St. Louis és Vidéke, 1954 (42. évfolyam, 2-26. szám)
1954-03-26 / 7. szám
1954 .március 26. “ST. LOUIS ÉS JDÉKE" 3-IK ÓLDAL A z utolsó magyar betyár (Folytatás) Hogyan juttassa el? Gondolkozott. Különböző lehetőségeket forgatott az agyában, aztán — kiszólt a feleségéhez. — Zsófi lelkem! — Mi az, kedves? — Ugye van bőségesen hurkánk, kolbászunk meg miegyebünk a múlt heti disEnóölésből? — Van, van! Talán ajándékba akarsz vinni valakinek? — Eltalátad! Róizsa Miklós tavaly egész sonkát küldött nekünk a második disznó ölése után, illendő, .hogy valamivel viszonozzuk! Nem gondolod? — Dehogynem! Nagyon helyes! —Hát én majd összeválogatom, hogy mit viszek át, te pedig addig süss egy friss cipót, jó, könnyű, habfehér kenyeret, aztán ha elkészülsz, átmegyek Rápoltra ... — Meglesz, Lajoskám, meglesz! állandóan ott sürgölődött körülötte. A szemei körül hamiskás Az asszony serényen munkához látott és Borsy Lajos mosoly bujkált és nagy kedvvel gondolt a rápolti kirándulásra. \ * . Még meleg volt a Zsófi cipója, amikor Borsy Lajos felpakkolt, befogott a számba és a maszolás rizskásás, meg a könnyű véres hurkával, ' a citromos kolbásszal és az ingerlő karajokkal megrakodva elindult Rápolt felé. — Ez igazán kedves ajándék lesz! — gondolta magában mialatt Ráolt felé tartotta Mindössze egy óra volt az ut Rápoltladány és Rápolt között. Borsy Lajos sokszor megtette ezt az utat, mert volt egy kis földje Rápolt határában is. de sohasem tette meg olyan kedvvel, mint most. Izgatta a vállalkozás érdekessége, amelyben járt. Túljárni a figyelők eszén, — ez igen! Ez nagyon tetszett Borsy Lajosnak és meg volt benne az a hit is, amely a biztos siker reményével kecsegtette. De vájjon csakugyan olyan biztos ez a siker? Ha megtalálják nála a levelet, csúnya bajba keveredhet! A rápolti csendőrök nem ismerik a tréfát és bizonyosan szigorúan felelősségre vonják azt, aki tulakar járni az eszükön. Borsy Lajos még sem torpant meg, sőt annál nagyobb kedvvel ment tovább. Már Rápolt uccáin siklott a szánja és éppen Rózsa Miklós portájának a közelében kezdett lassitani, amikor egy hang kiáltott rá: — Megállj! Lajos mindjárt megrántotta a lovak gyeplőjét és kíváncsian fordut a hang irányába. Kapy Gáspár volt, a rápolti csendőrség parancsnoka. A csendőr lassan odasétált a szánhoz: —Adjon Isten! — Fogadj Isten, Kapy uram! De régen láttam! Mi újság? — Hova-hova? — Ide jöttem Rózsa komámhoz! — Mi jártban? iT — Csak úgy átruccantam! —Minden komoly ok nélkül! —No, nem éppen! — Hát mi vezette ide? —Ajándékot hoztam! Pár szál kolbászt, hurkát, néhány karajt, minthogy disznóölés volt nálunk ... És a jó emberek között úgy szokás, hogy egy kis kóstolót küldenek egymásnak! Mert ahány falu annyiféleképpen csinálják a disznóságot . . . Nálunk citromosán töltik a kolbászt, itt Rápolton inkább majiránnát tesznek bele ... Mi mazsolát rakunk a rizskásás hurkába, Rápolton borssal tömik tele . . . Ka.py Gáspár hallgatta a rápoltladányi g'azda beszédét, • de a szemét egy pillanatra sem vette le a szeméről. Aztán, amikor Borsy Lajos elhallgatott, megszólalt: — Mondja csak, Borsy gazda, eljönne velem a csendőrség épületébe? — Volna egy-két szavam kigyelmedhez! Borsy Lajos felhúzta a vállát: —Nagyon szívesen . . . Csak előbb beadom ezt a kóstolót a komának . . . — Én azonban jobb szeretném, — mondta most éles hangon a csendőrparancsnok — ha most jönne velem, mielőtt ezt a kóstolót átadta volna . . . Borsy Lajost pillanatra rossz érzés fogta el. Mit akarhat vele? Talán gyanút fogott? Át akarják kutatni? Aztán Bagyó János levelére gondolt, amelyben régi cimborája is megírta, hogy a rápolti csendőrség alighanem résen van és mindent ellenőriz, ami azoknak a házába kerül, akik azzal gyanúsíthatok, hogy a szökevényekkel érintkezést tartottak fenn. Határozottan rosszul érezte magát, a kellemetlen meglepetését azonban nem mutatta. Amennyire csak telt az erejéből, igyekezett nyugodtnak mutatkozni. Odaszólt a csendőrparancsnokhoz: — No, üljön fel mellém Kapy uram a szánra és együtt tesszük meg az utat, igy mindenestre hamarabb érkezünk meg . . . Nem tudom ugyan, hogy mit akar, de bizonyára fontos valami az, amit kérdezni kíván ... Én meg nem bújok ki semmi alól . . . — Nagyon helyes is! — mondta a csendőrparancsnok és már fel is ült a rápoltladányi gazda mellé. Borsy a lovak közé csapott és néhány perc múlva ott voltak a rápolti csendőrség épülete előtt. Egész utón egy szót sem szóltak. Mikor aztán megérkeztek, — Kapy Gáspár kiszólitott két csendőrt. A szánra mutatott: — Kutassátok át a legaprólékosabban! Borsy Lajos még csodálkozni sem ért rá, amikor már azon vette észre magát, hogy benn van a csendőrség egyik szobájában. Itt meglepetten jegyezte meg: Henry Ford felesége — a union mellett — Mi az ördögöt kutatják át a szánomat, mi vagyok én, csempész? — Nem erről van szó, — válaszolta nyersen a csendőrparancsnok — hanem felsőbb parancs utasít bennünket arra, hogy mindenkit, aki nem a faluba tartozik, a legalaposabban kutassunk át . .. ^ Borsy Lajos csodálkozó arcot vágott: — De miért? Talán gonosztevők vagy aranycsempészek járnak ide? Én sohasem foglalkoztam ilyesmivel! — Ehhez a kutatáshoz azonban mégis hozzá kell járulnia! — Hát én tőlem átkutathatják az egész szánt, — rándította meg a vállát a rápoltladányi gazda — átkutathatják akár tizenötször is, nem érdekel, csak azt nem tudom, hogy mi a céljuk vele ... — Nem csak a szánt fogjuk átkutatni! — jelentette ki a csendőrparancsnok. — Hanem? Jf — Szükségesnek tartok személyi motozást is! Borshy Lajos nagyot nézett: — Mit? * ' — Személyi motozást! Most nagy hahotába kezdett a rápoltladányi gazda. — Hát még mi az ördögöt nem akarnak, Kapy uram! — Csak semmi ellenkezés, mert úgy sincs értelme ... Most a törvény embere beszél, ennek igy kell lenni... — Jól van no! Azt a lyukas húszast akarja talán megtalálni nálam, ami az egész vagyonom? — nevetett Borsy Lajos. — Nem azt! — Hanem? — Ellenőrizni kívánom, hogy nem vállalkozott-e a közvetítő szerepére a Rápoltról megszökött fegyencek és a Rápolton levő cinkosaik között... Erre vagyok kiváncsi! Borshy Lajos bamba arcot vágott: ^ — Nohát, ebből egy szót se értek! — Pedig tudnia kell arról, hogy két rápolti legény, akiknek a tiszavári bíróság börtönében, az egyiknek még hozzá az akasztófán lenne a helye, megszökött... — Mi közöm nekem ehhe? — Lehet, hogy semmi köze, kedves barátom, de mi felsőbb utasításra már napok óta lesben állunk, nem jön-e ezektől a szökevényektől valamiféle üzenet azokhoz, akik itt maradtak s akiknek nagy szerepük volt abban, hogy a szökésüket előmozdították... Borshy Lajos jóízűen felnevetett: —Nahát ez igazán érdekes! Ha odahaza elmondom az anyjuknak, Zsófi lelkem ugyanilyen jót fog kacagni... — Csak nevessenek! Én nem tartom ilyen nevetségesnek ezt a munkát és most ezennel hivatalosan felszólítom, hogy a személyi motozás ellen ne támasszon semmi akadályt... Borshy Lajos nevetve emelte fel a két karját: — Csak tessék! ... És nagyon boldog lennék, ha a motozás alatt legalább egy — húsz pengőforintost ^csempésznének a zsebembe... legalább volna valami ha; Jhorn ebből a kirándulásból... W A személyi motozást maga Kapy Gáspár ejtette meg. Átkutatta a rápoltladányi gazda minden zsebét, lehuzatta vele még a csizmáját is, de — a legaprólékosabb vizsgálat sem hozott semmi eredményt. Levelet, amit keresett, nem talált. Közbe bejött a két csendőr is. — Parancsnok urnák alássan jelentem — mondta az első — mindent megnéztünk ... Egy kosár különféle disznóság, hurka, kolbász, töpörtyű, karaj, meg egy friss cipó, ez volt a szánon összesen... 1 ■ — Az ülés alatt? — Semmi! — Jól van, mehettek! A csendőrparancsnok most a rápoltladányi gazdához fordult: — Kigyelmed, Borshy uram, folytathatja az útját, de nem ajánlom, hogy erről, ami történt sokat beszéljen... Főleg, Rózsa Miklósnak nem ... Megértette? — Nem tudom, mi akar ez lenni! Kívánság vagy parancs? — Kívánság, — felelte Kapy Gáspár — ami parancsként hangzik ... Megértette? — Nem nagyon! — Röviden azt kívánom, hogy erről a vizsgálatról senkinek se beszéljen, mert ezzel esetleg veszélyezteti annak a nyomozásnak az érdekeit, amelyet most folytatunk... Ez pedig nem kívánatos! ... És figyelmeztetni kívánom arra, hogyha mégis megfeledkeznék magáról és a megállapodásunk ellenére beszélne arról, ami történt, meg fogom találni a módját annak, hogy a feledékenységéért felelősségre vonjam ... Határozottan, keményen pattogtak a csendőrparancsnok szavai. — Jól van, felelte Borshy Lajos — megértettem és meg is ígérem, hogy nem beszélek arról, ami történt, senkinek, még Rózsa Miklósnak sem ... Azt azonban kijelentem Kapy uramnak, hogy egyhamar nem igen jövök megint Rápoltra ... Nem tudtam, hogy ha az ember disznótorról egy kis kóstolót hoz a cimborájának, akkor mindjárt úgy kezelik, mint az olyan embert, aki főbenjáró bűnt követett el. .. — Folytathatja az útját! Borshy elhagyta a csendőrség épületét. Visszatért a szánjához, ahol először szemlét tartott a disznótorról hozott kóstolók felett. Meg volt minden: a hurka, a kolbász, a karaj, a töpörtyű, a friss cipó. Felült a bakra, a lovak közé csapott és viszszatért Rózsa Miklós háza elé. A rövid ut alatt is volt alkalma, hogy elcsodálkozzék a furcsa kalandon, de a legnagyobb csodálkozás sem tudta eltüntetni a mosolyt az ajkáról. . . Nagyon vidám hangulatban volt... Más bizonyára bosszankodott volna ezután a kaland után, Borshy Lajos azonban mosolygott. (Folytatjuk) A Ford Motor Co. múlt évben ünnepelte fennállásának jubileumát és ebből az alkalomból nyitották meg a Ford Irattárat is, melyben most már tudósok és tanulók kutató munkát végezhetnek. Az egyik tudós, aki munkás kérdésekkel foglalkozik, azokat tanulmányozza, nyilvánosságra hozta most azokat az adatokat, melyek a Ford ipartelep unionizálásának történetét mutatják és abból nagy meglepetéssel értesülhet a világ, hogy a Ford ipartelepek munkássága Henry Ford feleségének köszönhette 1941-ben a unióért folytatott csaták idején a makacs automobil-császár hirtelen pálfordulását — és a union elismerését. 1941-ben — emlékezhetnek még erre e lap olvasói — a United Automobil Workers hadjáratot kezdett a hatalmas Ford vállalat munkásainak szervezéséért. Henry Ford ellenállt. Azt mondta: ő munkásait mindig jól fizette, azoknak mindig is hajlandó lesz az; iparban a legnagyobb bért adni, de nem ir alá soha se unionnal szerződést — mert ő nem enged senkit se beleszólni abba, mint vezesse az ipartelepet, milyenek legyenek a munkafeltételek. Csatatér volt akkorában a< Ford müvek mindenfelé az országban. Henry Ford egy napon nyilatkozatot adott ki, hogy inkább minden ipartelepét lezárja, még sem szerződik a United Automobil Workerssal. És másnap megállt a termelés a Ford müveknél. Mikor Ford hazament a lezárási rendelet kiadása után és elmondta feleségének mit tett, Mrs. Ford — nagyon helytelenítette férje rendelkezését, és hozzáfogott a lelkére beszélni. Képet festett arról, milyen vérengzések következhetnek a rendelettel, mennyi családot dönthet az nyomorba és addig könyörgött férjének, mig rávette — vonja vissza üzemlezárási rendeletét és — üljön le ő is éppen úgy a union megbizottaival tárgyalni, mint előtte már megtették azt a többi nagy automobil- gyárak vezetői. És Mrs. Ford győzött. Henry Ford kiadta a rendeletet Charles E. Sofensennek, akinek a lezárási rendelet végrehajtása volt a feladata, hogy tudassa a munkásságigal a munka újrakezdését. Mrs. Sorensen értetlenül állt az uj rendelkezéssel — de persze teljesítette a főnök parancsát. Csak másnap, amikor Ford (bement az ipartelepére mondta el Sorensennek, hogy nem tudott ellenállni felesége kérésének, aki nem akart a Ford ipartelepek körül vérengzéseket, csatákat látni és akinek mindig az volt az óhaja, hogy Ford munkatársai és munkásai jólkereső, elégedett emberek legyenek, A Ford Irattárban van Sorensennek erről az esetről szóló nyilatkozata, amit annakidején Irving Bacon neves újságíró előtt tett — azzal, hogy azt nem hozza akkor nyilvánosságra. Most, amikor a Ford Irattárat megnyitották a tudósok és kutatók előtt — közölték először, hogy Henry Ford hitvesének köszönhették 1941-ben a. United Automobil Workers vezetői és a Ford müvek munkásai, hogy Henry Ford beadta derekát és voltaképen az akkori szerződésben többet adott a munkásainak, mint a union vezetők akkor remélhették. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI •SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja s Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau* Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanldin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR EGYLETEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyűléseit minden hó első péntekjén, este 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, ' St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár: Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 1-2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnóim Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) . A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ES BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: ifj. Kozma Ferenc., titkár: Mrs. Elizabeth Mertz, pénztárnok. Veres József, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Telefon: TRiangle 6-9529. TELEFONSZÁMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 Vásárolja egy megbízható cégtől! FRED STEVENS PAINTING CO. 2213 Washington Avenue Granite City, 111. Tel: ILlinois 7114 Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő ujságirónak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre válaszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. AJÁNLATOS — Jó levegő van ezen a fürdőhelyen? — De mennyire. Itt legrövidebb idő alatt érheti el az ember a száz éves kort. BEMUTATKOZAS Divatos uj kalappal a fején, jól vasalt ruháju ur haladt az utón. Vele szemben egy jóképű magyar, keshedt, szakadozott fczürben, kezében jófajta meggyfabot, úri lassúsággal haladt. Ahogy bámészkodik, nem vette észre az urat, egymásnak mentek, — s az ur kalapja a földön hevert. Képzelhető, milyen idegesen kiáltott az atyafira: — Barom! Ostoba! Az öreg magyar csak nézett, aztán furfangosan mosolygott. Kivette a garasos pipát a szájából, úgy mondta: — Úgy? Barom Ostoba a neve? Engem meg Basa Istvánnak mivnak. Az Isten éltesse. ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan ’ küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ......................................................................................... Cim ........................................................................................ Város...............-...................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR megküldését is, melyért mellékelek egy dollárt.
