St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-02 / 11. szám

ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 7 1967. JUNIUS 2. Wass Albert: Csikszenttamás követet küld Fekete volt az éccaka a falu fö­lött, kutya se mert ugatni. Csak a szél búgott a kéményeken s kavar­ta a keserű füstöt, mint sátán a gondot az emberek lelkében. Árva Mózeséknél is csak kendő alatt égett a lámpa, hogy ne bosszantsa fényével az éccakát s ne hirdessen reakciót a kergült világban. Az ember kilesett az ajtón, fi­gyelte néhány percig szűkre húzott szemmel a vaksötétet, de csak az eső percegett halkan a zsindelyte­tőn, más nesz nem hallatszott se­hol. Néma volt a falu s komor, mint a temetők éjjeL — Áron, te. A fiú felszökött a kemence mel­lől. Tömzsi, jókötésü tizenkétéves­­forma legényke volt. — Itt vagyok, idösapám! — Ujjast, főrevalót végy. Me­gyünk a havasba. Az asszony ott a lámpa mellett leeresztette ölébe a hímzést Sze­me ijedten rebbent mint a kicsi madarak, akik tudják már a vihart. — Megtudott valamit? — kér­dezte elsápadó szájjal — Muszkák gyünnek újra? Vagy rományok? Munkába viszik a népet? ? — Nem — felelte az ember mo­rogva — ma egyéb dolgunk van odafönt Tatárkőnél gyűl egybe a falu. — S a gyerek? — aggódott az asszony. — Dolga lesz neki is — felelte az ember s nem nézett az asszony szemébe. Leemelte a kalapját a szekrényről s a fejébe húzta. — Idösapám, a kisbaltát is vi­gyem? — Az nem árt soha — felelte az ember az ajtóból — s ügyekezz. Búcsúzz el anyádtól is, ejszen oda­leszel kissé. Azzal már ki is lépett a sötétbe s csak a nyitott ajtó fekete rése maradt mögötte, mint egy félelmes idegen intés. — Isten megáldja Idösanyám — mondta a gyerek s már indult vol­na az apja után, mikor az asszony sovány karja kinyúlt utána és át­fogta a vállát, féltő, markoló szo­rítással. — Idős kicsi fiam — suttogta sápadtan és a szeme megtelt köny­­nyei — aztán vigyázz magadra, hallod__! — Ne féltsen engem — adta vissza a fiú legényesen a szót — ejszen póstát kell vigyek újra va­lamerre. Madéfalvára talán, vagy Szentgyörgyre a paphoz...! — Vigyázz magadra, jáj vigyázz magadra... — suttogta az asz­­szony, aztán hogy az ajtó kilincsre kattant s ö ott maradt egyedül a lekendözött lámpa mellett, hang­talan nehéz sírással ráborúlt az asztalra, mint terhelt bús gyü­mölcsfák ahogy kidőlnek a súly alatt. Kint az éjszakában, a tornác előtt Árva Mózes megvárta a fiát. — Együtt vagy-é? — Úgy vélem. Madéfalvára lesz utam esment? — Messzebb most az egyszer — dörmögte az apja s megindult. Az eső hullt s ök mentek. — Ejszen tarisznya is kellett volna — aggodalmaskodott kicsi Áron. — Elrendezték azt már — felel­te az apja titokzatosan s aztán nem is szólott többet Csak mentek. Elől a nagy szé­kely, hátul a kicsi. Kertek alatt ka­nyarogtak tova csuszamlós ösvé­nyeken, áradt vizeken hágtak átal, aztán nekivették az irányt egyene­sen a hegynek. Zúgott alattuk a völgyben a Hor­gaspatak, csermelyek hordták alá csörögve a havasokból a megolvadt hólevet s valahonnan az éjszaká­ból zsönge tavaszi rügyek szagát hozta a szél. Mikor egy kapaszko­dó tetején szuszogni megállották. Áronka nem bírta ki, hogy oda ne szóljon az apjának. — Ejszen tavaszra változik a vi­lág. Megyen már odafönt a hó! Árva Mózes hallgatva állt egy darabig, csak nehéz szuszogása hal­latszott. Aztán ennyit morgott csak a bajusza alatt: — Másoknak is menniök kelle­ne, nem csupán a hónak, hogy ta­vasz lehessen Székelyország fö­lött ... Majd nagyot sóhajtott. — Na gyerünk. S nekifeszültek újra az éccaká­­nak s a hegynek. Mire följutottak a Tatárköhöz, már égett a tűz a szikla töviben. Vén Harangozó Márton ült szem­közt a tűzzel, reves farönkön s fe­hér haján, fehér bajszán megcsil­lant a lángok fénye. Körülötte, szé­les nagy körben, emberek ültek, vagy álltak, szótalan sötét arcok, baj látottak, kemények. — Meggyüttünk — mondotta nagyot szusszanva Árva Mózes amikor odadobbant Vén Harangozó Márton elé s lerázta kalapjáról a vizet. A vénember ránézett. — Itt a gyerek is? — Itt — bökött Árva Mózes a háta megé — gyere elé Áron! — Lépj elő, fiam, — bólintott Vén Harangozó Márton is ott a fa­tönkön — ide a tűzhöz, hogy lás­sanak az emberek. Áronka odalépett a tűzhöz. Le­vette ö fejéről a kalapot s lerázta róla a vizet, ahogy a nagyok tet­ték s orrát is megtörülte a ködmö­­ne ujjával. — Útra mégy, gyerek — mon­dotta Vén Harangozó Márton s Áronka bólintott. — Tudom én azt. — Azt is tudod hova? — Ejszen Szentgyörgyre, vagy Brassóba tán ... Az emberek hallgattak és a föl­det nézték, meg sokan a tüzet. Sen­ki se szólt. Furcsa nagy csöndes­ség volt, hallani lehetett benne a patakot alant a völgy odvábán. Aztán Vén Harangozó Márton föl­emelte a fejét és a hangja ünnepé­lyes volt, akárha templomban szó­lott volna. — Ide figyelj, gyerek. Reád esett a falu választása esment, merthogy te vagy a legéletrevalőbb gyerme­keink között. S mert oda, ahova ne­ked menned kell most, nem mehet el sem férfiember, sem asszony, mert elfognák útközben, börtönbe vetnék, tán még meg is gyilkolnák. Nehéz s nagy feladatot bíz reád a falu ezen a napon, értesz engem Áron? — Értem hát — felelte a fiú s nyelt egyet. — Hát ide figyelj akkor Árva Áron: a mai napon én s mind, akik itt vannak, reád bízzák a falu sza­vát. Hogy elvidd ezt a szót a Föl­­séges Úristen segedelmével tova Ámerikába s átadd azoknak, akiket illet. Értesz engem, Áron? A fiú nyelt egyet megint. — Értem. — Elmondják itt most neked sorra az emberek mindazt, amit le­vélbe beleírni nem lehet, mert a posta nem vinné el a levelet s töm­­lecbe kerülne érettük az, aki a sza­vakat leírta. S te mindezt a fejed­be veszed Áron s elmondod odaát messzi Ámerikában azoknak, akik­nek szóL Értessz engem? — Értem. — No akkor kezdjük. Ábécé sze­rint. Antalos Esvány! A hallgatag sötét félkörből egy ember lépett a tűzhöz s megállt a fiú előtt. — Áronka fiam, segítsen az Is­ten s mondd meg a bátyámnak, An­talos Kárujnak New York városá­ban, hogy tiszteltetöm én, az idős öccse s tisztöltetik a rokonok is mind, meg a szomszédok, de bi­zony velünk nagy csúfság esék. Mert Márikánkat lám elhurcolák a mócok s azóta se kérüle vissza, házunkat földulák, jószágunkat el­­terelék, Bence fiamot bányamunká­ra parancsolák s Isten tudja haza engedik-e élve ... Meghurcolának engemet is a kummunisták, meg­­botozának, mert megtartók magnak húsz véka búzát a magaméból. Mondd meg, hogy hej Káruj, bé­­csapódtunk mi ám tívéletek is, mert lám azt írtátok folytonosan onnan New Yorkbul hogy békesség következik és szabadság a háború után s hogy a nép fog uralkodni ezentúl. Hát mi bizony békesség helyett dulást kaptunk, szabadság helyett kegyetlen rabságot s nem a nép uralkodik itten édösegy bá­tyám, hanem maga az ördög. S mondd meg neki Áron, hogy te­gyen ám valamit értünk ott, ha tud, mert mink úgy élünk itt akár a farkasok, télen-nyáron fönt a ha­vasban, hogy el ne fogjanak s ide­genbe ne hurcoljanak s hogyha ha­marosan valami nem lesz, hát mink bizony kiveszünk itt mind egy utol­só szálig. Ezt mondd meg kicsi Áron, segítsen az Isten. Sorra léptek az emberek a tűz­höz, ahogy Vén Harangozó Márton nevükön szólította őket s mondták az üzenetet, testvérnek, sógornak, rokonnak, ismerősnek. Nehéz be­széddel, akadozó szóval. A tűz lo­bogó fénye rőten villant a kemény barázdás arcokon s a szemek sö­tét mélyéről visszatükröződött. S kicsi Árva Áron állt szemközt az emberekkel, hallgatta a szavakat s berótta őket valahova mélyen a lei­kébe, ahonnan nem törülheti ki semmi és senki többé székelyek panaszait. Mikor aztán a nevek elfogytak, akkor Vén Harangozó Márton fel­állt a rönkről, Áronkához lépett és rátette kezét a vállára. — Most pedig én üzenek, fiam. Én, Harangozó Márton, az öreg. Aki immáron legidősebb vagyok Csikszenttamáson s csak az Úris­ten tudja, meddig élek még. Nekem nincsen odaát Ámerikában sem testvérem, sem rokonom, még csak esmerösöm sem. Méges üzenek. Üzenek veled kücsi Árva Áron minden székelynek, akivel odaát találkozol. Hogy bajban vagyon a nép. Bajban és pusztulásban. Hogy úgy vagyon itt éppen, ahogy a Szentírás mondja: és nagy pusztu­lás lészen és rettenetes sírás és fo­gaknak csikorgatása. És minden hajlékok leromboltatnak és minden népek elhurcoltatnak kegyetlen rabságba, hogy éltük végéig szol­gálják a gonoszokat és hatalmaso­kat. És eltöröltetik minden öröm és minden békesség és minden igaz­ság a földnek színéről. így vagyon ez éppen, ezt mondjad meg nékik. „SZÉKELY NÉP” címen jelenik meg az Erdélyi Bizottság időszaki tagértesítője Az Erdélyi Bizottság első félévi munkájáról számol be a SZÉKELY NÉP című tagértesítő. A Székely Nép célja, hogy a szabad világban nagy számban élő erdélyieket be­vonja az Erdélyért és magyarsá­gáért folyó küzdelembe azokat is, akik eddig nem voltak elérhetők ilyenirányú aktív bekapcsolódásra. A Székely Nép első számában Löte Lajosnak, az Erdélyi Bizott­ság elnökének beköszöntője és köz­gyűlési beszámolója foglalkozik a bizottság terveivel és végzett mun­kájával. A bukovinai székelyek hazatelepítéséröl T. Dombrády Dó­ra ír Ft. Németh Kálmán emlékét megörökítő cikket. Iváni Zoltán a Sepsiszentgyörgyön megjelent Szé­kely Nép-re emlékezik hangulatos tárcacikkekben. A szabadságharc­cal kapcsolatban Erdély és a sza­badságharc címen számol be az ér­tesítő az 1956-os eseményekről és ugyancsak közli B. Jósa Piroska, nemrég elhúnyt erdélyi írónő rá­­dióelöadását Marosvásárhely 1956 címmel. Ismertetés foglalkozik Hóry András „Még egy barázdát sem” című könyvével. Az Erdélyi Bizottság nemzet­közi figyelőszolgálatának eredmé­nyei közül Ceauescu román mi­niszterelnök hirhedt magyar elle­nes beszédjével kapcsolatos akciót, továbbá a francia-svéd együttmű­ködés keretében megjelenő és az erdélyi vallásüldözéssel külön fe­jezetben foglalkozó könyv kiadásá­nak előzményeit ismerteti az érte­sítő. A Székely Nép első számában néhány jóízű székely népi adoma is szolgálja azt a célt, hogy nép­szerű módon írt anyaggal jusson közelebb a nemzet-politikai munka a szélesebb rétegekhez. Az Erdélyi Bizottság címe: 2915 East 111 St. Cleveland, Ohio, 44104 S mondjad meg nékik azt: Csik­szenttamás üzeni, a falu. Hogy mindez azért vagyon rajtunk, mert ök odaát Ámerikában nem úgy cse­lekedtek, ahogyan kellett volna. Hittek a gazoknak és bécsapattak és eladtak bennünket is földestül, lelkestül, asszonyostul, gyerekes­tül a gonoszoknak, kik imé vérün­ket vevék. Eladtak és nem emeltek szót miérettünk amikor kellett vol­na, hanem inkább restül elhittek mindent amit a gonoszak mondtak, hogy itt szabadság lészen ezentúl és békesség. Hát mondd meg nekik Áron, hogy miféle szabadság ez itt, amit Ámerika a nyakunkra rakott és miféle békesség? És mondd meg, de mindegyiknek, érted: azt üzeni innen a havasbul Vén Harangozó Márton, hogy verje meg őket az Isten, ha megfeledkeznek rólunk mostani bajunkban! Verje meg az Isten, de megverje őket, ha nem kiáltják oda naponta hétszer is a politika urainak akikre a szavukat leadták, hogy a csíki hegyek között emberek élnek, akiknek nagy adó­sággal tartozik Ámerika! Tartozik a szabadsággal, amit megígért! Tar­tozik a megkínzottak vérével, tar­tozik az élettel, amit odadobott rablók és haramiák prédájára! És úgy áldja meg őket az Isten, úgy adjon az Úristen békességet és éle­tet egész nagy Amerikának, ahogy a mi békességünket és a mi életün­ket visszaadják nekünk! Értettél engem, Áron fiam? — Értettem. — Akkor áldjon meg az Isten és őrizzen meg téged. Itt la egy ta­risznya, abban lelsz élelmet, egy hétre valót. Ehejt egy ujjas, ennek a gallérját bontsd föl, ha odaértél s megleled benne vászonra írva mind a címeket, akiknek az üze­netek szólnak. S, amott a két csü­csökbe én magam varrtam bele két darab aranyok Én magam formál­tam laposra őket az oltári kehely­­böl, amit elrejtettem volt a musz­kák elöl. Utolsó kincse ez a falu­nak, gyerek. Utolsó ami a temp­lomból s a régi világból megmara­dott. Okosan élj vele s bizonyára átviszen érte valami hajós a vizen. A partjáig szépen elgyalogolhatsz. Megértettél, Áron? — Megértettem. — Na akkor eridj s legyen ve­led az Isten. Búcsúzz el apádtól. Kicsi Áron megkereste szemével az apját Ott állt az a tűz mellett és a lángokba bámult. Sovány ar­cán mélyek a barázdák és feketék. — Isten-Isten, Idősapám! — Isten, Isten... — morogta az ember a tűz mellett és nem nézett a fiára — Aztán ... — Aztán mi? — Vigyázz magadra, csak ezt akartam mondani. De te ezt tudod úgyis. — Tudom, idösapám. — Akkor hát Isten áldjon. — Isten megáldja. Vállára vette a tarisznyát, magá­ra kanyarította az újjast, megmar­kolta a kicsi baltát s indult. Nehány lépés után megállt. — Oszt merre van az az Áme­rika? — kérdezte tétován. — Merre?? Hát Udvarhely felé! — mordul föl Árva Mózes a tűz­nél, olyan hangon mintha haragos lenne, pedig csak a zokogást foj­totta el, ami rázta belül — Érted te? Udvarhely felé? — Értem hát — nyelt egyet a gyerek s már ment is. Kis tétova lépteit egy-kettőre elnyelte az éc­caka s a csönd. Az emberek pedig ott álltak a tűz körül, lehajtott fejjel és hall­gattak. És tudták mind egy szálig, hogy ez az utolsó reménység. A le­geslegutolsó. Ezután már semmi sincs, csak a fekete sötétség, a fe­kete halál, a világ vége. S Árva Áron kis székely gyerek útban van azóta is. Jön, jön, jöddö­­gél. Valahol ott botorkál idegen or­szágutakon. Kerítések tövében meghál s tovább megyen, mindég nyugat felé. S hej, székelyek, Áme­rikában s szerte a nagy világban, készüljetek föl, hogy tiszta szívvel s tiszta lélekkel fogadhassátok őt s életet üzenhessetek vissza vele Csikszenttamásra, föl a havasba, a Tatárkő mellé, nem pedig halált! y í íu if r V T r c kávé, kakaö, tea, szövet, vászon gyapjufonál, V A ifi ÍVI £j I Ej Ü3 cipő, építőanyag, kerékpár, rádió, háztartási, ÉS IPARCIKKEK RENDELHETŐK MAGYARORSZÁG ÉS CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TUZEX csomagok teljesen különböznek a magyar IKKA csomagtól. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK «emelhetők (ÁRJEGYZÉKET kívánatra KÜLDÜ NK) U. S. RELIEF PARCEL SERVICE, INC PHONE: LEhigh 5-3535 — 245 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. BRACK MIKLÓS, igazgató UJ CÍM BEJÁRAT a 2nd AVE-röl KOMPLETT BANKSZOLGALAT 1901-TOL UNION National Bank OF EAST ST. LOUIS Collinsville at Missouri Ave. Kölcsönök házvételre — tatarozásra autókölcsönök — kereskedelmi kölcsönök 3 drive in windows — 1 walk-up window 2 ingyenes parking lot Minden betét $15,000.00-ig biztosítva F. D. I. C. által. MORE GROW POWER ... 5 9Cö/ on 6 months certificates • Léd /0 10,000 minimum 4.625% on passbook savings Accounts Insured To $15,000.00 By Federal Savings and Loan Ins. Corp. STATE SAVINGS and Loan Association Collinsville & Missouri Ave. UP 5-5300 East St. Louis, Illinois CH 1-5300 8740 STATE STREET 4% Passbook Savings Bank By Mail Postage Paid Both Ways Deposits Insured to $15.000 by F.D.I.C. EAST ST. LOUIS, ILLINOIS VEGYE A LEGJOBBAT! Pénzt takarít és a legjobbat kapja, ha az országhírü WESTINGHOUSE villanyfelszerelési cikkeket vásá­rolja. Óriási választékunk van, Westingouse, Televi­sion, Stereo, Jéghűtők, Mosógépek, Szárítók, Freezers, Air Conditioners stb. — Könnyű fizetési feltételek. TRI-CITY RADIO CO. Sales & Service TELEFON: GLenview 2-6169 3130 NAMEOKI ROAD, GRANITE CITY, ILL. Eladunk és javítunk Westinghouse készülékeket PR 2-3600 TÖBB MINT 100 AUTÓ ÁLLANDÓAN RAKTÁRON CHRISTOPHER-SOUTHWEST AUTO SALES 2245 SOUTH KINGSHIGHWAY Minden autójuk garántaltan “One owner”. Vásárolhat részletfizetésre olcsó hivatalos bank kamatláb mellett. ’62 Dodge V-8 Wagon, radio, heater, air conditioned $895 ’63 Pontiac 9 passenger Wagon $1,395 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom