjaira hívja a természet világával összenőtt emberi életeket. CSEMAD0K a szlovákiai magyar mozgalmak élén A csehszlovák-szovjetorosz válság idején új magyar fogalom került köztudatba: a CSEMADOK. Ez a rövidítése a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének, a szlovákiai magyarság átfogó közművelődési szervezetének, amely ma politikai síkon is képviseli a kisebbségben élő, mintegy 700-800 ezer, mások szerint 1 millió főnyi magyarság érdekeit Prágában és Pozsonyban. Csoportjait megtalálni majd minden községben és városban, ahol magyarok laknak. Szervezeteikben az elmúlt évben 17.000 előadást tartottak időszerű kérdésekről. Színjátszó csoportjai — 322 van belőlük —• 5698 színielőadást rendeztek, 170 tánccsoportja 300 bemutatón lépett fel. A 20 irodalmi színpadja, 48 irodalmi köre több száz esten közvetítette a magyar közönség felé a régi és az új irodalom alkotásait. A magyar dalkultúrát szolgálja a nemrég alakult Magyar Tanítók Központi Énekkara. Segítségével eddig 50 karnagy jutott hozzá, hogy tovább képezze és elmélyítse dalkultúráját. Egyik legtevékenyebb helyi csoportja az érsekújvári helyismereti kör, amely hetenként rendezett előadásain rendszeresen és programszerűen tájékoztatja a város magyar társadalmát, ápolja helyi hagyományait. Az utóbbi évek legnagyobb ünnepségét 1966-ban Czuczor Gergely halálának 100 éves fordulója alkalmával rendezték meg. A város főterén szobrot állítottak az itt született papköltőnek, utcát neveztek el róla és emlékkönyvet adtai ki tiszteletére. Pásztor tűz már nem lobog a pusztán — A MAI MAGYAR JUHÁSZAT HELYZETE — Tamáska és a fekete bula
