St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1955-10-07 / 20. szám

2-IK OLDAL “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” 1955 október 7. , ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ibliahed Every Other Friday by the Hungáriái. F’ublishing Coirpany COLOM AN KALDOR, Editor 228 NORTH TAYLOR AVENUE ST. LOUTS 8, MO. Telephone: FRanklin 1-8081 and FRanldin 1-1923. Subscription rates for one year in the United States ........................... $3.50 Hungary and other Foreign Countries ....................................................... $4.00 KARÁCSONY GÖMÖRBEN 1944-ben ST. LOUIS ÉS VIDÉKE MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN KÁLDOR KÁLMÁN, szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 228 NORTH TAYLOR AVENUE — ST. LOUIS 8. MO. Telephone: FRanklin 1-8081 and FRanklin 1-1923. Előfizetési ára egész évre az Egyesült Államokban ............................... $3.50 tíagyarország és más külföldi országra ...................,.............................. $4.00 Hass Mail Matter Ap~M 18, 13i3, at the Post Office oiiis. Mo., under the Act of Ma*-ch 9. 1897. , Mit láttak az orosz vendégek Amerikában? Vájjon milyen hatással volt az amerikai levegő arra a 12 orosz vendégre, akik egy hó­napig tartózkodtak iowai me­zőgazdáknál, ahol a tengeri szára magasba szökken és a kocák vigan röfögnek az ól­ban? Vájjon mit fognak jelen­teni tapasztalataikról, amikor a Kreml urainak beszámolót adnak? Itt Amerikában bizony nem titkolták elképedésüket. Elámultak az amerikai talaj termékenységén, a házi állatok erején és sokaságban. Alig bír­ták elhinni, hogy egyetlen ame­rikai farmer és családja., min­den külső segítség nélkül, csu­pán mezőgazdasági gépek al­kalmazásával. 200 ho'das bir­tokát egyedül munkálja meg. Egy másik gazda . könyveiből megállapították, hogy 160 holdas gazdaságán tavaly 168, 000 font sertéshúst, 5600 tu­cat tojást, 7,000 bushel kuko­ricát, 1,500 bushel zabot és 21 tonna szénát termelt. Egy éker föld Amerikában átlag 37.1 bushel tengerit hoz, az orosz 17.8 busheles átlag­gal szemben, ami a gondos elő­készítésnek, a gazdasági tudo­mányok ismeretének, és a gé­pek térhódításának a következ­ménye. Az Egyesült Államok­ban 100 millió tenyészállat van, a szovjet farmokon csak 60 millió; harminc évvel ez­előtt Amerikában csak 59 mil­lió volt és Oroszországban 62 , millió. , Az iowai tapasztalatok, — a gondosan beszántott földek, az aranysárga buzakalász, az óri­ásra nőtt kukoricaszár, a mo­dern traktorok sokasága, a fe­­jőgépek elterjedése, a műtrá­gyák változatossága, a pompás országutak farmtól a városi pi­acokig — kinyitották az Orosz­országból érkezett vendégek szemét — amely ország beval­lottan is épen most mezőgaz­dasági vá’sággal küzd. Be kel­lett ismerniük, hogy az iowai boldog, kicsiny farm messze túlszárnyalja a szovjet óriási kollektiv gazdaságainak ered­ményeit. De vannak más tények is, amelyek meglepetésszerűen ha­tottak a vendégekre. Csodál­koztak azon, hogy aratás után nem tallózzák kézzel és nagy fáradsággal a földeket mint Oroszországban. L e g j óbban meglepte őket azonban a gaz­da és a kormány közti viszony. Oroszországból jövet, ahol a termelést a központból irányít­ják, nem tudták megérteni, hogyan lehetséges az, hogy az amerikai farmerek szabadságá­ban áll a kormány ellenőrzé­sét elfogadni vagy visszautasí­tani. A műveltebb látogató pe­dig elámult azon a tanszabad­ságon, amelyet az amerikai gazdasági tanintézetek élvez­nek, a washingtoni földmive­­lésügyi fninisztériumtól telje­sen függetlenül. A gazdák anyagi helyzete is meglepte a vendégeket. Érdek­lődtek a termelési költségek, az adók és a tiszta jövedelem iránt, hogy megismerjék az amerikai farmer magas élet­­színvonalnak titkát. A küldöttségben fontos sze­mélyiségek is résztvettek. A csoport feje V. V. Matskevich volt, akinek állása a szovjetben a mi földmivelési miniszte­rünknek felel meg. Az idő majd megadja a vá­laszt arra a kérdésre, milyen hatással lesz ez a látogatás az orosz földmivelési rendszerre és az orosz-amerikai viszony­latra. Ha az észszerű követ­keztetéseket vonják le a láto­gatók és az orosz kormány, mindez csak kedvező lehet a béke vágyó amerikai népre is. Ingyen adunk MINDENKINEK, AKI BE­JÖN ÜZLETÜNKBE ÉS HI­VATKOZIK A MAGYAR ÚJ­SÁGRA, KELLŐ MENNYISÉ­GŰ, BEFŐTTES ÜVEGRE SZÜKSÉGES GUMI-KARI­KÁT. CÍM: GLOBE DRUGS, 2626 CHEROKEE STREET ÉS 1826 SOUTH BROADWAY. NINCS VÁSÁRLÁSI KÖTELE­ZETTSÉG, CSAK MONDJA MEG, HOGY EZT AZ AJÁNLA­TOT A MAGYAR LAPBAN OL­VASTA. Üdvözlet sok derék Terre Haute-l magyar vevőinknek. Bármily autójavításra van szüksége, elvégezzük! Smitty’s Texaco Service 19th & 8lh Ave. Terre Haute, Ind. Tel: C Raw ford 9177 HA KITŰNŐ ÉPÍTKEZÉSI ANYAGOT ÓHAJT, nézzen be üzletünkbe. Festék, szigetelő, tető, stb. Armstrong-Walker Lumber Co. 601 N. 11th St. — Terre Haute, Ind. Tel. C-3367 Volt néhány karácsonyom már, de ezeket mind ki lehe­tett birni. Mig mások boldogan ünnepeltek, én azalatt vala­melyik felsőmagyarországi fa­luból gyalogoltam a másikba, mint mendikáns vagy legátus. Embernevelő ünnepek voltak ezek a diákok számára. így volt 400 éven át. Senki sem halt bele. Igaz, hogy néha-né­ha mendur szivem ijedten do­bogott, amikor egyedül tapos­tam a töretlen havat és min­den kódor kutyában farkast vagy veszel* kutyát Véltem lát­ni. Ez már rég volt. Olyan ré­gen, hogy a mint az emléke­zet kikandikál a könnyfátyo­los ablakon, még az utszéli zuzmarás fákat is karácsony­fákká szépíti már. Életemben két szomorú ka­rácsony volt. Most elmondom az egyiknek a történetét. A másikat később, ha idő, kedv lesz hozzá s ha el nem szakad ez a vékony fonál, amit élet­nek nevezünk 1944 december 18-án özön- I lőttek be az országúitól fél- I reeső falunkba az oroszok. Mi azt hittük, hogy még véletlen­ből sem vetődik felénk egyet- I len egy sem — bár úgy lett j volna — s ha látni akarjuk őket, akkor a közeli városba kell mennünk. Keservesen csa­lódtunk. Falunkon át özönlöt­tek a Sajó völgyére. Az öreg Szuhay János bácsi igy számol­ta meg őket: Tiszteletes uram annyian vannak ezek, mint égen a csillag, de még eggyel annál is többen. Hétszáz éves falum történe­tében ilyen vértsajtó, köny­­nyetontó és szivetrepesztő ad­vent sohasem volt. Egy hét vá­lasztott el karácsonytól, de en­nek a hétnek vágya a szabadí­tó Krisztus után nagyobb volt, mint az Ígéret népének Messiás után siró évezredei. Az éjsza­kákon rémült női sikolyok lud­­bőröztették a hátat és vacog­­tatták a fogat. Ilyen félelem és reménytelenség még nem ült falu felett soha. Mint egy nagy fekete hol lószárny, ráborult a falura a reménytelenség. Vi­ruló nőink fáradt, beesett sze­mű vénasszonyokká változtak, mint akik kriptában virrasztá­siak egy ott felejtett halott felett. Az emberek, mintha ösz­­szebeszéltek volna, egyszerre mindenki csak borotválatlan maradt. Magam is nyolcadik napra váltottam ruhát és köl­csönkért borotvával borotvál­koztam meg. Borotvám, órám, csizmám, ruhám és mindenem köszönés nélkül hadba indul­tak. Egy nagy gyász borult a falura. Elveszett mindenki élet­kedve. Az oroszokat rémesen ingerelte minden férfi boros­tás arca s nem tűrték egy hal­dokló világ eme néma tünteté: sét. Közben egy-egy német ak­na üvöltött el felettünk vagy csattant szét közelünkben. így virradt reánk karácsony szent napja. Nyolcadnapra egy kis melléképületben levő szalma­vackunkról bemehettünk szo­bánkba. Oh milyen öröm volt már ez is. Kicsiny, két éves kis­lányunknak nem volt kará­csonyfája, még egy boróka-ágat sem keríthettünk számára. Szivünkhöz szorítottuk és pró­báltuk megértetni vele, hogy mennyire nagy ajándékot adott Jézus, amikor megtartott té­ged, édesanyát és engem... A karácsonyi harangok elhall­gattak. Elnémította őket az ember. Szivünkön nagypéntek délutáni dermedtség ült. Elővettem a bibliámat. Ülj le feleségem. Te pedig édes kis­lányom csendben légy édes­anyád ölében. Most templo­­mosdit játszunk és akkor szólj csak, ha én már nem beszélek. Csillogó szemével ream nézett és Ígérte, hogy csendben lesz. Olvastam a karácsony tör­ténetét .. . “Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örö­met” ... És az én népem szive majd megszakadt a bánattól.” Született néktek Megtartó” .. • És mi azt hittük, hogy itt a vég és ebbe a felszabitásba be­lepusztulunk . - - “Találtok egy kis gyermeket bepólyaválva” ... Jaj! még a gyerek lányok­nak sem kegyelmeztek . .. “És hirtelenséggel jelenék angyali seregek sokasága” ... Uram. reánk' szabadult Ázsia hordá­rja és elpusztít mindent, ami szent és amiért érdemes volt élni. “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek” ... Majd beszakitóttá ablakomat a duhaj oroszok káromlása. Rö­högve kérdezték, láttam-e már Istent és ha igen, mutassam meg nekik .. . “E földön békes­ség”. . . A kerttetőkön húzódik a front és Trenka Béláék háza most kapott telitalálatot . és az anyja jajgat: vé­| günk van, végünk van ... “Em­berekhez jóakarat”... Már át­jutják sorba a férfiakat és nő­ket, akiket orosz1 bányákba visznek. Hiába az anyák szik­lát megindító sírása ... A fiatal kálvinista pap az asztal, fölé roskadt. Imádsága zokogássá vált. Uram, a mély­ségből kiáltunk Hozzád. Kö­nyörülj e népen. Könyörülj raj­tunk. Ha halnunk kell, Uram, egyszerre és együtt haljunk Fe’esége sápadt arcán is folyt a könny. Kis lányuk mosolya is abba maradt. Elcsodálkozva nézett hol apjára, hol anyjára, aztán ő is rázendített a keser­vesre. Egy sötét alak suhant el ab­lakunk alatt. Marcsó néni a bá­baasszony volt. Úgy jött be, mint a kisértet. Látta a kinyi­tott bibliát és mindent megér­tett. Alázatosan kezdte: Tisz­teletes Ur, elhoznánk a Bartha Bözsi gyermekét megtetszik-e most keresztelni? Boldogan, Marcső nérjkém. Hát mégis szolgáiba a karácso­nyon is? ügy éreztem, hogy Isten a gyermekeken keresztül üzen: Van jövő. Isten tehát a legreménytelenebb helyzetben is kívánja a szolgálatot. Ha ne­künk nincsen karácsonyunk, de lesz gyermekeinknek. Mig gyermek születik, addig min­dig lesz karácsony. Szerettem volna odakiáltani sápadt né­pemnek, de szavamat elnyelte a pokol zenéje. A szines ablak­üvegen betévedt egy napsugár és a pici arcot glóriázta be. Mintha Isten mosolygott vol­na reá ebben a véres, megva­dult világban. Áment sutto­gott a szivem és az agg Sime­on örömével jöttem ki a tem­plomból. Délután egy román had­nagy vetődött hozzánk. Pópák­nak kijáró tisztelettel köszön­tött. Keserűen mondta el, hogy a bejei réten ezrével hulla­nak el, amint az orosz szövet­ségesük a sajógömöri hegyek­nek zavarják őket. Ágaskodott bennem a magyar ember, sze­rettem volna neki mondani va­lamit, de pappá alázatosult bennem minden, amikor ki­tört belőle az emberi zokogás: Azt megértem, hogy nekem meg kell halnom, de nem ér­tem meg, hogy miért vitték el a feleségem Oroszországba és miért kell éhen halnia öreg szüleimnek — Miért, miért? Ekkor a gömöri kálvinista pap a román hadnagyban, aki Bu­karestben tanult meg magya­rul meglátta a szenvedő ember testvért s végtelen szánalom­mal próbálta vigasztalni, úgy, ahogy csak tudta. Kalácsot kért. Szalonnám, hagymám és kenyerem van, kislányomnak pedig feleségem pörkölte árpa, amit felőröl kávénak. Roppant elcsodálkozott, hogy egy . pap kalács nélkül van karácsony­ban. Hát azok, akiknek még kenyerük sincs? Mindjárt meg­jött az étvágya. Beszalonnáz­­tunk és friss kutvizet. ittunk rá. Beteg is volt. Utolsó asz­pirinünket adtuk oda. Nem akarta elfogadni. Mi királyok­nak éreztük magunkat. Alig tudtam megmenekedni kézcsók­jától, amikor eltávozott. Mint amerikai állampolgár a Karácsony Gömörben 1944-ben benesék hazudta határon jár­tam át prédikálni Magyaror­szágra. A határ két kerékvá­gás volt a bérc tetőn. Balra a csehszlovák iga alatt, jobbra az orosz iga alatt, de mindkét fe­lől s mindenfelé, az én népem nyögött és gyászolta a szláv jármot. Karácsony másodnapján egyedül baktattam egy hallga­tó erdő csöndjében, hogy vi­gyem egy szomorú népnek az örömhírt: a Megváltó nekik is megszületett. Palástom, bibli­ám egy táskába volt téve s hogy a 16 kilométeres utón el ne huzza a kezem, egy boton vittem a táskát a vállamon, mint szegény vándor az ő ba­tyuját. Hátamon a táskám, szi­vem fölött pedig ott vittem egy árva népnek szörnyű bánatát. Meggörnyedtem alatta. A fák kopárak voltak. Rozsdaszinü volt minden. Lábam alatt csör­gött a megszáradt haraszt. Is­ten vigyázott reám és nem en­gedett rálépni az útra elrejtve lerakott aknákra. Éppen agon gondolkoztam, hogy de meg­próbálta Isten ezt a szegény népet. Hát nem lesz már soha boMog karácsonya? Egyszerre csak jobbról is, balról is a völ­gyekben megkondultak a ha­rangok. Az erdő csendjében csodálatos összhanggá váltak. A Szárazvölgyről, a Sajó-völgy­ről, Trizs és Aggtelek tájéká­ról jöttek. Csengett, bongott, zengett, énekelt a sok harang a trianoni határon. Sohasem hallottam szebb harangjáté­kot. Karácsony volt az erdőn. Szivem velük borzongott. Ugy-e nincs határ a harangszó előtt? Ti testvérek maradtok mind­örökre. Azután régi karácso­nyi emlékek szálltak szivemre, ott zsongtak szivem felett, mint virág felett a méhek. Azután ébren is álmodozni kezdtem. Láttam népemet újra boldogan ünnepelni. Pufók, csizmás kis magyarok álltak a karácsony­fa alatt, fürtös kislánykák bol­dog kacagása csengett fülem­be. Magyar anyák arca gyer­mekeik boldogságát sugározta vissza és szinte roskadoztam az öröm alatt. De szép álom volt. De gyönyörű .., Másnap már szitált a hó. Be­fedte a halott faleveleket. Fe­hér selymét mindenre ráborí­totta. Befedte az aknák tölcsé­reit. Betakarta a garázda, dur­va emberek lábnyomát. Beta­karta szelíden kedves kis falu­mat ott lenn a völgyben, mint gondos anya álmában is pisze­­gő gyermekét. Éjtszaka volt mire hazaértem. A hótakaró alatt az én meggyötört népem tavaszról, békéről és egy bol­dog jövendőről álmodott. A fa­lu lelkipásztora megcsendese­dett szívvel ereszkedett le a bércről a töretlen hóban. Szi­ve pedig boldogan hallelujáz­­ta a jövendő felé az angyalok énekét: Dicsőség a * magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberek­hez jóakarat! A fenti elbeszélés a közel­múltban megjelent “Otthoni MEGHÍVÓ A ST. LOUISI MAGYAR EGYLETEK NAGYBIZOTTSAGA október 8-án, szombaton este 8 órai kezdettel, fényes ŐSZI BÁLT rendez, a magyar Ház javára, mely a MAGYAR HÁZ összes termeiben, 1921 SOUTH 9th ST. lesz megtartva. Erre a kitűnőnek ígérkező táncmulatságra szives szeretettel meghívja önt és b. családját, barátait, ismerőseit és általában az összmagyarságot A RENDEZŐSÉG. Beléptidij csak 50 cent Zenét a közkedvelt Viennese Serenaders Zenekar szolgáltat Kitűnő harapnivalókról, frissítőkről gondoskodva van. harangszó” cimü könyvben megjelent elbeszélések egyike. Nt. Nagy Lajos esperes a könyvben lévő gyönyörű elbe­széléseket magyar szívvel irta s magyar faluról s az igaz ma­gyar emberekről. A könyv szép kiállításban s az ő kiadásában jelent meg. Ára $1.50. Megrendelhető a szerzőnél is 702 Union Street, McKeesport, Pa. címen. HETENKINT átlagban 40.3 órát dolgoztak júliusban az amerikai munkások;. ISMERT MAGYAR ATOMTUDÓS A LEGJOBBAK ELEJÉRE KERÜLT Teller Frigyes, az amerikai magyar tudós, a világ tudósai­nak genfi nagygyűlésén magá­ra irányította a tudományos külföld és a nagyközönség ér­deklődését. Az atomtudósok tárgyalásai során rámutatott arra, hogy az atomerő megszelídítésétől még nagy ut választ el. Szerin­te a békés célokra használt atomfejlesztő gépek biztonsá­gossá tétele az egyik legfonto­sabb tudományos feladat. Rá­mutatott arra, hogy egy atom­fej lesző Készülék megrongá lódása vagy felrobbanása ese­tén egy egész város lakossága halálos veszedelembe kerülhet.! Teller Frigyes nézetét több tudós is alátámasztotta s több amerikai tudós bejelentése sze­rint Amerikában már folynak is kísérletek a veszély elhárítá­sára. A genfi tudományos gyűlé­sen egyébként a szovjet tudó­sokat is beleértve, mindegyik tudós fontos és érdekes kuta­tásokról rántotta le a leplet s az egész világ most érezte va­lójában, hogy a rengeteg ku­tatások milyen elképzelhetet­len áldásokat hozhatnak az emberi nemre, ha a pusztulás fegyverei helyett az emberi­ség nagy elméi csupán a békés1 fejlődés .kérdéseivel foglalkoz­hatnának. Argentínában győztek a forradalmárok A győztes forradalmárok je­lentése szerint a Peron hívei megegyeztek s az egyezség fel­tételei értelmében Peront, az elcsapott diktátort kiadják ne­kik s a loyalisták lerakják a fegyvert s a harcokat beszünte­tik. A forradalmi csapatok vezé­re, Peron régi ellenfele, az 59 éves Gen. Eduardo Lonardi lett az ideiglenes koi-mány elnöke. Peron 'állítólag még mindig rejtőzik egy paraguayi hadiha­jón, mert menedéket kapott a paraguayi követtől. Viszont más jelentések szerint Peront kiszolgáltatták a forradalmi kormánynak, mely mint hábo­rús bűnöst bíróság elé fogja állítani. A forradalmi kormány elren­delte az összes politikai foglyok szabadonbocsátását. Nagyré­szük e foglyoknak már hóna­pok, sőt évek óta sínylődtek börtönökben, ahol elzárva tar­tották minden vád nélkül s bí­róság elé sem állították őket. A helyzet az ellentétes jelen­tések miatt még mindig nem látható tisztán, de azt hiszik, hogy napok alatt az országban helyreállítják a rendet. így ürítik ki az oroszok Ausztriát., Egy menekült, aki Ausztrián keresztül jutott szabad földre, mondta el az alábbi tanulságos történetet arról, hogy az oro­szok miként “szabadítják” fel másodszor Ausztriát: “A Bruck an der Leitha-i cukorgyár egyike azoknak az orosz kezelésben levő vállala­toknak, amelyek úgyszólván teljesen kirabolva jutnak visz­­sza osztrák tulajdonba. A cu­korgyár teljes kiürítését az oro­szok az elmúlt hét alatt haj­tották végre. A cukorgyári la­boratórium értékes berendezé­sét junius 3-án egyetlen éjsza­ka alatt leszerelték, másnap reggel bevagonirozták és Ma­gyarországra szállították. Ju­nius 7-én leszerelték áz auto­matikus csomagológépeket, 8- án sor került 2 darab cukorlé­­sajtolóra. Az üzem teljes pót­alkatrész-raktárát jun. 12-én ürítették ki és szállították el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom