St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1955-10-07 / 20. szám

w 1955 október 7. "ST. LOÜIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL Ax utolsó magyar betyár 129 FOLTATÁS —Szép signorinák, signör — méltóztassanak ... gyönyörű az est, elragadó az éjszaka, van itt mellettem egy mandolinos is, aki olyan szép szerelmes dalokat tud énekelni, mint senki egész Velencében ... — És tudsz-e valami jó helyet ajánlani? — kérdezte Gerson. _ — A legjobbat! — Mi az? — A St. Nicolo szigeten van egy kis halászfalu, annak a korcsmájában mérik a világ legjobb borát... Ott termesztik a szigeten és valami egészen különleges módom szüretelik ... Ha abból nem ittak még a signorinák és a signor, akkor’ nem is tudják, hogy mi a jó bor ... Ez az ajánlás tetszett personnak. — Ha fele olyan jó bort mérnek, mint amilyet mondtál, akkor is meg leszek elégedve... Hát csak vigy oda ben­nünket ... A gondolás besegítette vendégeit, majd maga is beugrott a gondolába, ellökte a parttól és sebes csapásokkal elindította. Ugyanakkor suttogva leszólt a gondola hátterében elrejtő­zött társának: — András, kezdheted az éneket! A következő pillanatban lágy mandolinpengés hangzott fel az éjszakában és Bonyhádi András dallamos, meleg hangján egy olasz dalt kezdett énekelni. Megvesztegetően szép, lenyűgözően gyönyörű volt a han­gulat. — Nagyon jól választottunk! — mondotta Gerson elége­detten. — Jóhangu énekes, kitűnő evezős van a gondolán, no és, hogy a legfontosabbról beszéljek, két ilyen gyönyörű leány... — És ilyen előkelő gavallér! — toldotta meg a kis Lya. Rya hallgatott. Ez a furcsa, mai est járt az eszébenf hogy most együtt van ezzel a gróffal, akit el kell árulnia ... De mit törődik ezzel? Ha egyszer annak a másiknak van igaza, annak a másiknak, akit — egy kissé szeret is... Hát csak történjék úgy minden, ahogy kitervezték, pedig — akár milyen furcsán hangzik is: minden az ő akaratuk szerint, de a gróf kezdeményezésére történt. A gróf ajánlotta, hogy menjenek egy kis éjszakai gondo­­lázásra, a gíóf választotta ki a zöld lámpással megjelölt gon­dolát, éppen azt a gondolát, amelyet — ki kellett választania, a gróf egyezett meg azzal a gondolással, hogy éppen a St. . Nicolo-szigetre viszi őket. önmaga szabta még az útját, amelyet korábban — mások jelöltek ki számára. Rya erre gondolt, erre a különös és furcsa helyzetre, amely­nek most ő is a középpontjába került. Ki tudja, helyesen cselekedett, amikor erre a különös és veszedelmesnek is látszó kalandra vállakozott. Vájjon tény­leg igaz az, amit kát cirkuszbeli társa mondott? Hátha csak eszközül akarták felhasználni őt is és kis húgát is ahhoz, hogy Dengeleghy grófot tcfbecsalják és — végezzenek vele. Ha igy lenne, mérhetetlen csalódást jelentene a számára. De nem, nem! Maga előtt látta András tiszta, becsületes szemét és érezte, akinek ilyen tiszták és őszinték a szemei, az nem hazudhat. Amit mondott, bizonyosan igaz és az ártatlanul üldözött csakugyan megérdemli, hogy ségitsenek rajta. És ahogy Rya a beszálláskor látta a két legényt, jóleső érzéssel állapította meg azt is, hogy úgy megváltoztak, hogy még a legközelebbi ismerősük sem ismerne rájuk. A cirkusz ruhatárából szerzték az olasz gondolás ruhákat és a cirkusz fodrásza munkálkodott rajtuk sokáig, amíg annyira megvál­toztatta a külsejüket, hogy nyugodtan útnak engedhette őket. A gondola csendesen sikolt a Canale Grande vizén. Egyre távolabb kerültek Velence fényeitől és egyre közelebb a St. Nicolo-szigethez, amelynek körvonalai már felsötétlettek a messzeségben. Gerson szóval tartotta a két lányt, pengett a mandolin, .zengett'az énekszó, János pedig hallgatagon emelgette az evezőlapátot. A két legénynek pedig a sors különös akarata járt az eszükben. A sors akarta, hogy — Ladányi Gerson az utjukba kerüljön. Kette.n, egy akarattal vállalkoztak, hogy életük meg­­rontóját felkutatják, hogy visszaszerezzék a becsületüket, — és most beteljesedett a vágyuk. Ladányi Gerson itt ül előttük. Amit elgondoltak, s aminek teljesítéséért világnak indul­tak, — a teljesedés küszöbén áll. Most már csak órákon múlik, hogy megkezdődjék közöttük a leszámolás. András, mialatt megpihent az énekben és csak a mando­linon játszott, boldogan és mélyen felsóhajtott: — Köszönöm neked, jóságos Istenem, hogy meghallgattad a kérésemet, köszönöm, hogy kegyes akaratod úgy irányította a földi dolgokat, ahogyan az igazság kiderülése érdekében szükséges. .. ó, Istenem, ha erről az útról úgy térek vissza, hogy kezeim között lesz az ártatlanságom, a becsületességem bizonyitéka, akkor — akkor nem lesz a földön boldogabb ember nálam. Gerson hangja hallatszott: — Miért nem énekel a gondoíás? — kérdezte megütközve. András szótfogadott. Uj dalba kezdett. * Öríilt is, hogy nem kellett a gondolataival foglalkozni. Ki tudja, tálán olyan izgalom vett volna rajta erőt, hogy Gerson még valami gyanút fogott volna. Dalolt hát tovább a velencei éjszakában, amely olyan szép, nyugalmas és csillagos volt, hogy nehéz elfelejteni ilyen szép éjszakát. János visszafordult. Velence fényei már messziről csillogtak, s csak nagyon apró pontoknak látszottak, az előttük ^feltűnő sötét körvonalú St. Nicolo-szigeten ellenben néhány erős fénypont tűnt a szemük elé. Aztán — nagyot koppant a gondola, parthoz érkeztek. 130 FOLYTATÁS Elsőnek János, a gondolás ugrott a partra-és sietett uta­sait is kisegíteni. És amikor egymásután kiszálltak, megindult eiőre, hogy vendégeit a beígért jó halászcsárdához vezesse. A szigetnek ezen az oldalán egy kis halászfalu feküdt, amelynek lakói mindennap kijártak a tengerre és mesterei voltak a halászásnak, mert mindig hatalmas zsákmánnyal tér­tek vissza, ügyességükben azonban tovább mentek! Nem elé­gedtek meg az egyszerű halászsikerekkel, hanem maguk gon­doskodtak a roppant haltömegek értékesítéséről is. Annyi eredménye volt a halászásnak, hogy nyersen el se tudták volna helyezni, hogy meg ne romoljék tehát, kitalálták, hogy nyáron szárítják, télen pedig füstölik a halat. A kis halászfalu­ban egész nagy üzem alakult ki és lassanként egyre szélesebb kör-ben hire futott, hogy a St. Nicolo-szigetén fogott halak mi­lyen ízesek. A szárított és füstölt halak iránt nagy érdeklődés és nagy kereslet nyilvánult meg, messze földről jöttek a rende­lések és kisebb hajók vitték rendszeresen a szállítmányokat. De éppen ilyen hires volt az a bor is, amelyet a sziget déli részén emelkedő lankákon termett szőlőből sajtoltak. A sziget talaja egészen különleges összetételű földrétegekből állhatott, s talán ez volt a magyarázata annak, hogy egészen különös szinü és zamatu bor termett St. - Nicolo szigetén. Fekete bor volt a neve a st. nicolói nevezetes italnak és ebben az elneve­zésben már benne volt a jellegzetessége: sürü, zamatos fekete ital volt, sötétebb még a hires dalmát boroknál is és erősebb a legtüzesebb spanyol bornál is. Csak kóstolgatni lehetett, nem inni, mert, aki nagyon űrit­­gette a poharakat, hamarosan úgy érezte, hogy forog körülötte a világ. A st. nicolói hires fekete bor legnevezetesebb kimérésé­hez vezette János a vendégeit: Jacopo apóhoz. A kis hálászvndéglő körül már csönd honolt a késő esti órában. János azonban, aki rövid velencei tartózkodása alatt megismerte az egész környéket, megismerte a szokásokat is. Tudta már azt is, ilyenkor mi a szokás. Megko.cogatatta a kis halászcsárda ablakát és bekiáltott: — Hé, öreg Jacopo, ébredj! Vendégeket hoztam! Bentről mindjárt kicsendült a válasz: —Ébren vagyok, jövök, Isten hozta kedves vendégeimet! Fel is gyulladt a fény az épületben, amelyről most látták csak, hogy milyen csinos és barátságos. S nem múlt el két perc sem, az őszhaju, őszszakállu Jacopo apó már előttük állott. Csupa barátságosság és szívélyesség volt: — Isten hozta kedves vendégeimet, 'fáradjanak beljebb ... Hangulatos, csinos, Ízlésesen berendeze^^szobába kerül­lek, amelyben nyolc-tiz asztal volt székekkt^p János beszélt a korcsmárossal ■— Jacopo apó, vendégeket hoztam, hogy megizleljék a messze földön hires st. nicolói füstölt halat és a fekete bort. A korcsmáros szemügyre vette a gondolást: — Nem ismerlek, gondolás! Mi a neved? — Giovanni! A társam, a mandolinos pedig, aki ott vára­kozik az ajtó mellett, Beppo! Az öreg András felé is vetett egy pillantást. — őt sem láttam még soha! János nevetett: — Elhiszem! Mind a ketten újoncok vagyunk ebben a mesterségben ... A virágünnepély óta csaptunk fel gondolá­soknak, mert mint hallottuk, Velence akkor szűkében van a vízi jármüveknek ... Ezentúl azonban megmaradunk emellett a foglalkozás mellett, mert szép, érdekes, változatos s még akkor sem hazudunk, ha azt mondjuk, hogy jól jövedelmező. — Jól van, legény! Okosan tetted, hogy ide hoztad a ven­dégeidet és nem is bánod meg . .. Ezek után is, de a jövőben is, ahány vendéget áthozol St. Nicolóra. annyi lira üti a mar­kodat ... És nem fizetsz a halért, meg a borért, amit el­fogyasztasz ... — Köszönöm, Jacopo apó! De most láss a vendégeimhez, hogy megelégedettek legyenek ... Jacopo apó korát meghazudtoló fürgeséggel odasietett a vendégeihez, akik körül eddig egy fiatal lány, Elmira, Jacopo apó unokája sürgölődött-forgolódott. Ha vendég érkezett, Elmira is mindjárt talpon volt és napsugaras fiatalságával, fürgeségével elevenséget varázsolt a sziget hires csapszékébe. Most is, mindent elkövetett, hogy a vendégek: a két fiatal finom lány és az előkelő ur már az első pillanatban jó benyo­mást szerezzen. Ide-oda perdült és egy tányér sós pogácsát rakott az asztalra. Dallamos, meleg hangján kínálta: — Signorinák, signor, parancsoljanak, magam sütöttem! És St. Nicolo szigetén, de Velencében is tudják azt, hogy amit az öreg Jacopo Elmirája süt, az nagyon finom valami... Gerson a lányokat kínálta: —Rya, Lya, ezt csakugyan meg kell kóstolni, már csak azért is, hogy jobban essék az a hires bor. .. Ekkor már az öreg Jacopo is ott volt mellettük. — Ó, szép kisasszonyok, nagyon tisztelt uram, a bor előtt meg kell izilelniök a st. nicolói füstölt halat is, mert a bornak ez a legjobb csusztatója! Elmira, — a halból... Rya felnevetett: egy falatot sem tudok enni. — Én sem! — toldotta meg Lya. — Jaj! Hiszen éppen most jöttünk a nagy vacsoráról! És Az öreg Jacopo csak mosolyogva rájuk nézett és az asz­talra tette a hallal teli tálat. És hogy a hal odakerült az asztalra, — egyszerre olyan kü­lönösen ingerlő illat terjdt köröttük. A st. nicolói halászok füstö’és előtt olajbogyókat spékeltek a halba, ami egész külön­leges aromát teremtett. Ez az aroma el kezdte csiklandozni az orrukat, az Ínyüket, a nyelvük hegyét, a szemük kezdte kí­vánni a halat s egyszer csak azt vették észre, hogy mind a hár­man egyszerre nyúltak a hal után. ■Csodálatos és felejthetetlen eledelnek bizonyult. (Folytatjuk) Beszámoló a Verhovay konvencióról (Folytatás az első oldalról.) jutalmat, készpénzt kaptak, amit a konvenció- színe előtt osztott ki CHARLES ELEMÉR. A versenyben a következő dele­gátusok vettek részt: NÉ METHNÉ Helen, DUDASH Fe­renc, RADVÁNY Ferenc, HE­GEDŰS József, KOVÁCH Imre, SZALAY József, MATTO Dá­niel, ifj. SUTCH István, MOK­­RI A. János, TÓTH András, DÁ­VID Lajos, GROSS József, DANKO István, KONKOLY András, SZELES Márton, ifj. KONYHA Bálint, DRÓTOS Jó­zsef, KÉSZÉI Imre, MATÁNYI János, id. SIMON Ádám, ifj. MILLER József, EMŐDY Im­re, NOEL Antal, SZEMES Ist­ván, BÉKY János, ZAKOPCSÁN János CHOBODY Sándor, KARDOS József, KOSTYÓ Já­nos ifj. TOKÁR György, PÁL­LÁ Miklós, BENZUR E. Victor, HORVÁTH József, id. NYERS István, PÉCSI János PÉCSI J. Mihály, BOKOR János, USZ­­KO János, ROCZ Antal CSÖMÖR Mózes, S I M Ő Mihály, BOTOS István, BOR­­SODY Antal, LÉNÁRT J. GYU­LA, KELEMEN P. János, BÁL­LÁ P. János, CHUNKO Sándor, ifj. FABIANKOVITZ Sándor, KOLOZSVÁRY K á lm á n n é, HOUSER István, KNEFELY Antal, RAKACZKY Béla, OR­RIS István, SAYTOS Ádámné, DOMOKOS Mózes, BOLDI­ZSÁR József, özv. GYIRÁSZIN Jánosné, id. MOLNÁR J. Fe­renc, ifj. HALUSKA István, SZLADICS András, SZÉKELY István, BOROVICH István. A pontról-pontra tárgyalt egyesítési szerződés elfogadá­sa szeptember 15-én, csütörtö­kön délután 4 óra 30 perckor történt, a William Penn Hotel Urban termében. A konvenció tagjai felállva, tapsokkal, öröm­től kipirult arccal ünnepel­ték a nevezetes történelmi ak­tust és énekelték a szavazás után az amerikai és magyar nemzeti dalokat. Szombaton, a konvenció utol­só napján választották a köz­ponti tisztviselőket, igazgatósá­got és a bizottságok tagjait. FALUSSY C. ALAJOS igaz­gató javaslatára egyhangúlag, nagy lelkesedéssel választották elnökké RÉVÉSZ KÁLMÁNT, központi számvevővé SZABÓ JÁNOST. Alelnökül KELEMEN P. JÁNOS MACKER GYULÁT ajánlotta, IBOS ALBERT FA­LUSSY ALAJOST. A szavazás­nál 60-60 szavazatot kaptak. RADVÁNY FERENC elnök sza­vazatának döntése alapján MACKER GYULA lett az ale­­nök. Az Igazgatóság igy alakult: (A zárjelben levő számok a sza­vazatok számát jelentik) FA­LUSSY ALAJOS (75), GYU­­LAY SÁNDOR (63), LÉNÁRT GYULA (58), dr. KOVÁCS ANDOR (57), RADVÁNY FE­RENC (57), IBOS ALBERT (55), KŐRÖSY MIHÁLY (54), id. LÁNG ISTVÁN (52), VÍZI LAJOS (47), VASSY LAJOS (43), BÁLLÁ JÁNOS (42). Pótigazgatók lettek: Kolozs­­váry Kálmán (36), Taylor Jó­zsef (36), Tokár György (33), Kelemen P. János (33), Pócsik Jánosné (27), Gross Henry (26), Heck József (25), Dávid Lajos, Gary, W. Var (25), Viz­­zi János, Logan, W. Va. (20), Kostyó János (20), Puskás Mi­hály (18). A többi jelöltek a következő szavazatokat nyer­ték el: Balogh Ferenc (18), Szalay József (16), Bokor Já­nos (11), Houser István (11), Készéi Imre (11), Molnár Fe­renc (11), Radi Imre (11), Csömör Mózes (10), Nyers István (10), Matányi János (4), Mokri János (3), Székely István (2). Az Ellenőrző Bizottság tag­jaiul FAY-FISHER ANDOR indítványára, az elmúlt négy évben végzett kitűnő munká­juk elismeréséül, egyhangulag visszaválasztották Papp Gás­párt elnökül és Bandy And­rást és Kohut Bélát bizottsági tagokul. A Fegyelmi Bizottságba Za­­kopcsán Jánost és Drótos Jó­zsefet választották. A Fellebbezési Tanácsba: Ta­kács Bélát, aki elnöke a Ta­nácsnak, Emődy Imrét és Usz­­ko Jánost. BENCZE JÁNOS központi elnök szép beszéd kíséretében eskette fel a tisztviselőket, igazgatókat és a bizottságok tagjait, RÉVÉSZ KÁLMÁN központi titkár és SZABÓ JÁ­NOS központi számvevő pedig A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállo­dája, hol átutazók is kaphat­nak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismer­tebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyi­ra a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. Pénteken az alapszabályt I tárgyalták p o n t r ó 1-pontra, melyben egyik fontos változás lesz, hogy központi tisztviselő­vé ezután nem magyar szár­mazásúak is választhatók. E változásra azért van szükség, mert hiszen ma már a két testületben, melyből a William Penn Fraternális Egyesület ke­letkezik, nagyon sok nem ma­gyar származású tag van — és nem lehet azoknak jogait csor­bítani. A konvenció utolsó napjának legszebb jelenete volt, amikor a Rákóczi Segélyző Egyesület konvenciójának tagjai, közpon­ti tisztviselőik és igazgatóik ve­zetésével — miután ők már be­fejezték üléseiket — átvonul­tak a Verhovay Segély Egy­let konvenciójának termébe és ott felsorakoztak a Verhovay delegátusok tapsai mellett. Ezúttal KOCSIS ALBERT, a Rákóczi Segélyző Egyesület el­nöke köszöntötte elsőnek a Verhovay konvenciót. (KOCSIS ALBERT, amikor az ő konven­ciójukon szavaztak a szerződés­ről, az első volt, aki igennel sza­vazott, úgyhogy a Rákóczi konvenció is egyhangú szava­zatával pecsételte meg az egye­sülési szerződést), aztán VA­SAS József nyug. titkár be­szélt meginditóan, végtelen örömének adva kifejezést, hogy az amerikai magyarság több évtizedes vágya teljesedésbe mehetett s legalább a két leg­nagyobb magyar testvérsegitő testület egyesül. Verhovay rész­ről BENCZE JÁNOS központi elnök szólt elsőnek a Rákóczi konvenció tagjaihoz, szintén örömének, b o 1 d o g s á gának adott kifejezést, hogy egyleti működését a két testület egy­­beforrasztásával fejezheti be, végül MACKER GYULA alel­­nök köszöntötte a RákóczlLa­­kat azzal a kéréssel, hogy, váll­vetett munkával igyekezzenek majd az uj testület fejlődését, gyarapodását előmozdítani. Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d.u. 1 órakor a WTMV állomáson. é meleg szavakkal köszönték meg a delegátusoknak a bizal-i mát, amivel megajándékozták és a felelősségteljes tisztségek betöltésére választották őket. A konvenció a következő négy évre a központi tisztvise­lők fizetését egyformán évi $12,000 dollárban szabta meg. Az igazgatók és ellenőrző bizottsági tagok tiszteletdija évi 600 dollár. Napidij 30 dol­lár. A főorvos és jogtanácsos évi fizetése egyformán $3,500.00. A központi tisztviselők és al­kalmazottak nyugdíj-alapjára megszavazták a kívánt össze­geket befizetni. Dr. KOVÁCS ANDOR igazga­tó ajánlatára az Elmhurst Col­lege magyar kultur-alapjára 500 dollárt szavaztak meg. Dr. KOVÁCS ANDOR javas­latára az Amerikai Magyar Szö­vetségnek az eddigi évi ezer dollárt szavazták meg, de SZABÓ JÁNOS központi szám­vevő módositásával, hogy ez csak addig marad érvényben, mig az Igazgatóság összeül és annak joga legyen az összeget emelni. Azt is- elfogadták, hogy a William Penn Fraternális Egyesületet az Amerikai Ma­(Folytatás a 4. oldalon.) EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja s Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel; FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEC-ÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: • TRiangle 6-9529. ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY ^h=== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ....................................................................................... Cim ......................................................................................... Város.......................................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom