St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-07-14 / 14. szám

2 ★ 1967. JÚLIUS 14. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ST. LOUIS AND VICINITY Hungarian Newspaper, published every other Friday Megjelenik mi <den második pénteken DR. LOUIS B. DÉNES Editor and Publisher All correspendence "hai ge of address, subscriptions etc. should be sent to: — Minden levelezés, címváltozás-jelentés, előfizetés stb. a követ­kező címre küldendő: 1016 MOORLANDS DRIVE — ST. LOUIS, MO. 63117 — MI 7-6582 Subscription rates in the USA for V2 year $3.00, for 1 year $6.00 Előfizetés az Egyesült Államokban % évre $3.00, 1 évre $6.00 Foreign Countries — Külföldre egy évre $7.50 Second Class Postage Paid at St. Louis, Mo. PRINTED IN CANADA GYÁSZHÍR Fájdalommal vettük a hírt, hogy kedves szerkesztő kollegánk fe­lesége, dr. Eszterhás Istvánná, Bí­ró Mária Anna, 1967. június 21-én, hosszas szenvedés után Cleveland­iban meghalt. Dr. Eszterhás István­ná, nagyszerű magyar asszony, pél­dás feleség, odaadó Anya és a cle­velandi magyar kolónia köztiszte­letben és közszeretetben álló tagja volt. Dr. Eszterhás István fájdal­mában, mi őszinte részvéttel osz­tozunk és kérjük a Gondviselést, hogy adjon erőt fájdalma elviselé­séhez. Ahogy ECKHARDT TIBOR látja: A parasztság felszámolása és az abortuszrendelet Trianon véglegesítését jelenti Eckhardt Tibor készülő emlékira­tai gazdag vonatkozásokat tar­talmaznak emigrálása körülmé­nyeiről is. Megkérjük, világítsa meg emigránsának sokak által nem ismert hátterét Ezt szíve­sen meg is teszi: „Politikai pályafu- I tásom alatt követke- I zetesen elutasítót- Itam mind a kommu­nistákkal, mind pe­­[dig a nácikkal való I mindennemű közös- Iséget. Mikor 1940. [májusában Ameriká­ban jártam, Roosevelt elnök személyesen hívott meg, hogy ma­radjak itt, vagy jöjjek bármikor vissza, „mint szívesen látott ven­dég” Amerikába. Képviselői kö­telességeimnek véltem azonban ele^etltenpi, niikó,' hazatéiVe Beth­len Istvánnal együtt, mi ketten til­takoztunk a Külügyi Bizottságban a Háromhatalmi Tengely-hez 1940 novemberében történt csatlakozá­sunk ellen. Erről akkor a N. Y. Times is hírt adott. Az akkori budapesti amerikai követ, a magyarság igaz barátja, John F. Montgomery többször un­szolt az ország elhagyására, nehogy a nácik kezére kerüljek. De csak 1941. március 7.-én szántam rá ma­gam, hogy mindenemet otthagyva nekivágjak a bizonytalan útnak. Hitler seregei akkor keltek át az Aldunán és Magyarország teljes be­kerítése és elszigetelése már csak napok kérdése volt Röviddel előt­te, mikor a magyar képviselöház­­ban utoljára szólaltam fel, viharo­san zúgott felém a szélső jobbol­dalról az ordítozás: „liberális . .. zsidóbérenc! ... szégyelje magát!” — A szabad kritika ideje nyilván­valóan lejárt s nem sok keresniva­lóm volt odahaza. Nem titokban távoztam és be­vallottan azzal a céllal, hogy a ma­gyar érdekek szószólója legyek Amerikában. Búcsúlátogatáson be­jelentettem ezt Horthy kormányzó­nak, aki szerette volna, hogy ma­radjak inkább otthon és segítsem a Hitlerrel szembeni ellenállást. A miniszterelnök, Teleki Pál őszinte barátom volt és irigyelt, mint mon­dotta azért, mert az elkövetkező nehéz éveket szabad földön fogom végigélni. Le szeretném szögezni, hogy semmiféle kormánytól egyet­len fillér segítséget sem kaptam és nem kértem. Csupán politikai és személyi barátaim által összeadott pénz, mintegy 15.000 dollár állt rendelkezésemre, mikor önként vállalt politikai küldetés céljából elhagytam hazámat. Csalódástkelto fogadtatás Amerikában „Nem tagadom” — folytatja visszaemlékezéseit Eckhardt — „amerikai fogadtatásom elég csa­­lódástkeltö volt. Öt hónapig tar­tott, amíg Afrikán végigvergödve megérkeztem a newyorki kikötőbe és először vettem kezembe ameri­kai újságot. Az állt a N. Y. Post­­ban, hogy Hitler megbízásából 15 millió dohár arannyal érkeztem ide, hogy beszervezzem az ameri­kai magyarságot a náci politikába. E tüszúrásokon, mint később meg­annyi máson, túltettem magam. „Sokkal végzetesebb volt azon­ban az időközben a háborúban be­állott fordulat. Noha Hitler veresé­gét elkerülhetetlennek tartottam és az valójában később úgy követ­kezett be, amint én azt a Kisgazda Párt vezetőségi ülésén elutazásom előestéjén felvázoltam, azt nem éreztem meg akkor, hogy mire au­gusztusban Amerikába érkezem Sztálin már nem Hitlernek, hanem Rooseveltnek lesz a szövetségese. Ez az angolszáz-szovjet barátkozás bénítólag hatott egész háború alat­ti emigráns tevékenységemre. Az angolszász demokráciák elkövet­ték azt a ballépést, hogy elfogadták a bolsevizmust „demokrácia” gya­nánt és nyitvatartották az orosz terjeszkedés számára a Középeuró­­pába vezető útat. Nálam súlyosabb erők, mint pl. a lengyelek, akik pe­dig „győzök” lettek, sem voltak ké­pesek ezzel a befolyással szemben saját jogos érdekeiket megvédem.” Magyar érdekvédelem a háború alatt Az orosz- és kommunistabarát hangulatkeltés közepette, volt-e lehetőség érdemleges magyarér­­dekü munkát, propagandát kifej­teni Amerikában és ha igen, mi­lyen eredménnyel, „Meglepő módon — igen. Ame­rikai tartózkodásom mégsem volt egészen hiábavaló, mert az egy mil­liót meghaladó amerikai magyar­ságot sikerült józan és hazafias elvi alapon megszervezni közös ma­gyar szülőhazánk érdekeinek vé­delmében. Független Magyarorszá­gért néven, elnökletem alatt meg­alakult egy mozgalom, mely az amerikai kormány jóváhagyásával vállalta a háború tartama alatt a magyar és amerikai érdekek becsü­letes összeegyeztetését. Kétszer is beutaztam az Atlanti óceántól a Csendes Tenger partjáig Magyar Amerikát, mert helyenkint szüksé­ges volt megmagyarázni, hogy Észak Erdély, a Felvidék déli sáv­ja és a Bácska visszacsatolásáért nem tartozunk Hitlert a reményte­len háborúban kiszolgálni. Az Amerikai Magyar Szövetség, élén Dr. Kerekes Tibor főtitkárral, elöljárt ebben az érdemes munká- ^ ban. Nem engedve semmiféle befo­lyásnak, megmaradt őszintén de­mokratikus felfogása mellett; sem­miféle szélsőséget, sem nácit, sem kommunistát nem engedett be tag­jai közé. Jótállást vállaltunk így az ame­rikai magyarság loyalitásáért s en­nek ellenében Roosevelt elnök hó­napokon át nem vette tudomásul a magyar hadüzenetet. Mialatt a ja­pánokat a sivatagban internálták és a német és olasz munkásokat el­bocsátották a hadiüzemekből, a magyarok a háború egész tartama alatt semmi hátramaradást nem szenvedtek. Megakadályoztuk azt is, hogy a Benest kiszolgáló Káro­lyi Mihály idejöhessen megzavarni a magyarság jó rendjét.” Hiábavaló fáradozások jó békéért Milyen erőfeszítések folytak az amerikai magyarság részéről egy igazságos háború utáni elrende­zés érdekében? „Számos javaslatot adtunk be az U.S.A. kormányának az elhibázott Trianoni béke revíziója ügyében. Mikor 1943 októberében Cordell Hull külügyminiszter a moszkvai konferenciára elutazott, aktatáská­jában magával vitte az egyesített, független Erdélyről szóló javasla­tot, de az Molotov éles ellenzése miatt nem került tárgyalásra.” Eckhardt Tibor ezután rámutat arra, hogy az igazságos magyar bé­keszerződés reménye tulajdonkép­pen 1943-ban a teheráni konferencia után omlott össze, amikor Roose­velt elnök a középeurópai kisálla­mokat a Szovjetuniónak gyakorla­tilag kiszolgáltatta. Noha a teherá­ni megállapodások bizalmasak vol­tak, egy ott szakértőként közremű­ködött amerikai barátja révén a történtekről Eckhardt tájékozta­tót kapott. A kapott értesüléseket a lengyel földalatti futárszolgálat segíségével nyomban hazatovábbí­totta Bethlen Istvánnak és a Kál­­lay kormánynak. A háború befejezése után az amerikai-orosz szövetségi vi­szony azonban felbomlott és azt a hidegháború követte. Vajon milyen hatással volt ez a fordu­lat az amerikai politikára és az amerikai magatartásra az egyre szaporodó magyar emigránsok irányában? Milyen erőfeszítések történtek magyar részről az új helyzet kiaknázására az Egyesült Államokban? Az amerikai magatartás barátsá­gosabb lett, de a politika nem vál­tozott s hű maradt a Teherán-Yal­­ta-i vonalhoz, szögezi le Eckhard Tibor, majd így folytatja: A magyarországi orosz megszál­lás óta még egy kísérlet történt Amerikában avégből, hogy a sza­bad földön élő magyarság politi­kailag szervezetten vehessen részt szülőföldje érdekeinek védelmében. 1948-ban a magyar politikai pár­tok menekült vezetőiből megala­kult a Magyar Nemzeti Bizottmány (későbbi neve Magyar Bizottság); s az előbbinek 1955-ig én is tagja voltam. Ez a csúcs-szerv azonban hatástalanná«: bizonyult, mert nem nyerte el a szabad magyarság bi­zalmát Egyrészt, mert kizárólag amerikai irányítás alá került, holott Magyarország tudvalevőleg Euró­pában fekszik és ezután is oda sze­retne tartozni, másrészt, mert a számunkra nyitva álló amerikai út­vonalon a közlekedés meglehető­sen egy-irányú volt. Ma ez a hely­zet jobban fennáll, mint valaha. Washington rendszerint leüzen a new yorki Magyar Bizottságnak, hogy miként igazodjék a szelek já­rásához; a Magyar Bizottságnak vi­szont szava nincs ahhoz, hogy Amerika milyen politikát folytat a Szovjettel, amikor magyar érdekek forognak kockán. — Mégis, fel?-,''"es eröpazarlás len­ne a mostani Magyar Bizottságot támadni, mert ha ez nem is hasz­nál, de nem is árt.” Az Amerikai Magyar Szövetség szerepe A beszélgetés fonala ezután lo­gikusan az Amerikai Magyar Szö­vetséghez vezet, mely hivatva len­ne a magyarság nagyvonalú össze­fogására és érdekeinek bátor, füg­getlen képviseletére, ha már a hi­vatásos politikusokból alakított Magyar Bizottság ennyire csődöt mondott. — Sajnos azonban, az AMSZ is az utóbbi években inkább krónikus fejfájásává vált közéle­tünknek, noha helyzete távolról sem olyan reménytelen, mint az előbbié. Eckhardt Tibor úgy látja, hogy Kerekes Tibor professzor tá­vozása után a AMSZ egyre inkább elvesztette az itteni magyarság tá­mogatását, aminek következtében árnyéka lett önmagának. Nehézkes alkotmánya, személyi összetétele sok jó kezdeményezést akadályoz, s távoltart tőle érdemes szervezete­ket. Majd célozva a közelmúlt ese­ményeire megjegyzi: „Nem óhajtom felhánytorgatni a múlt és közelmúlt egyes eseménye­it az AMSZ-szel kapcsolatban, de a jövő szempontjából hangsúlyoz­ni kell, hogy aki az otthoni rend­szerrel lepaktálni, hidat építeni, üz­letelni hajlandó, az ne feledje el pillanatra sem, hogy a kommuniz­mus poltikailag totális zsarnoksá­got, gazdaságilag kényszerzub­bonyt és erkölcsileg istentagadást jelent, megtoldva Magyarországon a brutális orosz uralom átkával. Minden előnyért vagy engedmé­nyért politikai számlát nyújtanak be. Aki hidat építget hazafelé az számoljon ezzel a kockázattal. De ne veszélyeztesse magyar intézmé­nyeink hírnevét, vagy pláne egyhá­­haink integritását. Ha jó magyar­nak tartja magát, vonja le önként a következményeket és ne vegyen részt a magyar közélet, vagy egy­házak irányításában. Ellenesetben az arra illetékes testület vonja meg tőle bizalmát, alapszabályainak megfelelően. Ez a védekezés elemi joga minden épelméjű testületnek. De túlzásba sem szabad esnünk. Meg kell őrizni hidegvérünket, tar­tózkodnunk kell felesleges bántal­­maktól. Viszályok szítása az ellen­táborban a kommunista aknamun­ka egyik legfőbb célja. Ne nyújt­sunk nekik ehhez segédkezet. Saj­nos az elmúlt hónapokban többol­dalról beugrottak rosszindulatú sajtóprovokációknak s az ebből ke­letkezett béka-egérharcnak csak az otthoni rendszer örült.” „Jómagam már régen megtanul­tam, hogy nem szabad peresked­ni rosszhiszemű támadókkal” — mondja Eckhardt Tibor, s hirtelen mosolyra forduló arccal felidézi esetét egy máramarosi származású zúgszerkesztővel, aki mindenáron az akkor frissen Amerikába emig­rált Eckhardtba akart kötni. „Én már öt cikkben megtámad­tam Önt” — telefonálta szinte két­ségbeesetten a kétes múltú szer­kesztő „és Ön még nem felelt ne­kem.” „Nem tehetem meg Önnek ezt a szívességet — válaszoltam, — de csak folytassa a cikkezést, hadd tudja a jóravaló magyar olvasó, hogy én változatlanul igaz úton já­rok.” Mondanom sem kell, hogy a tá­madások abbamaradtak. A „becsiiletadó’” előmozdítaná a magyar egységet Az amerikai magyarságról lé­vén szó, megkérdezzük még Eckhardt Tibort, mit tart Ma­gyar-Amerika legfontosabb prob­lémájának? „A magyarság szellemi és anya gi erejének összefogását, mert a ránk váró roppant feladatokkal csak így tudunk a siker reményé­vel megbirkózni. Ennek az egység­nek a létrehozását az egész ma­gyarság elvárja az arra illetékes testületektől és vezetőktől. A fele­lősség egyaránt nehezedik az Ame­rikai Magyar Szövetségre, mely­nek gyökeres megreformálását már nem szabad tovább halogatni, valamint az odatartozó érdemes, de még kívülálló szervezetekre. A mostanában felvetett és egy­re terjedő becsületadó mozgalom alkalmas eszköz-nek látszik az összefogás kezdeti formájának ki­alakítására az AMSZ keretében, nem beszélve arról, hogy anyagi (Foiyiaiits a 3. oldalon) SEBÖK TRAVEL SERVICE, ING MAGYAR UTAZÁSI IRODA DR. FIEDLER KÁLMÁN, OFFICE MANAGER IKKA útján 30 forintot küldhet dolláronként készpénzfizetésseL Ez különösen előnyös vidéken lakók részére, mert postán kiküldik a pénzt címükre költségmentesen MAR $255-ERT UTAZHAT ODA-VISSZA, EURÓPÁBA Bárhova, bárhonnan, bárhogyan utazik, egész éven át a legolcsóbb utazást biztosítjuk, ha időben kéri foglalásait. A hivatalos árakon felül semmiféle külön költség nincsen, győződjék meg, kérjen árajánlatot Látogató-, kivándorlási ügyekben szakértők vagyunk. 24 havi részlet­­fizetés lehetséges. Minden utazási, IKKA és más csomagküldési ügyben forduljon képviselőnkhöz: DR. ACSAY DÉNES, 5535 ALCOTT AVENUE, ST. LOUIS, MO. 63120 — PHONE: EV 2-5222 Wa ss Albert MAGYAR SZEMMEL Az amerikai magyarságot — ha van ilyen — de minden­esetre az Amerikában élő magyarokat ebben az évben egy most megjelent, nagy jelentőségű könyv kellene különösen érdekelje. A könyv címe: „The Hungarian Revolution in Pers­pective”. Kiadója: a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Szerkesztője Wagner Ferenc, szerzői David Hong-toh Bau, I. L. Halász de Béky, Alvin M. Bentley, Louis Gogolák, Otto von Habsburg, George Kopits, Salvador de Madariaga y Rojo, Thomas Stephen Molnár, Richard M. Nixon, Yemi Ogunbiyi, Sen. Clairborne Pell, Wagner Ferenc. Ehhez a nemzetközi tekintélyekből összetevődött névsorhoz járulnak még ilyen nevek mint Dwight D. Eisenhower, John F. Kennedy, Sen. Everett Dirksen, Joseph Cardinal Ritter, Sir Leslie Munro, Milovan Djilas, Christian Pineau, Pablo Picasso, Jawaharlal Nehru, Heinrich von Brentano és Mindszenty Jó­zsef hercegprímás a maguk megjegyzéseivel, idézeteivel, rádió üzeneteivel. Azonkívül a magyar szabadságharcnak teljes, majdnem száz oldalt kitévö bibliographiája egészíti ki ennek a könyvnek nemzetközi jelentőségét. Olyan angol nyelvű könyvről van itt szó, mely az 1956-os magyar események tör­ténetét, jelentőségét, okozatainak boncolatát és nemzetközi hatását egyetlen kötetbe zárva odahelyezi a világtörténelem polcára. Az angol nyelvvilág egyetlen könyvtárából se lenne szabad hogy hiányozzék ez a mű. Az amerikai, kanadai, angliai és ausztráliai magyarok feladata kellene legyen, hogy mindenki a maga őrhelyén gondoskodjék arról, hogy ez a könyv valóban utat leljen azokba a könyvtárakba és ezáltal módot nyújtson a jószándékú kutatóknak és a kiváncsi fiataloknak ahhoz, hogy teljes egészében megismerkedhessenek az 1956-os magyar szabadságharc világtörténelmi jelentőségével, valamint a ma­gyar nép helyzetével a nagy nemzetközi erők súrlódási fej­letén. Az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh felkéri tagjait és párt­fogóit, hogy rendeljék meg a könyvet egyenesen a kiadónál: Hungarian Freedom Fighters Federation, Public Affairs, 4*i0i Blackpool Road, Rockville, Md. 20853. 4 Egyetlen jólsikerült könyv többet ér mint száz lelkes beszéd, melynek szavai elszállnak s a fül megfeledkezik róluk. Egyet­len könyv, adott esetben, megmenthet egy nemzetet Voltak könyvek a múltban, melyek nemzeteket süllyesztettek el. Könyvek tették tönkre Magyarországot is, olyan könyvek, me­lyek ékes szavakban s milliók nyelvén hazúgságot tanítottafk a világnak. Ezek a könyvek még ma is ott vannak a világ könyvtáraiban s bár hatásuk gyöngül napról-napra, még ma is szenvedünk miattuk s a magyar jövendő rügyfakadását még mindég késleltetik. Átkos erejüket csak úgy tudjuk megtörni, ha minél több formában, minél több példányban odahelyezzük melléjük az igazságot, mely a maga dokumentált erejével és tisztaságával a hazug propaganda árnyékát világosan kimutat­ja ezekben a könyvekben, érveiket megdönti, tartalmukat sze­métkosárba söpri. Ehhez a munkához pedig kitartás kell, szívós, kemény ki­tartás és csüggedetlen együttműködés. Többször is emlékez­tettem már a magyarokat erre: nincs a világnak az a fája, amit ne lehetne kidönteni, még a világ legkisebb baltájával is. A kérdés csak az: hányszor kell közben megköpni a markot s újat fohászkodni. Nos, eljutottunk egy újabb fohászkodáshoz és marokbakö­­péshez: ez a könyv a magyarság közkincse. Használjuk hát arra a célra, amit szolgálnia hivatott. Hacsak tízezer magyar ajándékozza oda tízezer könyvtárnak: olyan szolgálat lenne ez, melynek nyomát többé semmi se tudná kitörölni az angol nyelvvilág emlékezetéből. Gyóni Géza halálának ötvenedik évfordulója Ötven éve volt június 17-én, hogy Áchim Géza, gyóni néptaní­tó, aki szülőfaluja után vette fel a Gyóni nevet, a krasznojarszki ha­difogolytáborban elhunyt. Az első világháború egyetlen nagy magyar költője Prezemyslben harcolt hősiesen, s ott került fog­ságba Tamássy vezérezredes legen­dás és világhírű kitörése alkalmá­val. Itt írogatta szebbnél szebb és közben hazakerült verseit, me­lyek a magyar irodalom egy-egy gyöngyszemei, köztük a „Csak egy éjszakára küldjétek el őket”, melyben a legvilágosabban látta meg a háború értelmét. A krasnojarszki táborban írta legszebb lírai verseit s a tábor bor­zalmaitól összeroppant idegzettel, halálos ágyán így írta meg saját sírfeliratát: „Véres csaták verték fel hírét, De csak a béke katonája volt”. Az emlékére megalakult buda­pesti Gyóni Géza Irodalmi Társa­ság a két világháború között meg­kísérelte a nagy költő hamvainak hazaszállítását, amelynek Sztálin állta útját Gyóni Géza, a nagy költő teste idegen földben pihen, hátrahagyott szellemi öröksége, lánglelke a ma­gyar nép féltve őrzött kincse ma­rad! Sugárzás-veszély Pécsett Pécs (AHIR) — A pécsi uránium bánya II. sz. üzemében a lezúduló kőzet megölte Tibor Győző és Ko­vács Béla vájárokat. Az újabb bá­nyásztragédia nagy nyugtalansá­got keltett a városban, mivel köz­tudomású, hogy a szovjet mérnö­kök és munkavezetők a túlfeszített üzemi tervre hivatkozva a legfon­tosabb óvóintézkedéseket sem tart­ják be az urániumbányában. Külö­nös aggodalomra ad okot az is, hogy a Pécsett és környékén vég­zett sugárzást ellenőrző mérések eredményét titokban tartják és Pécs lakossága csak egyes hatósá­gi intézkedésekből következtethet arra, hogy a felszínre hozott uráni­umtartalmú kőzet gondatlan keze­lése beláthatatlan következmé­nyekkel járhat. Legutóbb a pécsi tanács a fertőzés veszélyére hivat­kozva betiltotta a pécsi és kör­nyékbeli földieper és gomba piaci árusítását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom