St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-10-06 / 20. szám

1967. OKTÓBER 6. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Kisjókai Erzsébet: Családvédelem ra. A HŰSÉG Fiatal házasok problémájáról is kell beszélnünk. Erre kért egyik ol­vasóm, aki Svájcban lakik már nyolc éve. Ott esküdtek meg, a fe­lesége is magyar. De azt panaszol­ja, hogy a jólét nem közelebbhoz­ta őket egymáshoz, hanem eltávo­lította. Két éve már önálló üzeme van, szép otthonuk, és mióta a jö­vedelme emelkedett, idén nyáron már a feleségének is vett autót, hogy szabadabban mozogjon, míg ő este haza nem tér. Az asszonyka eleinte boldogan rendezte be a szép lakást, kirándult mindenfelé kis kocsiján, de az utóbbi hónapok alatt megváltozott, az urához türel­metlen, hűvös, viszont nem egye­dül megy már kirándulni, hanem mindig akad jőbarát, aki elkíséri. Eleinte még tiltakozott a gyanúsí­tások ellen, állítgatta, hogy ő hű­séges feleség, hogy képtelenség rosszat tételezni fel róla, csak paj­­tási viszony az, amely őt a jóbarát­hoz fűzi, nem komoly szerelem. Mos!. már nem is tiltakozik, csak vállatvon. És itt meg kell állnunk. Nem értem, mit nevez pajtási viszonynak ez a fiatal nő, aki éle­tét hozzákötötte az ura életéhez? Miért van szüksége pajtásra, aki­vel kirándul egész napra a hegyek­be, vagy a Genfi tó partjára? Az ura nem kísérheti el, mert egész nap dolgozik, kenyeret keres, illet­ve kalácsot, és hozzá a magasra szökött igények teljes kielégítésé­ről is gondoskodik, bundát vesz és brilliáns gyűrűt, perzsaszőnyeget és feleségének külön kis autót. Ha az asszony mindezt elfogadja, tar­tozik is érte valamivel. Az adás és elfogadás szorosan összetartoznak. Nem lehet különbséget tenni az életben az idegentől kapott, vagy boltban vásárolt dolgok, és a férj által vásárolt holmik között. Bárhol vásárolunk valamit, fizetnünk kell érte. Az élettárs ajándékba adja ugyan azt, amivel örömet akar sze­rezni, de ha elfogadjuk, benső hang kényszerít arra, hogy kedvességét viszonozzuk is. Ez éppen úgy áll a férjre, mint a feleségre. A férj, ha nem képes megköszönni, akár szótlanul, kézszorítással, mosoly­gással is, ha hitvese jő ebédet tá­lal elébe, kávét önt a csészéjébe, éppen úgy mulaszt el valamit, ami a legelemibb szokások közé tarto­zik, mint az asszony, ha az urától kapott ajándékokat mint megköve­telt járandóságot könyveli el, ami­ért hálával nem tartozik. A férj ép­pen úgy, mint az asszony, megkö­szöni minden más ember figyelmét, legyen az a gyufa lángja, amit ci­garettájához tart valaki, vagy kará­csonyi ajándék, barátoktól érke­zőn. Miért csak éppen a házastárs­nak nem kell megköszönni a ka­pott dolgokat? A figyelmességet? Ha cselédlány hozza be tálcán a kávét, a férj elmormolja a maga köszöngetését, még a pincérnek is, aki kiszolgálja. Az asszonynak ép­pen úgy jár ezért köszönő szó, mint az idegennek. A nő pedig, ha barátjuk virágot hoz neki, vagy nevenapján doboz bonbont, kedves mosollyal néz az ajándékozóra. A férjére miért nem? És hogyan le­hetséges az, hogy a férjétől kapott autóba beül ugyan, de már csakis a „pajtására” gondol, csakis azzal foglalkozik, hozzá kedves, eltar­tójának gondjai, aggodalmai már nem is érdeklik? HA KÍVÁNJA MAGYAR BETŰKKEL! A világhírű német gyártmányú ADLER írógép! Smith Corona, Royal stb. írógépek Irógépjavítás 1 nap alatt Óriási készlet irodabútor és iroda szükségletekben GRUENER OFFICE SUPPLIES, INC. 2635—39 GRAVOIS AVE. PRospect 2-2390 Más nemzetbelieknél is előfor­dul ez, természetesen. De gyako­ribb a hontalanná vált magyarok­nál. Elsősorban azért, mert otthon keményen dolgoztak mindketten, egészen bizonyos, hogy az asszony­nak nem volt saját kocsija, a fér­­jéén kívül, annyi szabad ideje sem, hogy naponként kirándulhasson a hegyekbe vagy a Balatonra. Férfi sem kísérhette volna el ilyen kirán­dulásra, mert a férfiak dolgoznak napközben. Nem szállt fejébe a jó­mód, igényei nem növekedtek meg annyira, mint pl. Svájcban, a jólét hazájában. Másodsorban az a tény, hogy el­hagyták hazájukat, sokak számára egyet jelent a törvényen kívüli élettel. Az idegen állam törvényeit és szokásait nem teszik magukévá, a szülői házban megszokott kere­tekből pedig kiléptek, azok szétes­tek számukra, elvesztették judiciu­­mukat, felelősségérzetüket. A be­fogadó állam társadalmi rendszere, keretei, szokásai, törvényei, úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak. Fe­lette érzik magukat mindenféle tör­vénynek és korlátnak. A szabad­ság részükre egyet jelent a felelőt­lenséggel. Innen származik nyilván az a kifejezés, hogy: „pajtási vi­szony”. Ilyen tetszetős ködbe bur­kolja tetteit a nő, aki önmagának sem vallja be talán, hogy lefelé in­dult a lejtőn. Nyolc éve házasok. De gyerme­kük nincs. Első években az asz­­szony még hajlandó lett volna rá­szánni magát az anyaságra, de a férje beszélte le róla, mondván, hogy előbb meg kell alapozniuk jö­vőjüket. Most megalapozták. De mi a jövő? Jövő tulajdonképpen nincs is. Csak jelen van. A Ma a fontos, mert erre építjük a Holna­pot. A Ma diktálja nekünk, hogy dolgozzunk, építsünk, alkossunk, barátokat szerezzünk, szépérzékün­ket is kielégítsük. Fiatal házasok életében is a Ma sugallja, hogy gyermeket óhajtsanak, de ha elhall­gattatják ezt a hangot, a Holnap Ígéretéből kihűl valami, ami fé­nyes és szép lett volna. Megren­dül együttélésük fundamentuma, olyanná válik, mint a homokra épített ház. Vagyont, lakást, per­­zsaszönyeget és drágakövet elso­dorhat az élet vihara, kincseket ki­téphet kezünkből a sors, de a gyer­mek nemcsak állandó örömet je­lent, hanem a felelősség és köteles­ségérzet, az áldozatkészség feléb­resztést is. Életünkben ezek azok a gyökérszálak, melyek a mélybe ka­paszkodnak, s ezek által válik em­beri létünk fundamentuma erőssé, rendíthetetlenné. Ravasz László, korunk egyik legnagyobb filozófu­sa beszélt egyszer arról a keleti hadvezérről, aki kedves lovagját nem akarta elveszíteni, és a csata előtt arra kényszerítette, hogy egy rőzsabokor mellett kivont karddal álljon, úgy vigyázza és őrizze meg számára a bokrot. A csatából visz­­szatérve ott találta lovagját, kivont karddal, a rózsatö mellett. Sokan estek el a harcban, de a lovag meg­maradt. Ö őrizte vajon a rózsát, vagy a rózsatő őrizte meg őt? így őrzi meg a vállalt feladat, a gyer­mekben kapott cél és felelősség­­érzet az embert, aki különben el­bukna a kísértések között. Ennek a fiatal párnak is talán másképpen alakult volna az élete, a jómódban is megszabott keretek között jár­va, szórakozások kísértéseiben is meg nem ingadozva, mert vigyázott volna rájuk a gyermek, akit vállal­tak. Öncélúság elsorvasztja az éb­redni akaró jószándékokat, becsü­letességet, felelősségérzetet. Milyen választ adhatnék a fiatal férjnek, aki hozzám fordult meg­rendítő panaszával? Felesége még csak 34 éves, fiatal asszony. Csak a gyermek mentheti meg őket, a gyermek, akit eddig nem akartak elfogadni, de aki gyengeségében, ápolásra, segítségre szorulón ké­pes legyen arra, hogy ezt az inga­dozó, omladozó házasságot igazi házassággá varázsolja. Áprily Lajos: / A CSAVARGÓ A HALÁLRA GONDOL Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül, s ámulva néztem botra font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez világot szivedben megutáljad, és úgy menj ki belőle meztelen —” Uram, te ezt így nem akarhatod. Tudom, hogy földed nagy területéből egyetlen barlangod jutott nekem, s mereng az is, ha viharod zenéje végigrobajlik fenn a tölgyeken. De ha tavaszod jő, enyém az erdő, és jó hozzám az erdő: ennem ad, rigószavaddal kelt a kora-reggel, s odvamba surran este sűn-fiad. Gazdám a nyár, az ősszel hullt levéllel új őszig minden gondot eltemet: mezítláb járom harmatos meződet, s veröfényed füröszti mellemet. S ha kóborolni küld a nyugtalanság, s nótázva fut mellettem patakod, kurjantással köszöntőm kék lakásod, fütyörészek, s Uram, te hallgatod. Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel, otthon-kínáló tűz nem int felém, de mondd, volt-e valaha szép világod valakié úgy, ahogy az enyém? Ha menni kell, vállamról rongyruhámat egy rándítással elhullathatom, sarúim szíja sem marad velem. Uram, utálni nem tudom világod, de indulok, amikor kívánod, igéd szerint: egészen meztelen. Flórián Tibor: KISEBBSÉGBŐL HAZAFELÉ Az olasz-amerikai koprodukció­ban készülő „Waterloo” című film forgatásának költségei 12 millió dollárt tettek ki. Maga a Waterlooi csata, amelyben leverték Napó­leont, mindkét harcoló félnek együtt sem került többe kilencmil­lió dollárnál (Válasz Ruby Erzsébetnek janu­ár 30-án és Bogyay Gyulának feb­ruár 20-án megjelent nyílt levelére) Kedves Barátaim: meghatottan olvastam szép le­velüket, és erőt merítettem belőle. A kötengerben két nemes lélek szólt hozzám, és azt mondta: éb­redj, nem vagy egyedül! Tetszhalottként feküdtem kövek és gépek alatt, az acél temetőjé­ben. Lárma és szitok, sikoltő sziré­nák, háború, gyűlölet, politika nem ébreszthettek föl, csak fűszálak zizzenése, lombsuttogás, madarak éneke, patakcsobogás, anyám simo­­gatása, gyerekmosoly, a béke fehér kendölengetése, vagy testvéri sző. Köszönöm az ébresztést, a hívást, a biztatást nyílt, őszinte beszélge­tésre, a nyilvánosság előtt. Élek is az alkalommal, hogy elmondhas­sam: nem tartom reménytelennek helyzetünket. A szemét és a por fölött is ott ragyog a nap, csak föl­felé kell tekintenünk. A rút és a torz vigyorát feledteti egyetlen pil­lanat, verssor, ecsetvonás, nemes gondolat, egyetlen igaz lélek szép­sége. A halált legyőzik az anyák, akik a hatalom akarata, az öroog suttogása ellenére is magyar gyer­meket akarnak. A diktátorokat, őr­mestereket és besúgókat legyőzi a tiszta emberi szív. Az idegen tan­kok fölé gyermekek légiója ül, ha életre hívjuk őket. A száműzetés, bújdosás, kiván­dorlás szerteágazó ösvényein még fiaink, unokáink is megtalálhatják a hazafelé vezető utat, ha megtart­juk őket magyarnak, ha a távoli, ismeretlen Hazát fölépítjük lel­kűnkben. De csak azok a szülök vezethe­tik haza gyermekeiket, akikben él az elhagyott otthon. Csak azok a szülök tudnak lelket építeni, akik­ben a lélek nemes és magyar. Miért ne lehetne fajtánk az egyetlen nemeslelkű nemzet az emigrációban?! Nemzet, amelynek hűségét hazájához, tiszteletét a be­fogadó ország iránt, és építő mun­káját, alkotó szellemét a kongresz­­szusi napló, elnöki dicséret, idegen­nyelvű sajtó örökíti meg. Lehetne, ha akarjuk, lehetne, ha a magyar lapok, íróink, költőink, művészeink mutatnák az irányt az útkeresők­nek, mutatnák az utat a tisztalel­kű nemzet, a minőségi magyarság elérése felé. A magyar sajtó, a magyar egy­házak, egyesületeink, költőink, író­ink, művészeink útmutatása nélkül elvész nemzetünk, szétszóródik a világ országútján. Nyelvünk — mint a cukor és a só — felszívódik az idegen nyelvek tengerében. Nem a világ megváltása a mi fel­adatunk, csak a magyarság meg­mentése. Ezért kell rámutatnunk ar­ra, hogy az út, amelyen a körülöt­tünk nyüzsgő világ halad, a rom­lás felé vezet, egyre távolabb Is­tentől, a szépségektől, a lélektől, a „nihil” szakadékéba. Meggyőző erővel kell rámutat­nunk arra, hogy a „civilizáció” és egy felszínes tömegkultúra öntött el mindent, és egy napon arra kel­lett ébrednünk, hogy mindannak dacára, hogy többen olvasnak, s a rádió, televízió és a rotációs gépek korában a szellem alkotásai is gyor­sabban és nagyobb tömeghez jut­nak el, de ez a tömeg nem a szel­lem törvényei és magasabbrendű eszmények szerint kívánja alakí­tani életét, hanem igényt formál ahhoz, hogy ő alakítsa a maga ké­pére az írót, a művészt, a szellem emberét. Egy felszínes kultúra korszká­­ban és kultúráltsága hitének gőg­jében föllázadt a tömeg a szellem ellen, mert egyszerűen nem tudja elviselni hiúságában azt a gondo­latot, hogy a szellem befolyásolja őt. Amit elfogadnak a politikától és politikustól, a diktátoroktól és a totális rendszerek végrehajtó kö­zegeitől, azt nem fogadják el a szellemtől. Ez az a korszak, amelyben min­denki a kultúra bajnokának hiszi önmagát, és úgy elszaporodik az alkalmi énekesek, kritikusok, míi­­itészek és a különböző „eredeti” szellemek, egyletalapítók, kötél­táncosok és agytomászok, hogy tü­lekedésük undorító izzadságszaga elárasztja az egész életet. És a tör­tetők kíméletlen hadától körülnyü­zsögve kell elindulniok azoknak, akik valóban a szellemet, a minő­séget, a humánumot képviselik. Föl kell venniök a szívós küzdelmet, hogy lépésröl-lépésre elfoglalják azt a területet, amit a gaz és dud­­va elborított, hogy elnyerjék azo­kat, akiket egy durva és anyagias civilizáció megfertőzött és egy fel­színes kultúra dölyfössége vakká tett az igazi értékkel szemben. Harcolni kell tollal és életünk példájával egy olyan korban, mely­ben ember, szabadság, igazság, sze­retet, béke, Isten csak jelszavak lettek egyesek ajkán, és e jelsza­vak árnyékában kis pecsenye-sütö­getők, alkalmi énekesek, vásári mutatványosok és mindenfajta bű­vészek toboroznak híveket egyete­mesnek hirdetett saját céljaik ér­dekében. Egyre kevesebben marad­tak, akik a pillanat, a részlet, az önzőén maga felé forduló helyett az öröm, a nagy, az egész és az álta­lános érvényű felé fordítják alázat­tal arcukat. Miről lehet megismerni ebben a korban az „igazakat”, a lélek „ne­mes” embereit? Elsősorban a sze­rénységről s a feladat önzetlen és határozott vállalásáról. A vigyor­­gó gyűlölet légkörében, guelfek és ghibelinek küzdelmei között a hiú­ság vásárában, amikor egy vallás, egy osztály, egy jelző vagy egy fonák ige miatt kettészakadnak családok, társadalmak, nemzetek, és a hívők serege nem Istenért küzd, hanem egymás ellen, akkor az igazaknak ki kell menniök az utcára és az utakra, oda kell áll­mok a küzdők közé, és csendes, szívós munkával, kibékítő, engesz­telő, fölemelő szóval megpróbálni a hihetetlent: szolgálni a békét, a hitet, a szeretetet, a szépséget, az eszményeket, és elindítani az elva­kultakat egy olyan úton, amely emberibb és tökéletesebb, anyag­tól függetlenebb, a minőség és a szellem tiszteletére épülő magyar élet felé vezet. Vissza kell térnünk a szellem­hez, mely egyetlen menedékünk, el­­vehetetlen kincsünk. Vissza kell ál­lítanunk a minőség tiszteletét a vá­sári és selejtes helyett. Reklám he­lyett kritikát kell adnunk, propa­ganda helyett művészetet, szónoki formák helyett a kendőzetlen igaz­ságot, beleegyezés és megalkuvás helyett határozott állásfoglalást, szerep helyett hivatást, „program” helyett életet, kenyeret és szabad­ságot. Vissza kell szereznünk a szónak nemcsak a hitelét, hanem értékét és súlyát is, hogy úgy te­kintsenek reá, mint a legnagyobb eligazítónkra itteni életünkben. Érték, szellem, lélek, minőség legnagyobb fegyvereink, melyekkel védekezhetünk nemcsak kifelé, ha­nem befelé is, a betű, a sző kaló­zaival szemben. Velük tarthatjuk fenn önmagunkat más népek kö­zött. Semmi másra nem hivatkoz­hatunk, csak ezekre, semmi másra nem építhetünk, csak a szellemre, arra, amit magunkkal hoztunk megtiport hazánkból, arra, aminek fáklyahordozói leszünk idekint. Szegényen és minden ékességünk­től megfosztottan, háborúk, forra­dalmak, szabadságharcunk romjai között is hordoztuk magunkkal, hirdettük és hirdetjük, és gyerme­keink is hirdetni fogják a szellem diadalát az anyag fölött, egy süllye­dő és lázbeteg világban, mely egye­dül csak a lelkekben tud újjáépül­ni, fölemelkedni és győzelmet aratni. „Ki a törökökké]Pl hat hónap Veszprém (AHIR) — A nag>MS zsonyi lovasjátékok mind többHB togatót vonzanak. Idén ötez^H nézték végig a Kinizsi vár vité^H nek harcát a megszálló török^H kel. Szűnni nem akaró taps jut^B mazta a hős védőket, amikor ^B ütötték a nyeregből a támadókH| A diadalmas csata többek sfl; mára a rendőrségen folytatódoH mert a közönség sorában elheljB zett ÄVO-s legények mintegy nézőt állítottak elő, akik a harH jelenetek közben ütemesen kiáltoH ták: „Ki a törökökkel!” — TavaB ugyancsak sok letartóztatás töH tént és a bíróság több esetben I hónapot szabott ki izgatás címéB a szurkolókra. ■ A kétségkívül eredeti NagyváB zsonyi Lovasjátékok fenntartása« nak fontosságáról egyébként soll vita folyt az elmúlt évben. Ez M hatásos történelmi és folklorisztiJ kus lovasrevű ugyanis a múltbaTM nem bizonyult üzletnek. Tavalyi 175.000 forint volt a ráfizetés. AJ lovasjátékok hívei azzal érveltek,! hogy közvetve e rendezvény mégis! nyereséges volt, mert a látogatók nemcsak belépőjegyüket fizették meg, hanem fogyasztottak és vá- ! súroltak is. Azonkívül a magyar TV filmjét az angol BBC is átvet­te, amiért cserébe a magyar-brazil labdarúgó mérkőzés filmjét adta. Amellett a magyar film nagy pro­pagandát is csinált Angliában, ahol a lósport még mindig igen kedvelt. De már 1964-ben az amerikai NBC is készített TV-filmet a játékok­ról. Ha ezt Veszprém-megye meg­rendelte volna, Londonban nem ke­vesebb, mint 1,000 fontsterlingbe került volna a közvetítés műsor­percenként. REPÜLJÖN BUDAPESTRE VAGY A VILÁGON BÁRHOVA KLM-EL, AZ EDDIGI LEGOLCSÓBB JET-ÁRAKON A pontos és megbízható Holland KLM légitársaság a legalacsonyabbra szállította le a tengerentúli jet-utazás arát Egyetlen más társaság jet-árai sem olcsóbbak KLM repülőjegyet részletre is vásárolhat csekély lefizetéssel, akár 2 éves törlesztésre is, a szokásos bankkamatnál kedvezőbb feltételek mellett. Hozassa ki látogatóba rokonait, barátait a KLM útján, ez a társaság legismertebb specialitása. A KLM budapesti irodája segítségével a leg­gyorsabb és legkényelmesebb közvetlen összeköttetést biztosítja utasainak. A KLM utasának nincsen nyelvi nehézsége sem az utazás alatt, sem pedig az átszállásoknál. A személyzet több nyelven beszél, többen magyarul is. Kérjen részletes felvilágosítást utazási irodájától, vagy az alábbi címen: KLM, Dept. C. 62 E. MONROE STREET CHICAGO, ILLINOIS 60603 B0YAL DUTCH AIRLIMES BILL THOMPSON MUSIC CO. “Your Hammond Organ Dealer” 1119 EAST MAIN STREET, BELLEVILLE, ILLINOIS Open Monday and Friday Evenings iMHiiiiiHMwiiwittiiiimiiimuiiüümuumiiuiütiiiiiiiitiiiiiüiiüiiiiiiniiHiHiiiiiiiiiyiniiumuiiiiiiiiuimitiiiiiiiüauiiiiiLiimiimntümnuiiKiiimaBiifflaaimmiiiMiiiiümi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom