St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1956-12-14 / 25. szám
8-IK OLDAL :‘S T. LOUIS É S VIDÉKE 1956 december 14. A KARÁCSONYI FIÚ Az a ház csak parányi volt... Olyan pici, hogy ha nyaranta a kirádulók felóvakodtak a völgyön és látták a füstöt felkarikózni -a meseház kéménykéjén, ujjal mutattak rá: — Ki hinné, hogy itt emberek laknak? Mikor pedig a tél behavazta, csak egy hókupac pipálta a füstöt. Ha nagyon közelről figyelted, észrevetted, hogy két ablaka van s az ablakok mögött pisze orrú gyerekek valóságos csoportosulást csinálnak, különösen ha szánkócsengő zenél el az utón, a tisztás szélén. Anderz lakik itten és Olivia asszony és még valami tiz gyerek, hogy ne is emlitsem a kecskét, a kakast és a zord kandurmacskát. Az állatok külön elkerített helyen voltak, Gyönyörű, friss vá goit virágot kaphat itt! Esküvői csokrok. Temetési koszorúk stb. FEED'S Flowers F. J. Pieper, Pron. 1402 NIEDIÍINGHAUS A VE. Tel: TR. 6-3931 hogy ne mondhassa a világ,! hogy Anderzék együtt laknak a barmokkal, mint a bárkában Nőé. Hiszen ki is nézhetné jó lélekkel, hogy elkövetkezik a szigorú norvég tél és két olyan derék állat az ólban szegénykedik, mig mások a melegben. Megölné azokat az unalom a sptét ólban. Csak egyszer lesz nagyon szoros nékik a parányi ház, évenkint, kétévenkint. Hogy is fejezzem ki magam? Mikor uj lelkecske jön Oliviához, túlról., A “Meg nem született gyermekek országából”. Ha jött az áldott, a drága óra, a gyerekeket a házból kizavarták. Oliva aszszony úgy tett, mint akinek nagyon fáj a foga, Anderz ur gondolkozott és reszketve tömögette a pipáját. És megjelent a 1 szinen Édám asszonyság a bába, a kosarával. Kocsin jött rendesen nagy kosárral. Ha Édám meggyütt köpenyegében, ha letekerte sál■ jait és kendőit és csak a veres ' paszományos, szürke alsó kabát maradt rajta és ha a kávéshasú asszonyság kétszer egymásután megkávézott a termetes bögréből, kikergette a gyermekeket a hidegbe, irgalmatlanul. És amit utoljára Édámból a gyerekek láttak, az az ő iromba háta volt, amivel szere& UJ ÜZLETHELYISÉG! Vásárolja az országos hirü Westinghouse villanyfelszerelési cikkeket tőlünk. Minden házban szükség van egyre! Bármilyeh televiziót, rádiót szakszerűen javítunk TRI~CITY RADIO CO. SALES AND SERVICE Tel: GLenview 2-6169 1900 State Street — — Granite City, 111. A hideg idő beálltával vásárolja a kitűnő DUO-THERM olajkályhát nálunk. A hires COOLERATOR gyártmányok képviselete! STEWART WARNER és TRAVELER television készülékek. MOHAWK SZŐNYEGEK, stb. Sok ajándéktárgy az ünnepekre! A hires FILTER QUEEN porszivógép képviselete. Mengei sinks, cabinets; Siegler olajhütő, A.B.C.-Thor mosógépek, Hamilton száTitok Umberhine Furniture Store 22nd and CLEVELAND Tel: Triangle 6-1259 GRANITE CITY. ILL. IGYA A LEGJOBBAT! Kérje a mi kitűnő tej, túró, vaj stb. áruinkat, i DRESSEL-YOUNG DAIRY GRANITE CITY, ILL. — Tel. TRiangle 6-6085 '■=»<»--------------1 Qi-TO!— —rr>i—ir>r '""nr— mr-TARTSA PÉNZÉT O HOL AZ MAGAS /Ö KAMATOT HOZ First Grauite City Savings and Loan 1825 DELMAR AVENUE — GRANITE CITY, ILL. Telefon: TRiangle 6-0262 — J’énzc $10,000.0()-ig be van biztosítva! Nyitva egész héten 9-től 4-ig, Pénteken 9-t.ől 7-ig. SZOMBATON ZÁRVA! INGYEN ÁRAJÁNLAT! — 3G HÓNAIT FIZETÉS Künnyii F. H. A. fizetési feltételek. Bádogosmunka, csatornázás, furnaces, olvasztás, kémény munka stb. — Értjük mesterségünket! G*a^te w SHEET METAL WORKS Donald Partney, tulajdonos 2740 MADISON AVE. Tel: TRiangle 6-3432 STUDEBAKER arid PACKARD kocsik képviselete. Nézze meg a csodaszép 1956 Studebaker és Packard automobilokat! Ha egyszer hajtja, mást nem fog vásárolni. SCHLECHTE Motor Company 21st & Madison Ave., GRANITE CITY, ILL. Tel: TR. 6-2980 tő arcú, drága édesanyjuk ágyát eltakarta. No ez jól volt rendezve. Éner, az uj kicsi: pont a szent estén jött, karácsonykor. Mit lehessen tudni? A csontfagyasztó hidegbe nem leltet kizavarni őket a ház elé. Csakúgy lesz az jól, most, ha valamennyien az ólba vonulnak. Az idősebbik nővérke ölbe vette kistestvérét és a jászol1 szélére ült vele, ringatta. Az egyik felemelte a kakast. Kókis mindjárt élt az alkalommal és a gyerekre repült, annak jobb válláról a bal vállára, fel a gyermek fejére. így lapulgatott a sok gyerek, amig kistestvérük megszületett a szobában. Félelmetes, izgató élményük volt ez. Hallották Édám reszelés hangját és az édesanyjukét j a halkot, puhát. Egyre csöndesitették a kecskét, aki cup- | pogva kérődzőit és úgy tett,1 mintha egyáltalán nem érdé-1 kelnék a hangok, amik kiszü-1 rődnek. Öcsikével is sok baj volt. Nem akart ölbe maradni,1 sirt és be akart menni a szobába, a karácsonyfához. Csitt, jó alkalom lesz ez mindent megtudni a titokzatos Édám asszonyságról és az ő barna kosaráról, amiben valószinüen az uj picit szokta hordani a házhoz. De Édám a gye-' reket egyszer sem emliti. Ugylátszik sok időbe kerül, amig a kosarából kipakolja ... Néha az apjuk hangja felelget néki, és egy vékonyka nyö-' szörgésre az Édám gégekürtje felel, amint valakire keményen' rászól: — Nekem nem felelsz-é kis betyár?! ... Nyöszörös kis sirás következett. Az ólban összeborzongott a sok gyerek: — “Uj öcsi lesz ez nyilván, és az a boszorkány mindjárt meg;veri.” Be akarják nyitni az ajtót a sirásra, de mégse merték. Ott az apjuk, gondolták, oszt majd elbánik az a boszorkával! Mi lesz? Mi lesz? Csönd. Reszketnek irgalmatlanul. Apa úgy látszik nem áll bosszút, sőt maga is hangosan felkacag. Egészen elbátorodik a boszorkány és az ablak is reszket, ahogy suttogja: ’ — Etesd meg, ne éhezzék, a kis betyár! ... Megszólal szegény “édes-” ekkor, mint a fuvola: — Megfáztak eddig a drágák az istálóban, ereszd be őket. Az ajtó f-enyilik és hunyorgatnak szembe a lámpafénynyel, mint a bagoly. Az ágyon babráló, meghajolt Édám vaskos boltozata alatt odalopakodtak rendre az “édes- j hez”. Úgy történt most is, mint a tavalyi Édámjáráskor. Egy egszen parányi arc feküdt mohón az “édes” kebelén. Elcsudálkozva, szájtátva nézték. Nem is vették észre, hogy nyitva maradt az ajtó s a kecske és kakas ot van a házban, és bár Édám most is ott van a szobaközepén vastagon és kereken mint egy szénaboglya. Akkor kukkint be a legidősebb. Szepeg, meditál, de aztán csak kiesik a bölcsesség a száján: | — Édesanyám! Egészen úgy van itt, mint Betlehembe. Ott ; is voltak állatok a Jézusnál és i ő is pont karácsonykor szülej tett..-. / Nálunk Norvégiában sok csacsiság bekerült a jóslatokba, ahol a karácsonykor született gyermeknek nagy jövőt jósolnak. Maga Édám asszonyság is, aki annyra haragudott a befurakodott kecskére és a kakas; ra: megszelídült a betlehemes hasonlatra. Figyelmeztette Anderzet, igyekezzék tágítani a házat, mert^szük lesz ez'a hely ennek a szerencsés kölyöknek. A fiút különben ő maga keresztelte és a jóslat is sebes iramj ban indult a teljesülés felé. Nem sok évre rá, Édám aszszonyság megint ki akarta üríteni a szobát. Mindnyája kiment már. Éner azonban ülve maradt. Mikor Édám idegesen zavarta, szembeszállóit a ma-l kacs betyár, a karácsonyi fiú: — Dehogy menek! ... Nem menek! ... Én előbb voltam itt. Feldöntött egy zsámolyszéket és megnyergelte: — Eredj dolgodra, mondta keresztanyjának, a bába asz - szonynak. Én majd addig ellovagolok a templomig. De még el se lovagolt, egy édes apró már ott veszkődött, rugdalózott a tekenyőben. Éner elhajította a gyeplőt, odacsipeszkedett és a tekenyő fülén keresztül benézett az edénybe. Mikor a pici visított, még mégis jegyezte az anyukája felé fordulva: — Látod! Kellett ez nekünk? Édám hihetetlen haragra gyűlt és elzavarta a lábatlankodót. Kezdet óta rebesgették a csízió alapján, hogy rendkívül vidám és szerencsés fickó lesz a gyerekből, aki karácsonykor született. Sok reménynek csak az az eredeti gyöngesége, hogy nem teljesül. Éner volt a legbüszkébb a dátumára. így szokott bemutatkozni: — Éner vagyok és karácsonykor születtem. Az Anderzék hajlékában különben egyre orditóbb lett a szegénység. Mindig albérlőjük volt ugyan a nyomor, de reménykedtek. Jövőre jó zabtermés. Utána jön két kecske. Kiszárítjuk a lápot, a köveket a rétből kiszedegetjük. A két ke.cske becserélődik tehénre, de ez már rendes istállóba kerül, így ábrándoztak. Hanem a kiálmodott javak helyett mindig egy uj gyermek jött hál’ Istennek. A megszaporodott sok pici piros száj, mindmegannyi mohó éhes juhocska: elnyerte az Anderz kenyereit, erős ifjúságát és egészségét. Éner, a karácsony gyermeke immáron közepe táján hangoskodott az orgonasipoknak, középre rukkolt és itt-ott tudott volna már segíteni. Igaz, “nem”-erísríiase mondott, néha még fans' Tagott, ölrevalóig. Aztán eltűnt nyomtalanul. Majd felvágódik az nélküle is. Mindjobban megértette, hogy hasznosítani kell önmagát. Egy este félméter füstölt kolbász kíséretében tért haza, amit kártyán nyert el a krájzlerostól. És gyakran jött haza máskor is alkonyati időben, hátizsákjában finom pisztrángokkal. De miután a hegyi patakot a tóval együtt bizonyos Mister Thomson, egy zord férfiú bérelte évről-évre, senki sem volt olyan tapintatlan a családban, hogy kérdezze Énért családi falatozás közben “hun szerezted?” Ugyanez a Mr. Thomson különben nyaranta feljött feleségestül, kislányostól, rokonostól á tóra; hetekig elhalászgattak. Énért ez nagyon bántotta. Meg kellett reszkíroznia, hogy összetalálkozik valakivel a parton és néhány pofont zsebre rak. Azt már meg is cselekedte néhány aranyifju, aki olyan hirtelen találkozott össze a parton a zord férfiúval, hogy annak ideje sem volt,letenni a halászbotot a gyöpre. Egyenesen undorító, ahogy az a hosszú ember elbánik halászó “kollégáival”. Ahogy lehúzza az emberről a nadrágot, vagy a félfaluig kergeti a kis orvhalászt. Éner egyáltalán nem fektetett súlyt arra, hogy Mr. Thomsonnal találkozzék. Egy este azonban az történt, hogy Éner a parton sétált. Nyári szép este volt. Olyan csönd volt, hogy messzire elhallatszott minden zaj. Éner ledobja a zsákot, babrál a horgokon, halászkészségein. Robsz! .. Jön!... Ki jön? Az ösvényen közelit valaki, nem olyan mint a Miszter. Éner bújik mindjárt kő mellé. Lapít, mint a nyúl a bodzában. Ki az? A mister kislánya, Annabel. Hol jár ez vájjon? öt vagy hat éves. Éner jól meglesi... Piszkos, földes az orra. Fiús kislány, a huncutabb fajtából. De mit akarhat? Nini leül egy parti kőre, lehúzza a cipőt. Most az iszapos vizet kémleli, beleereszti meztelen lábát. Tocsog benne. Tetszik neki. Most füléhez vakar a haja alá. Az iszapba tocsog, nyilván a virágért. Mit csináljon Éner?! Kiáltson? Egy darabig nézi a kicsi jelenséget kerekre nyílott szemekkel, a másik percben csak sikoltását hallja már. Az iszap mindjárt elnyeli azt a kis lányt. Halálos hely ez. De ott volt Éner és valahogy csak kihúzta a sárból. Csupa sár volt már a szép kis arc. Szemei lecsukódtak, csak a hosszú szempillák látszottak a szemből. Nem romantikus elbeszélés ez, nagyon is reális. Hányt szegényke. Majd azt pötyögte erőtlenül: — Vigyél el innét te jó kisfiú. Haza! ... Éner föállitotta a maszatos kislányt egy kőre. A hátára vette, lovaglóba. Vitte azonmód piszkosan, füstösen az iszaptól, sártól. De hová? Majd Mr. Thomson előáll, hogy mit keresett a fiú a tónál? Az elázott kislány szuszogott a hátán. No, kínos egy eset. A kislánnyal keresztül megy a parkon. Még jobban megijedt. A márványlépcsőn lefekteti és el akar éppen tűnni. Az angol nevelőnő elébe toppan. Rámered a fiúra, aztán a lányra. Éner nagyot nyel, pillog vagy hármat ijedten: — Kézit csókolom, szép idő van. Biztosan befalt egy csomó sárt a kicsi kisasszony. Kézit csókolom. . Azzal usgyi neki, mint egy rakéta kocsi! Másnap személyesen jött el a Mister az Anderzék viskójába. Látni akarta Annabel megmentőjét. Énért alig lehetett előkotorni. Ez egyszer igazán nem volt kiváncsi a Miszterre. Mit gondol Thomson ur, mit keresett ő a tónál? Halat? Liliomot? Még ráfogják, hogy ő keverte be a kedves kicsi lányt a sáros vízbe. Pedig éppen most vehetett volna szerencsés fordulatot Éner regénye, persze, ha az élet is a norvég álmoskönyv szerint dolgozna. Thomson ur ugyanis nemcsak a “shake hands”-ra jött és a fiúcska ölelgetésére. Eljárta a papot, tanítót. Meg akart mindent tudni a fiúról és különös képességeiről, de azok jobbnak találták hallgatni, hacsak a Miszter pisztrángjait szóba nem akarták hozni, amiknek furfangos összefogásánál Éner igazán különös tehetséget árult el. A tanácskozásba Énért is bevonták. A Miszter szives bátorítására a következő silány kérésekkel állt elő: a) Adassék neki egy halas bicska. b) Egy bicikli-sapka, fényes ellenzővel. c) Egy ijj és hozzávaló három nyíl gumivéggel és céltáblával. d) Halászbot, tekercses kerékkel. Némi töprengés után ezt a listát is meg akarta semmisíteni: — Mégis inkább egy tehénre valót kérek szépen édesapámnak és édesanyámnak. Hát igaz is, meg lett minden. Sőt az uj istálló is. Sőt Énernek a tetejébe egy marék horog s teljes halászfelszerelés. Mondanunk sem kell, hogy ezután már szive szerint pisztrángolhatott. A tavon ezután is együtt tartotta a halászati jogot Mr. Thomsannal, a manchesteri zord férfiúval. Mr. Thomson azontúl állandóan segítette a sokegyermekes családot. Énért iskoláztatta s később gazdasága felügyelőjévé tette. A karácsonyi fiú igy valóban szerencsét hozott családjának és ő maga is boldog lett. PÓTOLJA A HIÁNYT Tormási urnák a felesége, ki mellesleg szólva, meglehetősen kardos és hangos asszony volt tizennégy napra szüleihez utazott. Az elutazás után néhány nap múlva meglátogatta egy jó barátja a szalmaözvegység napjait élő Tormásit, ki éppen azzal foglalkozott, hogy egy bugócsigát táncoltatott a földön, a gramofont játszatta és a rádiót is harsogtatta egyszerre. — Mi az ördögöt csinálsz?! Nincs más dolgod, mint játszani?. — Tudod, pajtikám, — feleli Tormási, — mióta a feleségem elment, olyan nagy a csendesj ség a házamban, hogy a meg! szokott lármát valamivel pótolni kell, ha otthonosan akarom magamat érezni. MÉCS LÁSZLÓ: A KIRÁLYFI HÁROM BÁNATA Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy siró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Megadta nekem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszin mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az anyám izent a köveknek, szive ment előttem előre követnek. Amig ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy anyjuk tudja őket látni? A másik bánotom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna, s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem úgy is kevés volna. Hogyha a föld minden szinmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom. TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK KALAUZA: Wm. C. Moydell FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET WM. C. MOYDELL and GEO. J. SVOfíODA, tulajdonosok • 1926 ALLEN AVENUE ST. LOUIS 4, MOPhone: P/inspect 2-0401 FRANK E. FREDERICK, Pres. & Treas. THOMAS S. LOY, Sec’>. WACKER-HELDERLE UNDERTAKING AND LIVERY CO. Kápolna: 3634 Gravois Ave. (16) PRosppect 2-3634 BETEGSZÁLLÍTÓ KOCSIK --------- UNION HELY Edward Koch & Son FUNERAL DIRECTORS Kápolna: 3516 N. llth Street EDWIN J. KOCH St. Louis 7, Mo. Telefon: CEntral 1-2687 R. F. Kriegshauser G. W. KrieghauSer H. F. Kriegshauser L. A. Krieghauser KRIEGSHAUSER MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL 4228 S. Kingshighway Blvd. FLanders 1-4320 St. Louis 9, Mo.
