St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-13 / 1. szám
1956 január 13. ~«5T. LOÜIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL A x utolsó magyar betyár 143. FOLYTATÁS — Nincs nekem, lelkem, senkim a világon ... Olyan árván állok, mint a magányos fa.. . — És mit akar a főorvos úrtól? — Érdeklődni akarok egy beteg iránt... — Hát akkor miért nem azzal kezdte! — förmedt rá a kapus. — Ahhoz nem kell se főorvos, se alorvos, aki a betegek iránt érdeklődik, azokat én szoktam útbaigazítani... Hogy hívják azt a beteget? ... — Kály Zsuzsika! A kapus rögtön kész volt a felelettel: —Ilyen nevű beteg nincs a mi intézetünkben! Az öregasszony nagyot nézett: — Ejnye, ejnye, — csóválta meg a fejét —, pedig nekem azt mondta a főtisztelendő ur, hogy itt van ... A kapus állása fontosságának kihangsulyozásával felelt: —Ezt kapus állása fontosságának kihangsulyozásával fe lelt: — Ezt nem a főtisztelendő ur tudja, hanem én! Ha pedig én azt mondom, hogy ebben az intézetben nincs semmiféle Kály Zsuszika, akkor azt elhiheti dédükanyám s akár mérget is vehet rá! A öregasszony megrázkódott: — Jaj, csak a mérget ne emlegesse... Ejnye, ejnye,... Most mehetek vissza, hiába tettem meg ezt a nagy utat, hiába adtam ki annyi pénzt. . . Mondja csak, fiatal ur, ha maga olyan jól tud mindent, bizonyos, hogy Kály Zsuzsika másik kórházban sincs . .. — Annak nem én vagyok a megmondhatója! — jelentette ki a kapus szertartásosan. — Én csak azt tudom, ami a mi intézetünkben történik ... Itt pedig, újra állítom, nincsen Kály Zsuzsika nevű beteg... Az öregasszony megfordult és kifelé indult: — Hátha ha nincs, hát nincs ... Én mindent megtettem, nem rajtam múlott a dolog... Már az ajtónál járt, amikor visszafordult: — És mondja csak, lelkem — kérdezte a kapustól — nincsen betegük Ladányi Gersonné név alatt sem? — Hát miért nem beszél magyarul? — kiáltott fel a kapus. — Persze, hogy van... De mi az ördögnek keres kigyelmed, dédükanyám, a leány nevén valakit, aki asszony. . . Kezdte volna ezzel, mindjárt megadtam volna a felvilágosítást . .. Szóval Ladányi Gersonnét keresi... — őt. kedves fiam, vagy a főorvos urat... — No, jöjjön öreganyám, forduljon vissza és még egyszer induljunk neki az útnak ... Felvezette az öreg asszonyt az intézet első folyosóján, ahol azután leültette egy padra, mig maga továbbsietett Zsuzsika szobájába. Kornády Miklós, mint a nap legnagyobb részében, most is ott tartózkodott. Amikor meglátta a belépő kapust, mindjárt felkelt a helyéről s minthogy Zsuzsika még aludt, ki is ment a szobából és a folyosóin kérdezte meg a legényt: — No, mi újság? — Egy öregasszony van itt.. . — Az alorvos úrhoz! » — De a főorvos úrhoz jött... Ladányi Gersonné ügyében kíván a főorvos úrral beszélni! Kornády Miklós gyorsan határozott: — Vezesse be a szobámba! — mondta azután. Jó pár percbe beletelt, amig a százhárom esztendős öregasszony feltudott kapaszkodni a lépcsőkön és megtette a hoszszu utat. Közbe-közbe sóhajtozott, nagyokat fújt és gyakran tartott pihenőt, hogy uj erőt gyűjtsön. Végre odakerült Kornády Miklós elé: A főorvos leültette és megkérdezte: — Velem kívánt beszélni? Mit óhajt? Az öregasszony most elkezdett sopánkodni: — Jaj, tekintetes főorvos ur, hosszú sora van annak, amit el akarok mondani... — Hát csak kezdjen bele, lelkem, mert ha sopánkodik, akkor még tovább tart... Ha jól emlékszem, Ladányi Gersonnéról akart valamit mondani. .. — Itt van a Zsuzsika a tekintetes főorvosh urnái? — Itt! — Beteg még? — Már megint beteg! Kétszer már meggyógyítottam, visszanyerte az egészségét, most aztán újra nagyon rossz állapotban van . .. Hallott a betegségéről? — Igen, Rápolton hallottam! És gondoltam, feljövök, megkeresem, meggyógyítom ... Az orvos eddig azt hitte, hogy Zsuzsikának valamilyen hozzátartozójával áll szemben, most azonban csalódottan állapította meg, hogy valami falusi javasasszony jelentkezett “csalhatatlan” orvosságával. Kissé mosolygott is Kornády Miklós erre a kijelentésre, hiszen tényleg vidáman hangzott az öreg, falusi, egyszerű asszony szájából a magabiztos kijelentés “meggyógyítom”, amikor olyan hires orvos, mint amilyen Kornády Miklós veit, már hónapokat eltöltött a betegség titkának kutatásával. — Sajnos, nénike, azt nem engedhetem meg, hogy kísérletezzen a betegünkkel, mert Zsuzsika itt orvosi felügyelet és orvosi kezelés alatt áll és csak az orvosok kezelhetik vagy rendelhetnek a számára orvosságot! Ebben az intézetben nem ismerik a kuruzslást! Az öregasszony csak hallgatta csendesen az orvos szavait s nem szólt egy szót sem, csak bólintott. És csendesen bontogatni kezdte a kendője csücskét. És amikor kibontotta, egy kis üvegcse maradt a kezében. Odanyujtóttá a főorvosnak: — Tekintetes főorvos ur! Tesék ebből az orvosságból beadni néhány cseppet a szegény betegnek, s majd megtetszil^ látni, hogy a legrövidebb időn belül meggyógyul. Kornády Miklós elutasítóan tolta vissza az öregasszony reszkető kezét: 144. FOLYTATÁS — Mondtam, hogy hagyjon békét a kuruzslószereivel! És ha csak ezért jött ide az intézetbe, akkor kár is volt ide fáradnia . . . Nem engedem meg, hogy a betegeim még betegebbek legyenek... ha csak ezért jött, akkor kár volt fáradnia ... Az öregasszony most kiegyenesedett, már amennyire hajlott kora és háta engedte. Felemelte a fejét és bizonyos határozottság, büszkeség sugárzott a szemeiből. — Legalább hallgasson meg főorvos ur! — mondta — És csak azután döntsön az általam hozott orvosság sorsáról... — Beszéljen! — mondta Kornády Miklós nyersen s nem azért adta a beleegyezését, mert kiváncsi volt a vénasszony mondanivalóira, hanem azért, mert remélte, ha az öregasszony kibeszéli magát, akkor hamarabb megszabadul tőle. És a rápolti vénasszony csendesen megszólalt: — Tekintetes főorvos ur ... elmondok mindent... Engedje meg, hogy ezt a kis üveget, amelyet magammal hoztam, letehessem ide a tekintetes főorvos ur íróasztalára... Ebben az a szer van, amely ellenszere annak a másiknak, amely Kály Zsuzsika betegségét okoszta ... Kornády Miklós felpattant: — Hogyan? Hát tudja azt, hogy mi okozta a fiatal aszszony betegségét? — Tudom' — felelte a rápolti asszony csendesen — Mert én adtam azt a szert is, amely a szerencsétlen asszonyt hosszú időn keresztül olyan beteggé tette. Kornády Miklós egyik meglepetésből a másikba esett. Megkapta az öregasszony karját és felkiáltott: — Miket beszél? — Az igazságot! — felelte a vénasszony csendesen. — Hát hogy lehet ez? kérdezte a főorvos. — Hogyan történhetett meg az, amiről beszél? Az öregasszony felsóhajtott: — Ne tessék elitélni, tekintetes főorvos ur.. . őszinte leszek, mindent elmondok szépen, mert igy követeli a lelkiismeretem ... öregasszony vagyok, nagyon öreg... Közeledni érzem a halálomat és nem akarok a túlvilágra menni azzal a mardosó érzéssel, ami most bántja a lelkemet... Én odahaza mindent szépen elmondtam a főtisztelendő urnák és ő adta azt a tanácsot, hogy jöjjek fel Pestre, keressem meg Zsuzsikát az Elme Kórházban, ahol ápolják és igyekezzek a segitsé gére lenni... Ezért jöttem ide! —Beszéljen! — mondta Kornády. —-Jól esik, tekintetes főorvos ur, hogy elmondhatom — kezdte mondanivalóját a rápolti asszony —, mert ismétlem, nem szeretnék ezzel a titokkal és ezzel a lelkiismereti furdalással átmenni a túlvilágra... Én, tetszik tudni, tekintetes főorvos ur, nagyon szerencsétlen teremtés vagyok... Egész fiatalon súlyos csalódás ért... Szerettem valakit és akihez hpzzá akartam láncolni az életemet s aki a szerelmet hazudta nekem, rutul cserbenhagyott.. . Búcsút kellett mondanom annak a kedves háznak, amelyben éltem és elbujdostam világgá, hogy odahaza imádott szüleim ne tudják meg a szégyenemet ... Megutáltam az egész emberiséget és akkor szent esküvéssel megfogadtam, hogy elvonulok az emberek közül, el valahová, fel a hegyek közé, teljes magányba, hogy ne zavarjanak és ne kelljen látnom senkit... így is történt! A rápolti hegyek egy magas pontján ütöttem tanyát. Itt találtam egy olyan barlangot, amelyet berendezhettem a magam ízlése szerint.. . Nem voltam szegény lány, bőségesen volt pénzem, amikor eljöttem hazulról és ebből beszereztem mindazt a szükségességet, amire odafönn a hegy csúcsán szükségem lehetett... Még egy kis kályha is került a barlangomba, hogy ne érezzem a tél hidegét... Itt született meg a gyermekem, s mintha csak a jó Isten meg akart volna kímélni attól, hogy a gyermek egész életemben a szégyenemre és arra a férfira emlékeztessen, akiben hittem s aki rutul becsapott és megutáltatta velem az egész emberiséget, a gyerek holtan jött a világra... ?.*• -ÁMtmímf-Az öreg asszony megállt a beszédben és nagyot sóhajtott. Régen beszélt ennyit, meg kellett pihennie, hiszen még sok mondanivalója volt. — Folytassa, nénike! — biztatta Kornády Miklós. — Most már visszatérhettem volna a világba, az emberek közé, de nem éreztem semmi szükségét annak, hogy újra emberekközött folytassam az életemet.. . Megmaradtam fenn, a hegyek között.. . Negyedévenként egyszer, ha lementem a faluba és bevásároltam mindent, amire szükségem volt... A barlangot annak idején szépen berendeztem, volt itt ágyam, tűzhelyem, éléskamrám, mindenem... Tartottam néhány kecskét, amelyek elláttak tejjel, volt egy csomó csirkém, libám, elegendő lisztet felvittem mindig, úgy, hogy igazán megvolt mindenem . . . Szépen, békességben éltem, nem zavart senki.. . A faluba nyugodtan lemehettem bevásárolni, mert nem erről a vidékről mentem el, nem ismert senki.. . Amig tartott a pénzem, nem volt gondom semmire és nem is kívántam semmit, csak később, amikor a pénzemnek a vége felé jártam, akkor eszméltem arra, hogy szép, szép itt fenn az élet, ha azonban nincs pénzem, akkor mégis nagy gondok tornyosulnak elém... Megint megpihent, néhány pillanatig csend volt, amelyben csak az asszony nehéz lélegzése hallatszott. —És mi történt azután? — érdeklődött tovább a főorvos. ^ — Tekintetes főorvos ur, ekkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy valamit kellene csinálnom, hogy azt a kevés pénzt mégis megszerezzem, amire feltétlenül szükségem van a megélhetéshez ... És ekkor jutottam arra a gondolatra, hogy fenn a hegy bozótjaiban, a hegy körüli erdőségekben nagyon sok mindenféle fii, növény van, amelyekből gyógyító teákat főzhetek és még a gyógyításhoz szükséges egyéb célokra felhasználhatom .. (Folytatjuk) A jó Isten oltalma mindenek felett I. A várostól negyed órányi távolságban állott a kis házacska, melyben Károly gyermekéveit élte. Az alacsony szobácska kicsiny ablakán meszszire lehetett ellátni a végtelen messzeségbe. Silány zab és rozsföldek láthatók elszórva, búza itt nem igen terem meg, a lakosság kénytelen burgonyát termelni, hogy tzlire kellőleg el legyen látva, mert sokszor pótolja ez náluk a kenyeret is. A kis házikónak két szobácskája volt; a kisebbikben aludt Károly, a másikban pedig a szülei. Atyja napszámba járt és anyja is, ha csak mulaszthatatlan ^házi munkák otthon nem marasztották. Iskolába a kis Károly a közeli városba járt és szorgalmas tanulás közben gyorsan múlott az idő, észre sem vették, hogy a kis gyermekből nagy fiú fejlődött. A szülők szegénységük dacára is boldogok voltak, mert a megelégedettség teszi az embert igazán boldoggá, ők pedig teljesen elégedettek voltak. Egy idő óta azonban az anya nagyon hallgatag lett és az atya nagyon komoly. Nem sokat beszélgettek egymással, de annál többet néztek szomorúan egymás szemébe és szavukat ritkán lehetett hallani. Sokszor késő éjjeleken is dolgozgatott az asszony férje fehérneműjével és ruháival. Végre egy nagy úti tarisznyát varrt. Károly kérdőleg pillantott anyjára, ki legjobban szerette volna, ha fia ezen készülődést meg sem látta volna, mert a milyen okos volt, még kitalálhatja a jelentőségét. De nem találta ki. Midőn Károly aludni tért kis kamrájába, a szülők egymás mellé ültek és sokáig beszélgettek bucsuzásról, viszontlátásról, nyomorúságról és jövendő boldog időkről. Ha Kata asszony nagyon el volt csüggedve és szomorodva, férje vigasztalgatta: “Hiszen majd visszajövök anyjuk, ne busulj, majd veszünk szép házat a városban és vége lesz minden nyomorúságunknak, megélünk szépen abból, amit majd szerezni fogok. Az ilyen és ehhez hasonló vigasztalások gyönge reményeket ébresztettek Kata asszony szivében” megnyugodott és a jövőt boldogan színezte ki, álmodozva gondolt a jó napokra, melyeknek okvetelen el kell jönniök. De mégis hogyan határozhatta el magát a józan gondolkozásu Hajdú Balázs, hogy kivándorol Amerikába? Erre nem nehéz felelni. A szegénység a rossz termés és munkahiány következtében napr ól-napra nyomasztóbbá kezdett válni és a közel jövőben sem volt semmi remény, hogy ezen rossz viszonyok megváltozzanak; élni kellett, a kenyérre való pedig nagyon kevés volt. Hajdú Balázs a városban járt a múlt hetekben és ott találkozott egy fiatalkori pajtásával, ki szintén, mint szegény napszámos vándorolt ki Amerikába és mint vagyonos ember tért viszsza. Ekkor támadt ő benne is a gondolat, hogy ő is megpróbálja azt, a mi pajtásának sikerült, talán neki is sikerülni fog; munkakedvvel, kitartással, szorgalommal, erőskézzel majd csak eléri ő is az óhajtott eredményt és talán rövid tiz év múlva már megkezdheti a jól megérdemelt pihenést! Milyen szép idők lesznek azok! Ezekkel és hasonló szép reményekkel kecsegtette magát Balász, mialatt a hosszú útra készült. “Elmegyek”, szokta vigasztalva mondani az asszonoynak. “dolgozni fogok, hogy gondnélküli életet biztosítsak magunknak öregségünkre.” Midőn Kata asszony először megtudta férje szándékát, kétségbeesett és hallani sem akart az elválásról. De azután lassanlassan hozzászokott a gondolathoz és kecsegteté őt is a szép jövő remény, beleegyezett tehát az elválásba és szomorúan ugyan, de megnyugvással mondá: “ha gondolod, hogy jobb lesz úgy, hát jól van, de csak ne lenne olyan nagyon meszsze ...” Minél jobban közeledett azonban az idő, hogy elváljanak, annál jobban elszorult a szive, ha reá gondolt és Balázsnak ugyancsak össze kellett szedni minden erejét, hogy megvigasztalja. Károly, mint mindig, ma is aludni tért a rendes időben. Sejtelme sem volt róla, hogy mi van készülőben. A vacsorájuk ugyan jobb volt ma, mint egyébkor, sőt hús is került az asztalra. Azután letérdeltek a szokott estimát elmondani, de mintha ma az kissé hosszabb ideig tartott volna, mint egyébkor és szüleinek hangja akado(Folytatás a 4. oldalon.) ILONA MATE Ügynököket keresek! Egész vagy részidőre uj és használt .autók elárusitásához és borítékokat címező nőt. KÚSZNAK LAJOS R »and S AUTO SALES 6621 W. Florissant, St. Louis, Mo. Telefon: Colfax 1-2742. Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d. u. 12-i között a WTMV állomáson. A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, —- napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 • A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy b'ocknyira a Cathedrálistól, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. entertaining nightly from 7 to 9.30 p.m. in the GOURMET ROOM and after dinner from 10 to H30 a.m. in the MERRY GO ROUND | alternating with the FRANK HARRIS TRIO | which p'ays for dancing THE PARK PLAZA HAZJAVITASI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és címét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. EGYLETEINKRŐL ST. LOUIS.I ELSŐ MAGYAR Női SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja s Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Sgper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnolin Ave. St. Louis IS, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiztosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. !> ___ __ A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard;* pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: TRiangle 6-9529. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY= St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. r St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ....................................................................................... Cim ........................................................................................ Város......................................................................................
