St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-18 / 10. szám
1956 május IS,-ST. LOUIS *S VIDÍKE” 3-IK OLDAL í'% z utolsó magyar betyár 161 FOLYTATÁS János a partra ugrott ós kikötötte a csónakot, a cölöphöz;, amelyet az első szigeti látogatásuk alkalmával vertek a földbe Azután András is kiszállt; Megint hoztak magukkal egy darab kenyeret, meg egy korsó vizet. Kiemelték a csónakból, azután megindultak az ódon torony felé. János, ahogy vitte a kenyeret, megszólalt: — No, ettől ugyan nem lakik jól őkelme... De igy lesz jó, talán megoldja a nyelvét az éhség... A vizes korsóból meg kilottyantott egy keveset: — Viz sem kell üeki annyi... Nincsen gyötrőbb dolog a szomjúságnál. . .Csak hadd érezze! Közben oda is értek már az ódon toronyhoz. Előbb a romokon keresztül kellett mégtéfiniök jődarab utat, mig elértek ahhoz a körbekanyárodó lépcsőhöz, amely a toronyszobához vezetett. ; <■ « i András ment, elől, mögötte Jánös bakatött hóna alatt a darab kenyérrel, kezében á korsó vízzel. Sietve tették meg a lépcsőfokokat és ahogy közeledtek az utolsó lépcsőfokhoz, András már szedte elő a kulcsot, hogy a zárra felszerelt erős, vertvasból készült lakatot kinyissa. Abban a pillanatban azonban, ahogy befordult az utolsó kanyarulatnál, vad orditás tört ki belőle. János, aki mögötte haladt és nem ért még a kanyarulathoz, el nem tudta képzelni, hogy mi történhetett, mi válthatta ki Andrásból ezt a rettenetes, ijesztő kiáltást. Felorditott ő is: —Mi az? És rohanva tette meg azt a pár lépcsőt, ami még az utolsó kanyarodéig hátra volt. Mikor aztán odaért, János is látta, hogy — mi történt... András az utolsó lépcsőrészt úgy tette meg, hogy hármasával ugrálta a lépcsőfokokat. Amikor felért, berohant a toronyszobába és rémülten kiáltott fel: — Eltűnt! Mögötte ott lihegett már János is, ahogy követte András példáját és hármasával-négyesével vette a lépcsőfokokat. A szemei vérben forogtak, a keze ökölbeszorult s amikor meglátta az üres toronyszobát, elkeseredetten és hihetetlenül kiáltott fel: — Lehetetlen! Tétován és megrendültén néztek egymásra. Nem értették a dolgot. — Hát ez, hogy történhetett? — tűnődött János. András ezalatt már alapos vizsgálatot tartott, hogy a szökés részleteit megállapítsa. A feltört ajtó mutatta, hogy merre léphetett meg Gerson a biztosnak vélt fogságából. De belülről ezt nem törhette feh A jelek szerint valaki a segítségére sietett. Az ajtón látszott az a hosszú és megerőltető munka, amellyel a zár és a lakat eltávolítása járt. Sok idő kellett hozzá, de úgy látszik, nagyon nyugodtan dolgoztak Ladányi Gerson megszabaditói. Vájjon kik lehettek? — Látod — mordult fel János —, mégis csak jobb lett volna, ha az én módszeremet alkalmazzuk ... Három-négy óra alatt összetörtem volna néhány csontját, de lehet, nem engedte volna meg, hogy idáig fajuljon a dolog, enélkül is ideadta volna azt az írást, amit kívánunk ... — Most már késő... — mondta András fáradtan és keserűen. Látszott rajta, hogy nagyon bántotta a szökés. Vidáman, sugárzó arccal és valami különös bizalommal jött a szigetre ezen a délután s most keserűen, marcangoló önváddal, boszszusan távozik. Mindig csak azt tudta ismételni: — Érthetetlen ... Érthetetlen ... János legyintett: — ördögöt! Dehogy is érthetetlen -**- úgy látszik, hogy a fickónak akadtak cinkosai itt Velencében is, valamiképpen megszagolták, hoay itt van és — kiszabadították... Nincs ebben semmi rendkívüli! — Nincs, csak éppen — fordult a helyzet... Most újra ő lesz felül és mi maradtunk alul... — Arra célzol, hogy be fogja váltani a fenyegetését? András nagyot sóhajtott— Ki tudja, talán erre is sor kerül... Amennyire derűsen láttam eddig a világot, annyira keserűen látom most... Hirtelen, egyik percről a másikra elvesztettem minden bizakodásomat ... Végtelen fáradtság, csalódás és keserűség volt a hangjában. Éppen az ellenkezője volt annak a Bonyhádi Andrásnak, aki a szigetre jövet olyan boldogan és derűsen beszélt arról, hogy az űtóbbi időben a sors pártfogásába vette. Fáradtan emelte fel a fejét, és Jánostól várt tanácsot, amikor megkérdezte: — Most mit tegyünk? — Mit tehetünk“? — emelte fel János a karját, majd csüggedten újra leejtette. — Visszamegyünk Velencébe és várjuk a kedvező pillanatot, amikor újra a kezeink közé kerül Ladányi Gerson! — No, erre ugyan várhatunk! — Várhatunk, tudom én is! De arra esküszöm, ha Ladányi Gerson még egyszer a kezünkbe kerül, akkor majd az történik, amit én akarok ... És meg fogod látni, hogy ennek eredménye is lesz... János elkeseredetten bevágta a toronyszoba hatalmas ajtaját, azután mindketten megindultak visszafelé. Most nagyon lassan emelgették a lábukat a szigeten és nagyon lassan tette meg az útját a csónak is a Canale Granden keresztül. Kellemetlenebb csalódás aligha érhette őket, mint az a váratlan meglepetés, amely a st. nicolo-szigeti üres kalitkával zuhant a fejükre. 162 FOLYTATÁS SZÁZHÜSZONKETTEDIK FEJEZET Mi történt? Két idegen férfi érkezett Velencébe. A beszédük zengése nagyon hasonlatos volt az olasz nyelv dallamosságához, de még sem az volt. Párizsból vezetett Velencébe az ütjük, ez is jókora ut volt, de mégis elenyésző csekélység amellett, amelyet azelőtt tettek meg, hogy Párizsba értek. Az óceán túlsó feléről érkeztek mindketten: Mexikóból. Velencébe való érkezésük után az első ütjük a postahivatalba vezetett. Csak az egyikük lépett be. Jelentkezett a postahivatal kezelőjénél: — A nevem Don Alvarado... Kérem uram, Kein érkezett' erre a névre poste restante levél? — De igen! felelte a postamester. — Határozottan emlékszem a névre, rögtön elő is keresem ... Néhány pillanatig keresgélt a postára címzett levelek között azután átnyújtotta: Parancsoljon! Az idegen átvette, megköszönte és azután elhagyta a postahivatal helyiségét. Mosolyogva fordult az utitársához: — Jó hir, Ramon, megjött a levél! —Csak az a kérdés, hogy —- vájjon belül is jó hirt tartalmaz? Erre nem gondolt, Don Alvarado? — Jöjjön, üljünk egy gondolába, s miközben siklik velünk a karcsú csónak, feltépjük, elolvassuk a levelet... És ott mindjárt vizbe is vethetjük, tehát nem kell attól félnünk, hogy avatatlan szem elolvashatja utánunk s esetleg elárulhatja tervünket... — Menjünk! Néhány pillanattal később már bent ültek a gondolában. Don Alvarado előhúzta a levelet. A bélyegre és a postai bélyegzőre mutatott: —Becsből jött! — Vájjon mit ir Rita? Don Alvarado feltépte a levelet, aZütán fennhangon olvasta a tartalmát, A következők álltak a bécsi levélben: Kedves Don Alvarado! Megbízatásához híven továbbra is eljártam abban az ügyben, amelyben telkemre kötötte az értesülések szerzését. Schönhals gróf továbbra is nagy hévvel udvarol nekem és igy sikerült megtudnom mindazokat az érdekességeket,amely eket most továbbitok önnek. , A bécsi udvarnak, ahogy Schönhals gróf szavaiból kivettem, elhatározott szándéka, hogy Mexikó császári trónjára Miksa főherceget, uralkodónk öccsét hivatja meg, hogy ezáltal Miksa főherceg is császári trónhoz jusson. Az előkészületek már minden vonatkozásban megtörténtek és úgy tudom, hogy a Párizsban élő mexikói emigránsok egy csoportja már útnak is indult, hogy Mexikó nevében a tengerentúli állam trónjára hívják meg Miksa főherceget. Maga az eszme, amennyiben sikerült meg állapitanom, 111. Napoleon francia császár agyában született meg és a párizsi mexikói emigránsoknak Miksa főherceghez való küldése, ugynacsak III. Napoleon ötlete volt. Ez az ötlet • azonban a bécsi udvarban is megértéssel találkozott s ezért vehető bizonyosra, hogy a terv meg is valósul. A mexikói emigránsok közül Miramon és Meja ezredesek keresik fel maid Miksa főherceget, hogy a mexikói császári trónra meghívják. Az ügyben résen leszek továbbra is és amint valami értesülést szerzek, azonnal továbbítom a hirt, csak az a kérésem, mindig tudassák tattózkodási helyüket. RITA CORRADO A két mexikói a legnagyobb érdeklődéssel olvasta végig a levelet. — Ha mindaz megfelel a valóságnak — mondta Don Alvarado társa Ramon Samoniagos —, akkor nagvon gyorsan cselekednünk kell . . . Borzalmas következménye lenne annak, ha késnénk, megvalósítanák ezt a lehetetlen tervet, hogy idegen herceget ültetnek Mexikó trónjára és ez olyan belső forrongást idézne elő Mexikóban, hogy tönkre menne bele az egész ország... — Nyugodjék meg, Samoniagos — felelte Don Alvarado. — Rita értesülései egész bizonyosan pontosak és megbízhatók, hiszen eddig is mindig kitünően látta el a feladatát... Rita Corrado Európa egvik legügyesebb kémnője... Évekig dolgozott Franciaországban, anélkül, hogy a legcsekélyebb gyanút is ébresztette volna maga iránt... S közben értékesnél értékesebb titkokat tudott meg... Most pedig Bécsben látja el nagyon megbizhatóan a feladatát. .. Ügyességét misem bizonyítja iobban, minthogy sikerült Schönhals gróf, a császár bizalmasának közelébe férkőznie ... — Akkor pedig cselekednünk kell! —- Hiszen azért vagyunk itt! Azért jöttünk át Európába, hogy megvéd j ük Mexikó szabadságát, az idegen érdekektől mentesítsük ... Don Alvarado tűzzel, lelkesedéssel beszélt. Nem tudott narancsolni heves délszaki temperamentumának. Samoniagoz figyelmeztetőn a gondolásra mutatott, majd suttogva fordult társához: —Csendesebben, Don Alvarado! Sohasem tudhatjuk, hogy ki előtt beszélünk, ki érti meg a szavunkat.. . Azt szok’ák mondani, bizonyos körülmények között, még a — falnak is füle van... Mennyivel nagyobb a valószínűség amellett, hogy még egy — gondolásnak is füle van. .. — Igaza van, Samoniagoz és köszönöm, hogy figyelmeztetett! Valami alkalmas helyet kellene keresni, hogy kissé nyugodtan beszélgethessünk . .. Nem gondolja? Samoniagoz a St. Nicolo szigetre mutatott, amelynek partjai előtt haladt el a gondolájuk: (Folytatjuk) “AMERIKA LÉTKÉRDÉSE AZ OROSZOK ELTAKARODÁSA” A republikánus kormánypárt szenátusi vezére, William F. Knowland, az orosz kommunista kormány vezető tagjainak angliai látogatásával kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot tette: "Az Egyesült Államok népe mindenkor együtt fog érezni a szabadságukért tör ténelmük során óriási áldozatot hozó magyarokkal és szomszédaikkal, akik ma valamennyien idegen elnyomatás alatt szenvedtek. A szabadság kivívásáért folyó, több évszázados küzdelem az, ámi bennünket amerikaiakat természetszerűleg összeköt a magyarsággal. Még ennél is fontosabbak a, jelen idők elvi megfontolásai, melyek még a rokonszenviinknél is döntőbbek. A megoldási módozatokat illetően lehet többféle elgondolás, aziránt azonban semmi kétség, hogy a szabad világnak és nem utolsó sorban az Egyesült Államoknak egyszerűen létkérdése, hogy az oroszok kitakarodjanak az őket meg nem illető területekről. “Egyáltalán nem vagyunk elragadtatva attól, hogy Sztálin évtizedeken át hűséges kiszolgálói, Krushchev, Bulganin és társai egyszerre ravaszul bünbánatot színlelnek. Hiába igyekezenek most a felelősséget áttolni meghalt bandavezérükre; a mi szemünkben ők éppenugy felelősek az elkövetett gazságok hosszú soráért. Több millió balti, lengyel, magyar és más nemzetiségű ártatlan ember elhurcolásáért még felelniük kell a világ előtt. Beismerésüket pedig mindaddig álnok alakosodkásnak kell tartanunk, amig bűneik jóvátételét nem hajlandók jótettekkel lemorzsolni. Mert ugyan mit ér, ha a tolvaj beismeri turpisságát, de az ellopott holmikat vissza nem szolgáltatja." A legértékesebb az ellopott kincsek közül a Vassfüggönyön túli népek függetlensége: ezt kell a vörös vezéreknek elsősorban is visszaszolgáltatni az elnyomott népeknek! ’ Szabad választásokat követelünk mindenütt, nemzetközi ellenőrzés mellett. Mindaddig a közeledési kísérleteket gyanakvással kell elhári-Államok kormánya és népe ezen fáradozik; mivel érthetően el kell az atomvilágban kerülni minden olyan megoldást, ami egy újabb világégéshez vezethet — a feladat roppant bonyolult. Az amerikai közéleti vezetők azonban nem riadnak meg a világhatalmi felelősségtől, noha ilyesmi után sohasem vágyódtak; mig más nagy nemzetek fokozatosan, évszázadok során szerezhettek ehhez tapasztalatot, amerikai államférfiaknak mindössze pár évtized adódott erre. A jóakarat azonban megvan és a kilátások biztatók. “Mint mondani szokás, virradat előtt szokott lenni a legsötétebb. A kiábrándulások kora letűnt, az amerikai népet újabb kelepcébe csalni sohasem fogják tudni. Az amerikai közvélemény ma már egészen tisztán ítéli meg a helyzetet, úgyhogy a múlt hibáit, nagylelkű tévedéseit ezentúl aligha követheti el kormány, akárki kedvéért. Semmiesetre sem fogjuk a Kremlin malmára hajtani a vizet, hiszen a kommunizmus apostolai megbízhatatlan és .hálátlan szövetségesnek bizonyultak, amerikai fullajtárjaik pedig egy tál lencséért hajlandók saját szülőföldjüket, befogadó hazájukat elárulni. “A magyar nép, akárcsak a Vasfüggönyön túli elnyomott e m b e rcsoportok bármelyike, kétségtelenül közelebb érezheti magát a szabadságukért dolgozó Amerikához, mint azok a nemzetek, amelyek a kommunizmus barbárságát nem voltak kénytelenek eddig elviselni. Üzenem mindazoknak, akikhez szavam elér: tartsanak ki továbbra is, minden megpróbáltatás dacára. A sok millió elnyomott reménysége független nemzeti államéletük visszaállítására olyan erkölcsi erőt képvisel, amit a szabad világ és elsősorban az Egyesült Államok köteles tevékenyen ápolni mindaddig, amig ez a mély emberi sóvárgás az elnyomott kulturn épek felszabadítását nem eredményezi.. ——---'■«$ C A kisebbségek ... (Folytatás a 2. oldalról.) ják a szavazókat, hogy válasz tott kongresszusi képviselőiket törvényjavaslatok támogatására vagy ellenzésére birják. Fi' zetett ügynököket is alkalmaznak, hogy a törvényhozók tá- J mogatását érveikkel megsze! rezzék, Ezeket “lobbyistáknak” nevezik, ínért a kongresszus | folyosóján fogják el a honatyákat. (Lobby angolul folyósót (jelent.) A kijárók tevékenyséj gét Amerikában szigorú törvé! nyék szabályozzák, bár gyakran megesik, hogy teljesen elj fogulatlan statisztikai kimu- i tatásokat és tárgyilagos ismertetéseket hoznak forgalomba. JÓVÁHAGYTÁK a tervet Washington, D.C., a főváros kiürítésére, ellenséges bombatámadás esetére. HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha városban lakik, írja oda a zónaszámot is. VILAGTALAN magyar ember óhajt bútorozott szobát teljes ellátással. Fizetés $80-ig havonta. Levelet intézhet FRANK SCHUSSLER- hez, 3231 ITASKA, St. Louis, Mo. Telefon: HU 1-0102. IIÁZJAVITASI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és címét. ANDREW LANG 4492 BIRCIIER BLVD. St. Louis 15, Mo. EGYLETEINKRŐL tanunk. “Senkit se tévesszen meg, hogy Krushchevet és társait államférfiakként fogadják egyes európai országokban. Az Egyesült Államok mindaddig nem fog szóbaállani velük, amig vissza nem adják a megszállott nemzetek önkormányzati szabadságát és harácsoló csapataik teljes kivonásával lehetővé nem teszik gazdasági talpraálásukat és gazdasági boldogulásukat. Az Egyesült Képek berámázást jutányos áron vállalom Nicholas J. Kaldor 228 N. TAYLOR AVE. FRanklin 1-8081 Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat “Polish Polka Hour” programé vasárnap d. u. 12-i között WTMV állomáson. ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gvüléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Labánics M.; titkár: Gaubek Rezső, 228 N. Taylor Ave., St. Louis 8, Moo. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiztosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: TRiangle 6-9529. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY-TM« St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ....................................................................................... Cim ......................................................................................... Város...................................................................................... 1 F ■ —■■——=====.............■■■’ ^ A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy .blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók.
