St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-02 / 11. szám

1967. JUNIUS 2. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Százötven éve született p LABORFALVI RÓZA Életét megírni talán csak Jókai tudná. És meg is írta, a Politikai divatokban és a Tengerszemű hölgyben. Regényes kor, regényes pálya, regényes pályafutás. Százötven évvel ezelőtt szüle­tett, Miskolcon. Családi nevén La­borfalvi Benke Juditnak hívták. Apja — Benke József — a máso­dik magyar nyelvű színjátszó tár­saság vezető színésze volt, az ál­landó magyar játékszín gondolatá­nak egyik kiemelkedő harcosa. Rő­­ga tizenhat éves korában lépett először színpadra a Benjamin Len­gyelországból, vagy a nyolcgarasos atyafi című vígjáték szobalánysze­repében. Kudarcot vallott és visz­­szatért apja házához, aki akkor már a miskolci felsőbb leányiskolát vezette. Kántornétól, a kor nagy tragikájától tanulta a színészmes­terséget, majd hamarosan második hősnőjévé vált a budai társulatnak. Amikor 1837-ben megnyílik a Pesti Magyar Színház és a beteg Kántor­­l»é nem tud válaszolni a színház­­szervezők felkérő levelére, három nap alatt a húszéves Laborfalvi Ró­za „ugrik be” a nyitó darabok (Schenk: Belizár és Vörösmarty: Árpád ébredése) anyahösnö szere­pébe. Ettől kezdve a Nemzeti Szín­ház ünnepelt tragikája, mind gyor­sabban emelkedik művészi tudá­sában és hírnevében. Egyik leghíresebb szerepe a Bánk bán Gertrudisa, amit évtizedekig „kizárólagos joggal” játszott a Nemzetiben. Ezt a szerepet alakí­totta 1848. március 15-e estéjén, amikor Soulié Két anya gyermeke című színjátéka helyett, gyors cse­rével, Katona drámáját tűzték ki. Az első felvonás után azonban megszakadva az előadás, szavalat és ének követte egymást, a forra­dalmi lelkesedésben, a huszonhá­rom éves Jókai Mór szónokolt a színpadról, az esős időre való te­kintettel kalucsniban, horpadt ci­linderben. A színfalak mögött ta­lálkoztak össze, a huszonhárom éves író és a harmincegy éves di­vatos színésznő és divatos szépség. Gertrudis kosztümjében pompázott Laborfalvi Róza és a meráni ruhán — az alkalomnak megfelelően — is ott díszelgett a nemzetiszínü kokárda. Ezt vette le melléről és tűzte Jókaiéra, mintegy eljegy­zésül. Az erőteljes egyéniségű színész­nő haláláig felesége és alkotótársa maradt a csöndes írónak, és ami­kor Világos után férje veszélyben forgott, a Bükk egyik kis falujá­ban rejtegette, majd menedékleve­let hamisított a nevére, Pesten még tovább is rejtegetve-védte. Zengő hangján, éneklés nélküli, természetes egyszerűséggel, mégis emelkedetten mondta a verset. Ő volt a realista magyar színjátszás első női úttörője. Vörösmartytól és Kántornétól tanulta a színésze­tet, de a „modernek” korát is meg­érte. Lady Macbethje s Gertrudja a Hamletból, Schiller nagy tragikái, Adrienne Lecouvreur és öreg korá­ban a Coriolanus Volumniája vol­tak híres és jeles szerepei. Emellett a természetes színpadi beszéd első tudatos magyar művelője és a pó­diumműfaj meghonosítója. Vörös­marty költeményeivel tanulta meg a szavalást, a költő neki írta és ajánlotta az Árvízi hajóst, ö is sza­valta először. Arany balladáit is ő mondta először dobogón. 1859-ben visszavonult a színpad­tól és csak alkalmanként, jótékony célra lépett fel. 1883-ban színészi működésének ötvenéves jubileumát ünnepelte a Nemzeti Színház és Paulay Ede megnyerte még néhány híres szerepének eljátszására, 1886. november 20-án halt meg. M. G. P. A SURVEYOR TALAJMINTÁT VETT A HOLDRÓL A Surveyor 3. amerikai hold­szonda teleszkopikus rendszerű, karon nyugvó, tenyérnagyságú ásó­hoz hasonló műszere talajmintát vett a Hold felszínéről. A műszer először egészen keskeny, majd csaknem egy méter hosszú és 15 centiméter mély barázdát szántott a holdkéregbe. A talajminta képét az űrállo­másra szerelt televíziós kamerák továbbították a pasadenai központ­ba. Meddig tart még Uram? (Elhangzott a svájci szabadságharcos évfordulón a szerző előadásában) Tebenned bíztunk eleitől fogva, Tőled kérdezzük minden nap zokogva, Meddig tart még Uram? Már csak vonaglik nemzetünknek teste, Gyilkosok tépik, elmúlást lesve ... Meddig tart még Uram? Alig pislákol nemrég dicső fényünk, Uram! A végtől gyarló módon félünk! Meddig tart még Uram? Gyötrött testünknek legalább a lelkét Kíméld a végtől! Jő Atyánk, az kell még! Védd meg lelkünk Uram! Mért hagytad, hogy Rólad zengő szájak Többé nem nyílva, mind elnémulának? Erre felelj Uram? Mért hagytad, hogy kik soha nem feledtek A sátán poklában a kétségbe estek? Választ kérünk Uram! Mért csillogtattad a szabadság fényét, Ha úrrá tetted a zsarnokság sötétjét? Szólj, hogyha vagy, Uram! Mért gyözetted le a jókat a rosszal, Mért vertél minket villám-ostoroddal? Kegyetlen vagy Uram! Templomaidban szomjasan kerestünk, Jeltelen sírba, mért hagytad, hogy essünk? Tán nem is vagy, Uram! Fenevadaktól darabokra tépve, Utolsó szavunk is jusson elédbe: Megtagadunk uram! Nem! Nem! Bocsáss meg! Eszünk vette kínunk! Könnyünk elfogyván, vérpatakot sírunk. Tekints reánk Uram! Bízunk mi Benned, úgy, mint régtől fogva. Csak annyit kérdünk, egyre fogyva, fogyva .., Kibírjuk-e Uram? 1966. nov. 4. Király Zoltán szabadságharcos, a budapesti Nemzeti Színház tagja. / Hazai állapotok: TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK KALAUZA: Csendestársak A kis vendéglő alig volt nagyobb harminc négyzetméternél. Csupán néhány asztal fért el benne és leg­feljebb két tucat ülövendég. Per­sze elfért még benne a gebines, va­gyis a főnök és fizető egy személy­ben; a söntésnél a csapos; a kony­hában pedig egy talpraesett me­nyecske, a szakácsnő. Kis üzlet, jó üzlet — tartja a régi szólás-mondás. Ilyen jó kis üz­let volt ez a gebines kisvendéglő, a két tucat ülövendéggel és a há­rom vendéglátóipari dolgozóval. Azért volt jó üzlet ez a gebines üz­let, mert a két tucat ülövendég, negyed- vagy félóránként váltotta egymást, mivel az állóvendégnek is le kellett ülnie, hogy az üzlet va­lamiképp ne veszítsen kisvendég­lői tekintélyéből, és ne süllyedjen le a talponálló szintjére. Én magam is oda jártam, ebbe a kis gebines üzletbe, egy zóna­pörköltre, olykor délelőttönként, mert meg kell hagyni, kitűnően értette a dolgát a szakácsnő. Egy­szer meg is mondtam a főnöknek, vagyis a gebinesnek, fizetés köz­ben, hogy jó kis üzletet vezet, és jól vezeti. — Agyon is dolgozzuk magun­kat, kérem — panaszolta. — Nem csekélység egész nap talpalni. — Maguknak is jár szabadság, majd pihennek akkor — vigasztal­tam. — Minden nyáron alig várom már, hogy mehessünk — mondta —, de a központ mindig nehezen küldi a váltást — Miért nem mennek maguk felváltva? Könnyebb lenne. — Mi hárman csak együtt me­hetünk, mert különben nagyon bo­nyolult az elszámolás. Ha idegen ember jön, csak összekeveredünk. Nem jó az! Mi hárman dolgozunk egész évben, dolgozzék másik há­rom kolléga két hétig. Mi nem va­gyunk irigyek... Nem sokkal ezután egy másik kartárs-fizető szolgált ki a kisven­déglőben. Másik csapos mérte a sört, és egy másik talpraesett me­nyecske főzött a konyhán. Az én gebineseim nem jöttek vissza, el-^ tűntek mind a hárman. Lebuktak. Az én gebineseim ugyanis a nagy forgalom, kicsiny haszon el­vét vallották: a sok pohár sörből mindig egy kicsivel kevesebbet mértek, a borból is egy kicsivel ke­vesebbet, az ételadagokból és min­den másból, még annál is egy ki­csivel kevesebbet tettek a kedves vendég elé, csak az áraknál számí­tottak valamivel többet, hogy az egyensúly helyreálljon. A sok kicsi sokra ment, de meg kell hagyni, vita sohasem volt kö­zöttük, tisztességesen megosztoz­tak a többletbevételen: a gebines ötven százalékot tartott meg ma­gának, a csaposnak és a szakács­nőnek, vagyis a két csendestárs­nak egyenként huszonöt százalé­kot juttatott. Ezért voltak ők csen­destársak: hallgattak, mint a sír. Ezért mentek együtt szabadságra is: hogy valamiképp egyikük el ne árulja a másikat, hogy ki ne tudód­jék a turpisság. Nagyon vigyáztak egymásra. Nem is ezen buktak le, mert ná­lunk ilyesmin nem könnyű lebuk­ni. Hanem a valután, amit adtak és vettek a kis gebines üzletben, ami­ből az a tanulság, hogy a gebines egyrészt ne képzelje magát a Ma­gyar Nemzeti Banknak, másrészt elégedjék meg azzal, amit a saját szakmájában lopni tud. F. Gy. A Szabad Magyar Jogász Szö­vetség junius 1-én este fél 8 óra­kor kerek-asztal konferenciát ren­dezett „Uj helyzet a vasfüggöny mögött” címmel. A konferencián magyar részről résztvett dr. Eck­hardt Tibor és Lukács János pro­fesszor. A résztvevők kérdéseire az előadók válaszoltak. Amikor a háztulajdonosnak nem kell a háza Egymásután érkeznek hazulról a hírek, hogy a kommunista kor­mány vissza akarja adni az elkob­zott házakat tulajdonosainak. Itt történik meg azonban a világtör­ténelem egyedülálló jelensége — amely csak a kommunista rend­szerben létezik — amikor a tu­lajdonosnak nem kell a háza. Ezt a jelenséget nyugaton sehogysem értik meg. Pedig egyszerű az eset. A lakásviszonyok példátlanok Ma­gyarországon. Egy lakásban sok­szor három család is lakik. A la­kások kívül-belül omladoznak, mert évek óta senki sem viselte gondját a házaknak. Az állam csak a lakbéreket zsebelte be. A lakók­nak mindent lehetett azon a cí­men, hogy olcsón laknak, mert ez a kommunizmus első számú szó­lama. „Olcsó lakást a dolgozók­nak.” Az állam az elkobzott háza­kat nem képes rendbentartani. A lakóházak roskadoznak, a tetőkön becsurog a víz. Most a „kommu­nista fejesek” rájöttek arra, hogy egyszerűbb lenne mégis visszaad­ni a tulajdonosoknak házaikat, mert így kötelezni lehetne őket a visszaajándékozás ürügye alatt a házak kijavítására. Egyik barátunk tavaly volt ott­hon látogatóban és visszatérőben elmondta, hogy bátyja, aki orvos odahaza, és három gyermeke van, ugyanúgy lakik, mint amikor ost­rom után ö elhagyta az országot, vagyis lakásuk még azóta sincs kifestve, a fürdőszobában már fél­éve nem működött a WC mert nem lehetett alkatrészt kapni, egyszó­val ostrom utáni állapotok vannak még mindig. Kivételt csak az új házak képeznek. De új háza csak a pártvezetöknek van, vagy azok­nak akik kulcspozíciókat töltenek be és éjjel nappal lophatnak, vagy akiknek rokonaik küldték Nyugat­ról a pénzt az építkezésre. Nemcsoda hát, ha a háztulajdo­nosok a kommunisták „nemes ada­kozó gesztusát” gyanakodva és visszautasítással fogadják. Tudják ők is jól, hogy mire megy a játék. Hogy jő pestiesen fejezzük ki ma­gunkat: Nem hagyják magukat „át­rázni.” (n. i.) TUTANKHÁMON-LÁZ PÁRIZSBAN Uralkodása után 3300 esztendő­vel: Tutankhámon, az ókori Egyip­tom ifjú istenkirálya, valóságos reneszánszát éli Párizsban. Vörös fából és aranyból készült szobra előtt hetek óta naponta 7000-en vonulnak el a Petit Palais-ban. Tö­megesen készülnek a kis Tutan­khámon szobrocskák, amulettek, díszek, csokoládéfigurák, kendők. A párizsi divatkirályok — az egyip­tomi kiállítás sikere nyomán — föl akarják éleszteni a 3300 évvel ez­előtti hajviseletet és ruhát is. 59 évi temetkezési szolgálat East St. Louisban és a környéki városokban KASSLY FUNERAL HOME 1101 N. 9th STREET EAST ST. LOUIS, ELL. Telefon: UPton 5-1234 Ambulance szolgálat — W CAHOKIA, ILL. — 1201 Camp Jackson Road Telefon: ED 7-3333 MRS. HENRY J. PIEPER PIEPER FUNERAL HOME TULAJDONOSA *929 CLEVELAND BLVD. — TR 6-0032 — GRANITE CITY, ILL. Oxigénnel ellátott mentökocsi Ambulance szolgálat bárhová, bármikor COMPLETE FUNERAL Acél koporsó — Külső koporsó foglalat — Választékos Sírhely, vagy saját sírhelyre való eltemetés. Bronz névtábla és minden, a temetéssel együttjáró költégek $995.00 NO EXTRAS Gyönyörű modem kápolna — vallásfelekezetre való tekintet nélkül GUARDIAN MORTUARY St. Charles Road at Lindbergh — PE 9-1133 Előre befizetett összegek Truszton vannak kezelve KRIEGSHAUSER’S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL WEST, 9450 OLIVE BOULEVARD — WY 4-3322 SOUTH, 4228 SO. KINGSHIGHWAY BOULEVARD — FL 1-4320 ST. LOUIS, MO. MATH HERMANN & SON, INC FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás 2 16 1 E. FAIR FAIR AND WEST FLORISSANT AVENUES ST. LOUIS 15, MO — TELEFON: EVergreen 1-4889 Mindenre kiterjedő lelkiismeretes kiszolgálás Modern és léghűtéses. Nagy porkolóhely. Ambulance Service 2906 Gravois — PR 2-3000 — St. Louis, Mo. ",................................... j Emil (Bud) Wacker III, President — Mrs. Frank E. Frederick, Sec*y Emil Wacker, Jr., Vice President — Clarence Wacker, Treas. WACKER-HELDERLE FUNERAL HOME Szép modem léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVENUE, ST. LOUIS 16, MO. TELEFON: PRospect 2-3634 Always there__with your help YOUR RED CROSS aiiiiiBi^ittiwimii:iiaiiumiimiauiiiiHitiiuiiuaiHiiMmutiutiBiii^miuiiiiiijiiuiiiiiii»iiiiiuuiiiiiiiuBmwiiiiHiiiuiiiHHiHHiHiiiiiiiHuiim!iiaiiuimuHntiiMtti[iiiu«iiiiMittiu^«HiaHMaawfttH«tfaHaaM«p t \ 8 WM. G MOYDELL FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET GEORGE JL SVOBODA, TULA 10 OM 0$ 1926 ALLEN AVENUE, ST. LOUIS 4, MO. PHONE: PRospect 2-0401

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom