St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-11-17 / 23. szám

ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ' 1967. NOVEMBER 17 ’ V 7 A MONARCHIA UTOLSÓ ÁLLAMFÉRFIA- EMLÉKEZÉS GRÓF TISZA ISTVÁNRA -Kérésem börtönöket átélt magyarokhoz Ferences vértanuk szenvedésének megírásához keresek szemtanúktól adatokat A kiegyezést követő korszak ama magyar államférfiai közül, akik a monarchia vezetésére is döntő befolyást gyakoroltak, idősb gróf Andrássy Gyula után gróf Ti­sza István volt a legjelentősebb. Gróf Tisza István, Tisza Kálmán­nak, az 1875 és 1890 közti évek miniszterelnökének fia, 25 éves volt, midőn 1886-ban mint liberá­lis párti képviselő mandátumot ka­pott a magyar parlamentben, ahol hamarosan magára vonta a figyel­met. Tisza a magyarság jövőjét az 1867-es kiegyezés változatlan fenn­tartása alapján vélte biztosított­nak. Ezért ellene volt minden olyan próbálkozásnak, amely a király és a nemzet között feszültséget okoz­hatott, és így a nemzet békés fej­lődését veszélyeztethette. Szerin­te Magyarország helyzete a mo­narchiában — az Ausztriában meg­indult általános közéleti fellazulás következtében — csak erősödhet, míg a kiegyezés megbolygatása válságot idézhet elő. Utóbbi eset­ben a monarchia és vele Magyar­­ország tekintélye a külföld előtt végzetesen gyengülhet. Helyzete nem volt könnyű, mi­vel a kiegyezés nem volt népszerű az országban. Az 1848-49-es sza­badságharc ideáljai nem tűntek el a magyar nép leikéből, és főleg az Alföld színmagyar lakossága to­vábbra is Kossuth Lajos emlékén csüngött. De a király és a nemzet közt állottak még az október 6.-a véres árnyai is. Tisza mindennek teljesen tuda­tában volt. Előtte azonban 1948 a nagy ideál és szép álom volt, míg 1867 a magyar valóságot jelentet­te. Tisztában volt a magyarságra leselkedő veszélyekre, és egyik 1889-ben tartott parlamenti beszé­dében a következő látnoki szava­kat mondotta: „ ... A magyar po­litikai élet legsötétebb pontja az a szisztematikus és mindent elvakí­tó agitáció, amely igyekszik a nem­zetet és a hadsereget két ellensé­ges táborba állítani... Majdnem 12 év óta fenyeget bennünket egy európai háború. Erre a veszélyre már békében elő kell készülni. Ez a jövendő háború nem lesz gye­rekjáték és meglehet, hogy a ma­gyar nemzet élete és halála fölött fog dönteni”. Ezért szegült ellene az úgyneve­zett nemzeti követeléseknek és küzdött minden erejével a hadse­reg korszerű kiépítéséért. A múlt század kilencvenes évei­től kezdve a magyar parlament ki­sebbsége úgy igyekezett a több­ség ellenére követeléseit érvénye­síteni, hogy addig nem volt hajlan­dó a hadsereg reformjáról szóló törvényjavaslatot szavazás alá bocsátani, míg az uralkodó nem teljesíti kívánságaikat. Ez gyakor­latilag azt jelentette, hogy a par­lament munkáját végnélküli beszé­dekkel, petíciókkal és beadványok­kal lehetetlenné tette, miközben za­jos jelenetek és botrányok napiren­den voltak. A Ház akkori ügyrend­jében nem volt lehetőség ez ellen a gyakorlat ellen fellépni, és mivel a király nem engedett, az egész ) parlament élete megbénult. A ház­szabályok revíziójával Tisza, mint miniszterelnök 1904-ben próbálko­zott meg először. Midőn erre az el­lenzék a képviselöház üléseit erő­szakkal akadályozta meg, katonai segédlettel feloszlatta az ország­­gyűlést és új választásokat íratott ki. A választásokon azonban párt­ja megbukott, mire Tisza visszalé­pett. Ezzel kezdetét vette az úgyne­vezett „nemzeti ellenállás”, amely végre is uralomra juttatta az Egye­sült ellenzéki pártokat. A véderő­­törvényből természetesen megint nem lett semmi. Az 1910-ben meg­tartott választásokon azonban Ti­sza pártja győzött, mire az obst­­rukciő a hadügyi reform kérdésé­ben újra teljes erejével megindult. Pedig a monarchia ekkor már súlyos helyzetben volt, és a nagy világégés elörevetette árnyait. A monarchia és Magyarország érde­ke feltétlenül megkövetelte a had­sereg korszerűsítését. Ennek meg­valósítására csak egy út látszott: A magyar parlamenti obstrukciót a házszabályok megsértése árán is le kell törni és új házszabályokat kell életbeléptetni. Erre a feladatra Tisza, mint a képviselöház akkori elnöke vállal­kozott. 1912. június 4-én a házsza­bályokhoz való felszólalás címén szót kérő ellenzéki képviselőknek nem adja meg az engedélyt. Majd irtózatos zajban és fütyülésben fel­szólítja a képviselőket, hogy állja­nak meg azon a lejtőn, amelyre az obstrukcióval az országot juttat­ták. Aztán így folytatta: „A füg­getlenségi párt által kért zárt ülést nem rendelem el, hanem felteszem a kérdést, elfogadja-e a Ház a vé­derőről szóló törvényjavaslatot ál­talánosságban, részleteiben és har­madszori felolvasásban, igen-e vagy nem?” Ha eddig csak sípolásban, és do­bolásban merült ki az ellenzék te­vékenysége, most minden rend fel­bomlott, tintatartók és székek re­pültek az elnök felé. A többség azonban felállott, mire Tisza a tör­vényjavaslatot elfogadottnak nyil­vánította. A rend azonban még so­káig nem állott helyre a Házban, mire Tisza a tomboló és mindent összetörő ellenzéki képviselőket rendőrséggel távolítatta el a Ház­ból. Ezzel az obstrukció le volt tör­ve. Mérlege: Az 1896-tól eltelt 16 év alatt Magyarország elmulasz­totta véderejének fejlesztését, hoz­zájárult a monarchia tekintélyének lerombolásához, elhanyagolta a nemzetiségi és szociális kérdése­ket, és nem vette észre azokat a lehetőségeket, amelyek 1907-ben és 1908-ban a monarchia európai helyzetének megvédésére talán még lehetségesek lettek volna. A két évvel később kitört világhábo­rúban pedig éppen azok a hadosz­tályok hiányoztak a Lemberg kör­nyéki döntő csatákban, amelyek felállítása az obstrukció következ­tében lehetetlenné vált. Ez alatt a korszak alatt merült fel először a monarchia felbomlásának a lehető­sége, és szentpétervári, párizsi és és berlini politikai körökben már komoly terveket szőttek a nagy osztozkodást illetőleg. Az obstrukció letörése Tisza ér­deme volt. Ezért gyűlölték öt any­­nyira ellenségei és vádolták meg azzal, hogy az országot keleti mó­don kormányozza. — Ha így volt, akkor álljon itt egy párhuzam Sa­lamon Ferenc tollából: „Mohács előtt a nemzet a következő dilem­ma előtt állott: vagy beletéved az alkotmányosság és jogi fogalmak útvesztőibe, amelyek menthetetle­nül katasztrófába viszik, vagy He­­kubának tekinti a nemesi szabad­ságokat és az alkotmányos fine­szeket, és erős központi hatalmat szervez, hogy önmagát megmentse a török veszedelemmel szemben. Tudjuk a magyarság az elsőt válasz­totta, és elbukott. Megmaradt a nemesi szabadság, de elveszett az ország”. Ferenc József 1913-ban kineve­zi Tiszát miniszterelnöknek, aki­től az uralkodó ezután haláláig nem vált meg. De bekövetkezett az is, amitől Tisza mindig tartott. A szarajevói pisztolylövések a mo­narchiát a lét vagy nemlét kérdése elé állították. — Tisza ellenezte a háborút. Midőn azonban meggyő­ződött annak elkerülhetetlenségé­ről, minden erejével azon volt, hogy az ország győztesen kerüljön ki a rákényszerített élet-halál harc­ból. A háború alatt fáradhatatlanul képviseli a magyar érdekeket. Uta­sításokat osztogat külföldi köve­teknek, megjelenik a német főha­diszálláson és csillapítja azokat a német köröket, akik magyar terü­leteket akarnak az oláhoknak ado­mányozni. Egyéniségének varázsa és nagysága most bontakozott ki a legtökéletesebben. Szigorúan ügyel arra, hogy az ország vezeté­sében harmónia uralkodjék. Érzi a háború borzalmait, de azért szilár­dan áll helyt azokért az érdeke­kért, amelyekért Magyarország há­borút visel, és bízik abban, hogy a nemzet erőfeszítése nem lesz hi­ábavaló. Ezt a bizalmát megható levélben fejezi ki Berzeviczy Al­­bertnek: „Keserves húsz esztendőn ke­resztül gyötört az a gondolat, hogy ez a monarchia és benne Ma­gyarország pusztulásra vannak ítélve, mert az Úristen el akarja veszteni azt, akinek elveszi az eszét. Az utolsó néhány év esemé­nyei azonban azt a reményt éb­resztették bennem, hogy a világ­­történelem nem tért még napirend­re fölöttünk... Azt a nemzetet, amely így viseli magát a reá tor­nyosuló veszélyek között, nem ítél­heti halálra a Gondviselés”. De mégjelenik a színen Károlyi Mihály, aki új hangokat üt meg a parlamentben, midőn a háború el­len beszél, és azt mint a magyar nemzet számára teljesen indiffe­­rens valamit igyekszik beállítani. És mintha sohasem lettek volna szerb öszeesküvők, nagyromán ir­­redentisták, akik Erdély birtoká­ra vágytak, vagy nyíltan a mo­narchia ellen dolgozó csehek, Ká­rolyi mint békeapostol igyekszik elhitetni a nemzettel, hogy az el­lenséges szövetségesek csak vele hajlandók tárgyalni. Később aztán keservesen eszmélt rá a nemzet, hogy Károlyival sem tárgyaltak. Ferenc József halála után Tisza ellentétbe került az új uralkodóval és így megvált tisztségétől. Ezután átvette egy huszárezred parancs­nokságát és kiment az olasz front­ra, ahol mint parancsnok fényesen megállta helyét. Állandóan embe­rei között volt és soha nem evett mást, mint katonái. Gondoskodott róluk minden tekintetben, leve­let írt nevükben és meghallgatta ügyesbajos dolgaikat. — A politi­kai élet fejlődése azonban végre is hazaszőlították. Talán sok min­den másképpen történt volna, ha huszárai között marad és velük együtt vonul be Budapestre. Hiszen kétségtelenül ö volt az egyetlen, aki a forradalom szennyes árját megállíthatta volna. Ezt tudták ró­la ellenségei is, és ezért ő volt az első, akinek pusztulnia kellett. Az „őszirózsás” forradalom ki­törésének napján, 1918. október 31- én délután két teherautó állott meg Tisza István Hermina úti villája előtt. A Nemzeti Tanácsból jöttek. Közöttük volt Kéri Pál újságíró, Pogány József, a későbbi kommu­nista népbiztos, valamint 6-8 kato­na. Tisza midőn látta, hogy 8 em­berrel áll szemben, nem védeke­zett. A lövések azonnali halálát okozták. Utolsó szavai ezek vol­tak: „Ennek így kellett lenni!” A gyilkosok ezután jelentést tet­tek a Nemzeti Tanácsnak, akik kö­zül Fényes László kilépett az er­kélyre és nagy hangon kijelentet­te, hogy a „nemzet (?) ítélete” vég­re van hajtva. Tisza halálában is az volt, ami életében. Meg nem alkuvó, tiszta jellemű magyar ember, akit veze­tési képességei valamint tisztult és nemes felfogása valóban a dualiz­mus korának nagy emberei közé emeltek. Hindenburg, akit Tisza 1916-17 telén Pless-i főhadiszállásán felke­resett, így emlékezik meg róla ... „A politikusok közül különös sze­retettel gondolok Tiszára... Lé­nyéből töretlen akaraterő, izzó ha­zafias érzés sugárzott”. Tirpitz ad­mirális: „Tisza jelentős benyomást tett rám, míg Berchtold homloká­ról a jelentéktelenség sugárzott”. A londoni „Times” 1925. április 16-i számának irodalmi mellékle-Vörösmarty megrázó intésnek szánta Szózata szavait, melyekben „a nagyszerű halál”-ról s az ország „eltemetéséről” szól. Ma sokan valóságnak veszik a költő komor szavait. De a söté­ten, látók megfeledkeznek arról hogy csak olyan ország, nép, val­lás fölött húzzák a lélekharangot, melyeknek nincsenek a halálba menő hőseik. Bármennyire fájdalmas tudnunk, hogy napról napra „hullanak leg­jobbjaink” — épp hőseink áldoza­tából fakad a jobb jövő reménysé­ge. Az istentelen kommunizmus azt hiszi, hogy börtönökben, fegy­­házakban fölmorzsolja a keresz­tény magyarság élniakarását, de téved, mert hőseink vértanúsága hozza Hazánk és a Kereszténység egére a hajnalhasadás ragyogását. A világtörténelem oltáráról száll az ég felé Hazánk áldozata, melyet a kommunizmussal való harcban Nyugatért és a Kereszténységért hozott. Bízunk abban, hogy ez az áldozat áldásként hull Magyaror­szágra. Ha egyszer elvonul a kommuniz­mus fergetege Hazánk és a világ égboltjáról, gondos kezek föltár­ják az erőforrásokat. Szakavatott történetírók bejárják az országot és öszegyűjtik magyar városok, falvak, tanyák vércsöppjeit. Az el­következő időben ez lesz a ma­gyarság legszentebb feladata. A háború alatt naplót vezettem. Miután abban ma is otthon élő sze­mélyek szerepelnek, még nem ke­rülhet nyomdába. A Napló beve­zetőjében szerepelnek a fönti so­rok. Azóta Magyarország átélte az 56-os év világraszóló teljesítmé­nyét. Áldozatai száma tetemesen megnövekedett, de tetemesen meg­növekedett sokak kötelessége is. Eckhardt Tibor írta egykor a KMVasárnapjában: „A közelmúlt történelmi jelentőségű eseményeit most kell tárgyilagos adatgyűjtés alapján híven megírni, feldolgoz­ni, amíg a szereplők egy része még életben van, mert a történelemha­misítás szakadatlanul folyik, még mindig a marxizmus és pánszláviz­mus javára.” Szólunk azokhoz a magyar test­véreinkhez, akik kommunista bör­tönök, vagy hadifogság szenvedé­seit élték át: tekintsenek el egyéni szerénységüktől és közérdekből ír­ják le átélt szenvedéseiket. Egy­házmegyék, rendek, városok, fal­vak pedig gyűjtsék össze és írják meg tagjaik, lakosaik életét, szen­­vendéseit. Ez ma szent kötelessé­günk. Magam is ilyen munka végzésé­tében olvashatjuk a „Rulers of Austria” cikkben: „Mint acélke­mény ember, hajthatatlan kálvinis­ta, mély és hideg szenvedéllyel ha­ladt Tisza azon a szűk ösvényen, melyet az állásával járó kényszer­­helyzet jelölt ki számára. Megőriz­ni és megerősíteni a magyarság föltétien vezető szerepét Magyar­­ország csorbítatlan történeti hatá­rai között, ez volt az ő szent célja. Megértette, hogy a magyaroknak, ennek az idegen népektől körül­vett kicsiny nemzetnek saját ural­muk megőrzése végett fenn kell tartaniok a kettős monarchia bo­nyolult szerkezetét és annak szö­vetségét Németországgal. Soha­sem válaszolt azokra a vádakra, hogy ő felelős a háborúért, hiszen 1914 júliusában egyedül ö ellenez­te azt”. Pintér Pál „Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erősza­kolják és százmilliók veszik is be...” (Mindszenty) hez kérek segítséget. Szeretném ugyanis összeállítani rendtartomá­nyom vértanúi életét és szenvedé­sük történetét. Alant fölsorolom nevüket. (A börtönöket elviselt, de ma még otton élők neveit nem so­rolom föl, nehogy bajba keverjem őket: de a valaki tud róluk adato­kat, azokat is hálásan köszönöm). Azokhoz a testvérekhez fordulok, akik rendtársaimmal együtt szen­vedtek, írjanak szenvedéseikről, tapasztalataikról minél részlete­sebben. Hacsak lehet, írjanak meg helyet és időpontot is. Utóbbit leg­alább körülbelül, ha biztos időpont­ra nem emlékeznek. Jelen sorok előtt írta egy v. őr­nagy, hogy hosszabb ideig volt Kiss Szaléz Fatherunkkal egyik börtönben és részletesen fog be­számolni mindarról, amin a Fáther keresztül ment. Ilyen beszámoló gyémántnál nagyobb érték. Rendtartományom következő vértanúiról keresek, kérek adato­kat: Uzdóczy Zadravecz István püs­pök; Fr. Kiss Szaléz; Fr. Károlyi Bernát; Fr. Kriszten Ráfael; Fr. Lukács Pelbárt (a nurmanszki tá­borban halt meg); Fr. Körösztös Krizosztom (Titő kommunistái ütötték agyon Újvidéken); Fr. Ko­vács Kristóf (Titó kommunistái ütötték agyon Újvidéken); Fr. So­­mogyváry Hetény; Fr. Tamás Ala­jos. Értesítésekért előre hálás köszö­netét mond VÁ MMnVTFQ KÁVÉ, KAKAÓ, TEA, SZÖVET, VÁSZON GYAPJUFONÁL, T ÍV ifi ill Hl IN 1 liű CIPŐ, ÉPÍTŐANYAG, KERÉKPÁR, RÁDIÓ, HÁZTARTÁSI, ÉS IPARCIKKEK RENDELHETŐK MAGYARORSZÁG ÉS CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TUZEX csomagok teljesen különböznek a magyar IKKA csomagtól. M IN DENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK (ÁRJEGYZÉKET KÍVÁNATRA KÜLDÜNK) ü. S. RELIEF PARCEL SERVICE, INC. PHONE: LEhigh 5-3535 — 245 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. BRACK MIKLÓS, igazgató UJ CÍM BEJÁRAT a 2nd AVE-röl Fr. Király Kelemen OFM P. O. Box 250 De Witt, Mid, 48820 USA KOMPLETT BANKSZOLGALAT 1901-TOL UNION National Bank OF EAST ST. LOUIS Collinsville at Missouri Ave. Kölcsönök házvételre — tatarozásra autókölcsönök — kereskedelmi kölcsönök 3 drive in windows — 1 walk-up window 2 ingyenes parking lot Minden betét $15,000.00-ig biztosítva F. D. L C. által. MORE GROW POWER ... f A 0/ on 6 months certificates /O io,000 minimum 4.5 % on passbook savings Accounts Insured To $15,000.00 By Federal Savings and Loan Ins. Corp. STATE SAVINGS and Loan Association Collinsville & Missouri Ave. UP 5-5300 East St. Louis, Illinois CH 1-5300 8740 STATE STREET 4% Passbook Savings Bank By Mail Postage Paid Both Ways Deposits Insured to $15.000 by F.D.I.C. EAST ST. LOUIS, ILLINOIS VEGYE A LEGJ0RBAT! Pénzt takarít és a legjobbat kapja, ha az országhírű WESTINGHOUSE villanyfelszerelési cikkeket vásá­rolja. Óriási választékunk van. Westingouse, Televi­sion, Stereo, Jéghűtők, Mosógépek, Szárítók, Freezers, Air Conditioners stb. — Könnyű fizetési feltételek. TRI-CITY RADIO CO. Sales & Service TELEFON: GLenview 2-6169 3130 NAMEOKI ROAD, GRANITE CITY, ILL. Eladunk és javítunk Westinghouse készülékeket NŐI RUHÁZATI CIKKEKBEN A LEGSZEBBET KAPJA 911 ST. LOUIS AVE. (Uptown Plaza) BRidge 1-7415 Házat — telket akar venni? Meglevő ingatlanát akarja eladni? Keressen minket 2216 MADISON AVE. GRANITE CITY, Illinois Telephones: TR 7-6108 TR 7-6109 « I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom