St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-07-26 / 15. szám
8 * *T. tours ÉS VIDÉKÉ IMS. JÚLIUS SB, Ä ZÉRÓTÓL A VÉGTELENIG Talán két millió évvel ezelőtt, a pleistocene-kor reggelén, az Isteni Teremtés előkészítette már a pillanatot, hogy a biológiai fejlődés átlépjen az emberi élet tág jövendőjébe. Olyan környezeti feltételeket teremtett, amelyek kényszerítették az Australopíthecust, a már alig-állati őst, hogy ezt a döntő lépést megtegye alig-emberré váljék. (I) AZ ALIG-EMBER KIEGYENESEDIK A HORDA Ä puhafa-erdők — a gyümölcsfélén, sásszerüen növő óriásfák sűrű erdői — haldokoltak már. És velük haldoklóit a horda is, amely az Óriásfák lombkoronáj ában élt« szinte biológiai mozdulatlanságban. Észak felől egyre hidegebb leheletet hozott a szél. A forrősághoz szokott ős fázni kezdett. A szaporodás lelassult. Az örökös egymás közti párosodás halálos beltenyészethez vezetett. A puhafák burjánzó növése megállt, a hajnali hidegek lefonnyasztották a friss hajtásokat, amiből éltek. De igy éltek és itt éltek már évezredek óta — nem mertek mozdulni. Ez a lombkorona adott nekik védelmet a fölöttük röpködő gyilkos óriás-keselyük és az alattuk bűzlő mocsár lappangó hüllői ellen. És ez adott nekik élelmet is — eddig. Az egyetlen élelmet, amit ismertek. Egy-vájatu, gyenge zápfogaik csak a puha hajtás és levél rágására voltak alkalmasok. De az idő egyre hidegebb lett és a friss hajtás egyre kevesebb. A pleistocene első jégkorszakának lassan előrekúsző gleccserei a halál üzenetével közeledtek. De a hordának még nem volt elég értelme ahhoz, hogy előre tervezze a sorsát. Odaragadt a múltjához. De valakinek közülük ki kellett törnie a lombok sötét börtönéből! A kiválasztódás, az Isten által megszabott fejlődés parancsa volt ez. A HUSÁNG LECSAP Egy fiatal hím ült az egyik óriásfa koronájában, messze a többiektől. Utálta ezt a folyton rikácsoló hordát Igaz, azok is utálták öt, mert nyomoréknak tartották. A Hím nem tudott a két hátsó lábával fogőzkodni! Valami különös csont nőtt a tenyerei sarkában. Ezt a sarkot a horda nem ismerte, így nem is türt^ Ä Hím nem sokat törődött velük. A folytonos mély hangon kurrogó, mellüket döngető többi hímekkel sem és a viháncoló, magukat kellető nőstényekkel sem. Megborzadt, ha ködbeborult értelmén átsuhant az ösztönös irtózás: hátha az anyja leányaival párosodnék. Sokszor kínzó fájdalom szorította az agyát. Utána valami furcsa látomás világosodott meg benne. Mintha hirtelen egy ismeretlen kép lopakodnék a szemeibe, egy izgató, nyugtalanító kép napsütötte síkságokról, különös állatokról és valakiről, aki a földön volt, nem a fák lombjaiban és nem a négy lábán mozgott, hanem ... egyenesen állt. Felizgatta ez a kép. Kezével önkéntelenül kinyúlt egy ág után és leszakította. Hatalmas mellkasából mély morgás tört fel. Vad mozdulattal meglóbálta az ágat. Körülötte rongyokká foszlottak a sásfa gallyai. A horda felhördült. Ez tabu volt, a leveleket nem volt szabad pusztítani, úgyis egyre kevesebb volt belőlük. A Hím most feljebb kapaszkodott a világosság felé. Benne volt az idegeiben, hogy ez a majdnem biztos halált jelenti, de nem törődött vele. Leült fent egy ágra. Mámorítő érzés volt ez: beszívni a napsugarakat és belebámulni a kéklő ég távlatába! «.. Hirtelen vérfagyasztó vijjogás hallatszott. A Hím ösztöne villámgyorsan működött: szorosan odalapult a fatörzshöz. Az óriáskeselyű abban a pillanatban lecsapott. A szele majd letépte a Hímet a fáról, de hajszállal eltévesztette a célt. A Hím dermedten lapult a fatörzshöz. A keselyű gonosz, sárga szeme rávillant. Azután ez az undorító, kopasz fej hátrahúződott A Hím tudta, hogy most hozzácsap hosszú éles csőrével és ez a halál... És ekkor hirtelen eszébe villant az ág, amit a kezében tartott. Mielőtt a szörnyű csőr halálos csapásra lódult volna, teljes erejéből odavágott a keselyű fejére. A ragadozó szemhéja reszketni kezdett, a csőre lehanyatlott. A Hím újból odavágott a husánggal, aztán megint ... megint... Az óriás madár teste elernyedt, irtózatos karmai elengedték az ágat és lassan keresztültörvs az alsóbb lombokon, belezuhant a mocsárba. A Hím hirtelen felállt az ágon. Olyan öntudatlan mozdulat volt ez, hogy amikor észrevette, majdnem beleszédült. Még sohasem látott állni valakit a hordából. Hirtelen vad diadalmámor rázta meg. Mély, dörgő üvöltésben tört ki... AZ ALIG-EMBER ELHAGYJA A HORDÁT A horda rettegve hallgatott. A Hímben forrt a vér. Megint csodálatos tisztasággal jelent meg előtte a napsütötte síkság képe. Hirtelen megfordult és elindult az erdő széle felé. Hosszú, keserves út volt ez, de amikor az utolsó fához ért, igézetten bámult az elébe táruló látványra. Fűvel borított, hatalmas síkságot látott, a közepén széles folyó rohant dél felé, a szélén beláthatatlan keményfa-erdö kezdődött. És messze, a háttérben hegyek domborodtak. És ... és állatok mozogtak mindenfelé. Igen, ezt a képet látta néha maga előtt. Hirtelen észrevette, hogy egy anyjától eltévedt malacra ráveti magát egy bozőti farkas. Azután a folyóhoz tévedt a tekintete. Egy gazella szürcsölte a vizet, amikor négy-öt hosszú kar nyúlt ki feléje a folyóból, ráfonődtak és lerántották a mélybe. A Hím csak egy pillanatig látta a polip szörnyű testét, azután lassan elcsendesedett a víz fodrozása. Agyából most már elszállt a köd, és egy szorongó érzés nyomult a helyébe. Itt, a síkságon mindenki öl. Aki itt él, annak ölnie kell, hogy megmaradjon. De... neki gyengék a fogai, erőtlenek a kezei, nincsenek halálos ölelésű karjai... Hogy maradhat életben ebben az állandó öldöklésben? Visszanézett a sáserdő sűrűjébe. Ott biztonságban élhetne, csak ... meg kellene húzódnia az örök félhomályban. Már benn volt a mozdulat az izmaiban, hogy visszaforduljon, amikor hirtelen eszébe jutott a husáng, amivel agyonverte a legyőzhetetlennek hitt keselyűt. Gyorsan körülnézett. Itt, az erdő szélén már keményfák nőttek. Megragadott egy hatalmas ágat és nagynehezen letörte. Rácsapott vele egy másik ágra, az recsegve szakadt le a csapás súlya alatt. Felujjongott! Már nem félt. Társra talált... Lassan lemászott a fáról. Az utolsó ágat elengedte, úgy ugrott le a földre. Négy lábára esett, de abban a pillanatban felegyenesedett. Erre a mozdulatra még az óvatosság késztette. A fű magas volt, két lábára kellett állnia, hogy meglássa a közeledő veszélyt. De benne volt a mozdulatban a jövője felé induló alig-ember kinyújtózása is. Egyre jobban kiegyenesítette gerincét, egyre feljebb emelte fejét és tekintetével végigsöpört a fölötte kéklő égboltozaton. Kezében a husánggal, megindult íi végtelenbe vezető úton... (—) Epizód, amelynek világtörténelmi Jelentősége lehet A világpolitikai helyzet értékelésére néha egy jelentéktelen és nem is politikai epizód jobban figyelmeztet, mint számtalan vezércikk. Ilyen epizód volt július 4-én Moszkvában az Egyesült Államok nagykövetségén rendezett fogadás az amerikai nemzeti ünnep alkalmával. A fogadáson tavaly a Szovjetunió kormánya csak a külügyminisztérium amerikai osztályának főelőadójával képviseltette magát, vagyis, jelentéktelen tisztviselővel. Az idén Kuznetzov, a külügyminiszter első helyettese képviselte a kormányt és ő is csak azért, mert — és ezt külön hangsúlyozzák — Gromikő külügyminiszter nagyon el volt foglalva Nasser egyiptomi elnök fogadásának előkészületeivel. Ha az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymáshoz való viszonya akkorát javult egy év alatt, mint amekkora a távolság egy főelőadó és a külügyminiszter között, úgy a kulisszák mögött igen jelentős események mehettek végbe, olyan események, melyekről még nem tudunk, de amelyek hamarosan befolyásolhatják, sőt döntően másfelé terelhetik a világhelyzet fejlődését. Ez a különbségtevés annál érdekesebb, mert látszólag ma is igen terhelt Washington és Moszkva egymáshoz való viszonya. Koszigin miniszterelnök csak a napokban közölte a nyilvánossággal, bogy a Szovjetunió ezentúl is minijén segítséget megad Észak-Vietttamnak az Egyesült Államok ellen viselt háborújának győzelmes befejezésére. A támogatás eddig 1000 millió dollárt jelentett fegysre?ben és a jövőben még ennél is Jöbbet fog jelenteni. Nem mondható barátságos gesztusnak az ftem^ hogy az Egyesült Államokból Vietnamba útban lévő katonai szállító repülőgépet a Kurilli szigetek egyikén, orosz felségterületen orosz vadászgépek leszállásra kényszerítettek. Igaz, hamar el is engedték őket, hamarabb, mint Washington várta, de azért nem tett jót az egymáshoz való közeledésnek. Különösen, mikor kiderült, hogy a repülőgép egy pillanatra sem sértette meg az orosz felségjogot, mert nem repült orosz terület felett. Mindezek ellenére Brezsnyev és Koszigin igen gyorsan válaszoltak Johnson elnöknek arra a felhívására, hogy az atomsorompónak nevezett egyezmény aláírása után kezdjenek új tárgyalásokat a leszerelés kiterjesztésére. Mindenekelőtt a rakétagyártást akarják korlátozni, de Koszigin még ennél is messzebb elmenne, amennyiben a következő javaslattal állt elő: 1. Meg kell tütani az atomfegyverek gyártását és csökkenteni kell a meglévő készletet. 2. Korlátozni és később redukálni kell a rakétalövegek, bombázók és tengeralattjárók gyártását 3. Meg kell szüntetni a földalatti atomrobbantásokat. 4. Be kell tiltani a vegyi és bakteriológiai fegyverek használatát. 5. Fel kell számolni a külföldi hadtámaszpontokkal. 6. Meg kell határozni azokat a területeket, melyeken tilos atomfegyvereket tartani. 7. A nemzetközi vizeken nem szabad a tenger fenekét hadi célokra felhasználni. Az Egyesült Államok elvben és tárgyalási alapul máris elfogadta ezt a javaslatot, bár nehéz elképzelni, hogy felszámolná külföldi támaszpontjait és lemondana arról, hogy atomhajtású és atomfejes rakétákkal felszerelt tengeralattjáróival „leüljön” a tengerfenékre és onnan tartsa sakkba az esetleges háborús ellenfelet. Viszont aligha kétséges, hogy az Egyesült Államok sokban engedne a Szovjetuniónak, ha az nyomást gyakorolna Észak-Vietnamra a béke megkötése érdekében. És erre is vannak jelek. A Pravdának egyik cikke szinte szuggerálja Hanoinak, hogy békekötés esetén az Egyesült Államok tényleg elhagyná Vietnamot, nemcsak ígéri. Mintha együttműködés volna az Egyesült Államok és a Szovjetunió között Franciaország ellen is. De Gaulle abszolút többséggel győzött ugyan a képviselőválasztásokon, de elvesztette a Szovjetunió korábbi jóindulatát. Moszkvának nagyon fáj, hogy a francia kommunista képviselők száma hetvenháromről negyvenre csökkent és ezért de Gaullet okolja. A választásokon győztes francia elnök Kanadában is nagy, talán jóvátehetetlen vereséget szenvedett. Az ugyancsak képviselőválasztások során kiderült, hogy Quebec tartomány elszakítására, önálló állammá alakítására, esetleg Franciaországhoz csatolására nincsen semmi remény, hiába fütötte de Gaulle a kanadai franciák szeparatista mozgalmát. Még azok is a francia származású és liberális miniszterelnök pártjára szavaztak, akik korábban helyeselték az elkülönülést. Ma már nem helyeseltek azért, mert Franciaországban látnak garanciát az esetleges különállás biztosítására. A világpolitikai helyzet pillanatnyilag zavaros, vagy legalább is annak látszik, de a kibontakozás mintha mindenütt a békés kiegyezés felé tartana. Az egyetlen nagy kérdőjel Kína. Állítólag már nemcsak atombom bái vannak, hanem atombombát szállító messzehordó rakétái is. Már ez a puszta tény is fenyegető és bizonyára ez is befolyásolta Moszkvát, hogy az idei amerikai nemzeti ünnepen nem főelőadóval, hanem a külügyminiszter helyettesével képviseltette magát... 60 évi temetkezési szolgálat East St. Louisban és a környéki városokban KASSLY FUNERAL HOME 1101 N. 9th STREET EAST ST. LOUIS, ILL. Telefon: UPton 5-1234 Ambulance szolgálat — W CAHOKIA, ILL. — 1201 Camp Jackson Road Telefon: ED 7-3333 MRS. HENRY J. PIEPER PIEPER FUNERAL HOME TULAJDONOSA 1929 CLEVELAND BLVD. — TR 6-0032 — GRANITE CITY, ILL Oxigénnel ellátott mentökocsi Ambulance szolgálat bárhová, bármikor COMPLETE FUNERAL Acél koporsó — Külső koporsó foglalat — Választékos Sírhely, vagy saját sírhelyre való eltemetés. Bronz névtábla és minden, a temetéssel együttjáró költégek $995.00 NO EXTRAS Gyönyörű modern kápolna — vallásfelekezetre való tekintet nélkül GUARDIAN M0RTUAR1 St Charles Road at Lindbergh — PE 9-1133 Előre befizetett összegek Truszton vannak kezelve KRIEGSHAUSER’S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL WEST, 9450 OLIVE BOULEVARD — WY 4-3322 SOUTH, 4228 SO. KEMGSHIGHWAY BOULEVARD — FL 1-432© ST. LOUIS, MO. MATH HERMANN & SON, INC. FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás 2 16 1 E. FAIR FAIR AND WEST FLORISSANT AVENUES ST. LOUIS 15, MO — TELEFON: EVergreen 1-4880 2906 Gravois — PR 2-3000 -- St Louis, Mo. Emil (Bud) Wacker m, Clarence Wacker President & Treas. Vice Pres. — Seer’y WACKER-HELDERLE FUNERAL HOME Szép modern léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVENUE, ST. LOUIS 16, MO. TELEFON: PRospect 2-3634 M1IIIIIIIIII1IIII1III111IIII11I1IIIIIII11II1I1I11III1111I11III1111I1IIII1IIII11IIIIIIIII1I1IIIII11II1IW Always there... with your help I ! YOUR RED CROSS I
