St. Louis és Vidéke, 1954 (42. évfolyam, 2-26. szám)

1954-11-05 / 23. szám

1 1954 november 5. “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL Ax utolsó magyar betyár (Folytatás) A barangolásuk közben nagy térségre értek el. ahol az esti órákban hangos csinnadratta verte fel a környék csend­jét. Nagy deszkabódé állt a tér közepén és körülötte rengeteg gyerek. A deszkabódé előtt bohócruhába öltözött, kifestett arcú ember állt és hangos dobszóval igyekezett felkelteni az arra járók figyelmét: — Hölgyek és urak — harsogta —. ma este tartja a világ­hírű Kranz cirkusz utolsó bucsuelőadását Pest városában . .. A bucsuelőadáson nagyszerű attrakciók vonulnak fel, senki nem látott még ilyen csoldálatos mutatványokat, amilyeneket a cirkusz mai bucsuelőadásán bemutat. . Tessék besétálni! Az előadás mindjárt megkezdődik! András és János is beálltak a kiváncsiak közé. Az emberek egymásután betódultak a cirkuszba, amely a János és András által eddig látott cirkuszoktól feltűnően el­tért, amennyiben nem ponyvasátorban tartotta előadását, ha­nem hatalmas deszkapalotában és ennek következtében még a téli hónapokban is rendezhetett produkciókat. János odaszólt Andrásnak: — Ne menjünk be? — Mi jutott eszedbe? — kérdezte András megütközve. — Most amikor olyan szűkében vagyunk a pénznek... Látod, hogy valamire való hely ötven krajcárba kerül, hát szabad ilyen könnelmüen kidobni egy forintot? János legyintett: — Ugyanne törődj vele! Egy forinttal több, vagy keve­sebb az most igazán nem számit... Nem ezen az egy forinton fordul meg a sorsunk, hanem azon, hogy tudunk-e párszáz forintot szerezni... És én vágyom már egy kis szórakozásra! Az utóbbi időben úgyis olyan keserű volt az életünk, üljünk be néhány órára s legalább ezalatt az idő alatt felejtsük el azt a sok keserűséget, amiben részünk volt... András rövid gondolkodás után ráállt.: — Talán, igazad van ... Bizonyos, hogy ez alatt a néhány óra alatt, amig az előadás tart, elfelejtünk mindent, ami zorddá teszi az életünket... Már mentek is felfelé, a kasszához. Megvásároltak két jegyet, azután beléptek a nagy hodály­­ba, amelynek beljsejében rengeteg pad sorakozott egymás mellé. Középen volt a porond, amelyet a cirkuszi produkció számára tartottak fenn, körbe-körbe pedig már szép számban gyülekezett a közönség. A padokon mindenütt emberek feke­­téllettek, az első sorokban pedig, ahol kényelmes bársonyszé­kek voltak elhelyezve, az előkelő vendégek foglaltak helyet. Néhány perc múlva megkezdődött az előadás. Egyik szám a másikat követte. Elsőnek miss Rosaria, egy kötéltáncosnő produkálta a képességeit, két állvány között kifeszitett drótkötélen ment keresztül, amikor középre érkezett, megállt és napernyővel a kezében érdekes egyensulyozási mutatványokat végzett. A következő szám, két zenebohóc volt. Különböző hang­szereken játszottak és tréfás viselkedésükkel sok kacajt fakasz­tottak. Azután egy angol egyensúlyozó művész következett. Roppant kézügyessége bámulatot keltett a nézőkben, öt — hat széket is egymásra rakott, aztán a legalsót felemelte, ezzel együtt felemelkedett a többi is és olyan ügyesen csinálta, hogy a legfelső székre helyezett pohár vízből egy csepp sem ömlött ki. A következő szám egy kardnyelő volt, aki egymásután eresztette le a torkán a széles és keskeny pengéjű kardokat, majd pedig a közönség legnagyobb ámulatára, bedugott egy égő fáklyát is. Utána egy lovas következett, aki az amerikai lovasok tarka ruhájában mutatott be különböző produkciókat. A pesti közönségnek ez is tetszett, mert nem igen láttak ilyet és ami­kor a produkció befejeződött óriási taps zúgott fel a nézők sorában. Most rövid szünet következett, majd újra lovasmutat­vánnyal folyt tovább a cirkusz műsora. Most azonban nem egy ló futott körbe-körbe a porond szélénél, hanem hat gyö­nyörű, hófehér lovat vezettek be és az okos állatok idomitó­­juk, a cirkusz igazgatójának felesége dirigálása mellett cso­dálatos mutatványokat végeztek. Még táncoltak is a cirkuszi zenekar hangjaira. Most a nagy várakozás moraja futott végig a közönség sorain. Jelentették, hogy Williams kapitány, a világhírű oroszlánszeliditő következik és erre a produkcióra mindenki különösképpen kiváncsi volt, hiszen a cirkuszi közönség sorai­ban többségben voltak azok a nézők, akik életükben még soha­sem láttak eleven oroszlánt. Voltak olyanok is, akiknek már a vadállatok említésére is hideg borsódzott végig a hátukon. — Még majd kijön valamelyik fenevad és szétmarcan­gol bennünket! — mondta egy félős asszony. Ezeket az ijedősöket azonban csakhamar megnyugtatta az a hatalmas vaskerítés, amelyet a cirkusz szolgái ügyes kezekkel, pillanatok alatt elhelyeztek a porond körül, ugv, hogy nem volt a legkisebb hely sem, amelyet a fenevadak fel­használhattak volna arra, hogy a közönség közé kikerüljenek. Amig ez a művelet folyt, néhány bohóc mutatott be ügyes és vidám tréfát, amint azonban elkészültek a vasrács felállítá­sával, a bohócok eltűntek. Nagy ostorpattogtatás hallatszott és megjelent piros nadrágban, piros dolmányban a marcona tekintetű Williams kapitány, a viághirü állatszeliditő. Williams kapitány először a tapsokat köszönte meg, ame­lyek a cirkusz minden oldaláról feléje áramlottak, azután pedig nagyot csattantott az ostorával. Kétszer-háromszor is egymásután és az ijedősebbek a nézőtéren befogták a fülüket, mert egy-egy csattantás a gyakorlott kézben akkorát szólt, mint az ágvu. Végre macskaléptekket, óvatos sompolygással megjelent az első oroszlán. Hatalmas sörényű, órási him, amely vala­mikor, amikor a berberpusztákon tanyázott valóban az állatok királya lehetett, most azonban szánalmas látvány volt, hogy meghunyászkodott az ostorcsapásokra. Nemsokára még két nőstényoroszlán futott ki és Williams kapitány megkezdhette nagy várakozással megelőzött produkcióit. A nézőtér lélegzetállitva figyelte, hogy Williams kapitány odalépett az oroszlánjaihoz s egyenként megveregette a nya­kukat. A barátságos veregetés láthatólag jobban tetszett az orosz­lánoknak, mint az ostorpattogtatás és már farkcsóválva sétál­gattak a gazdájuk körül. Amint azonban rájuk kiáltott Williams kapitány, egy­szerre úgy megmerevedtek, mintha nem is húsból és vérből, hanem kőből lettek volna. Nagyon imponáló volt a fenevadak­nak ez az engedelmeskedése. Williams kapitány azonban még tovább ment a bravúros mutatványokban. Lefeküdt a földre, azután rászólt az oroszlánjaira, mire az állatok ügyesen egymásután keresztülugrálták. Nyolcszor­­tizszer is elrepültek felette csodálatos ügyességgel. A kapitány azután felkelt és a legnagyobb oroszlánhoz ment, amelyet a nevén szólított: — Leó! A himoroszlán rögtön odament a kapitányhoz s elég volt csak ránézni, hogy tudja, most mi következik. Nagyot ordított, hogy a nézőtéren ijedten bújtak egymáshoz az emberek, aztán feltátotta óriási száját, amelyből félelmetesen villantak elő a hegyes, fehér fogak. Williams kapitány most az oroszlán közvetlen közelébe állt. És amikor ott volt mellette, lassan lehajtotta a fejét és óvatosan, szépen beledugta az oroszlán kitátott torkába. A nézőkben megfagyott a vér. Ilyen produkciót még soha nem láttak. Voltak olyanok, akik szerettek volna felsikoltani, de az izgalomtól hang nem jött ki a torkukon és tátott szájjal, csendben figyelték a vér­­fagyasztó mutatványt. A cirkusz alkalmazottai megint lázas munkához láttak. Az angol kapitány kiterelte az oroszlánjait, a cirkusz alkalma­zottai pedig már abban a pilanatban hozzáfogtak a vasketrec szétszedéséhez. És mikor elkészültek a vasketrec alkatrészeinek elhordá­­sával, a cirkuszi alkalmazott, aki az egyes számokat bejelen­tette, most a következőket mondta: — Nagyérdemű publikum! Műsorunk utolsó száma követ­kezik: Bakty Lajos, a világ legerősebb embere... A nagy ma­gyar erőmüvész utolérhetetlen produkciót fog a nagyérdemű közönség előtt bemutatni! A cirkusz alkalmazottja elvonult és megjelent helyette a porondon a világ legerősebbnek hirdetett embere. Az első pillanatra nem is úgy festett, mintha a világ leg­erősebb embere1 lenne. A tömegek valami hatalmas testalkatú monstrumot vártak, ehelyett azonban egy alacsony tömzsi, de tagadhatatlanul izmos ember jelent meg. | A cirkusz alkalmazottak nagy súlyzókat ci teltek ki. Volt olyan súlyzó, amelyet három ember "cipelt esTátszott rajtuk, hogy igy is nagyon erőlködnek. Szinte beleizzadtak, amig ki tudták hozni a cirkusz porondjára. És ugyanazt a súlyzót, amelyet három ember csak verejtékezve tudott kihozni a cir­kuszi artista játszi könnyedséggel emelte a magasba. Előbb két kézzel, azután egy kézzel és nem látszott rajta az erőlködés legkisebb jele sem. Öt különböző súlyzóval végzett érdekes mutatványokat, amikor pedig ezzel végzett, a cirkusz alkalma­zottja ismét megjelent és felszólítást intézet a közönséghez: . — Bakty mester felszólított arra, hogy hirdessem ki ajánlatát a nagyérdemű publikum előtt. Batky mester haj­landó a közönség köréből bárkivel megmérkőzni és akiben le­győzőjére talál, annak száz pengő forint jutalmat fizet... Mélyen tisztelt nagyérdemű publikum, az ajánlat csábitó, jelentkezzenek a nagy bírok küzdelemre ... A“ világ legerősebb embere” ott állt a cirkusz porondjá­nak közepén és mosolyogva tekintett szét. Várta, hogy valaki jelentkezzék a küzdelemre. A száz forint tényleg csábitó ajánlat volt és a hátsó sorok­ból már elő is jött egy izmos, tagbaszakadt legény. A legény, aki polgári foglalkozásában mészáros volt és sok leölésre szánt állattal megbirkózott már, kemény és vad bikákat is földretepert, magabizó fölényességgel lépett a po­rondra. Megkezdődött a küzdelem, de nem tartott egy percig sem, — az izmos mészároslegény már a porondon hevert. A közönség hahotázott. A legény szégyenkezve emelkedett fel, megtörölte a verej­tékező homlokát és igyekezett minél előbb visszasurranni a helyére. A porond közepéről a közönség felé harsogott a győztes birkózó hívogató szava: — Uraim, további jelentkezést is elfogadok! Most egy kovács jelentkezett. Izmos, jól megtermett legény volt ez is és a karja ugyancsak megizmosodott a pöröly emelgetésében. Lement a porondra, megkezdte a birkózást, egy kicsit tovább is bírta, mint a mészároslegény, de aztán a cirkuszi birkózó mégis erősebbnek bizonyult s egy jól alkal­mazott fogással a földre teremtette. A közönség megint jót mulatott a póruljárt vállalkozón, a cirkusz birkózóját pedig lelkesen ünnepelte. András megjegyezte: — Érdekes, ebből az aránylag kistermetű emberből ki sem néz, hogy ilyen erős! — Nemcsak erős — állapította meg János —, hanem rendkívül fürge is, jó fogásokat használ, node minden értéke mellett sem legyőzhetetlen ... Vívtunk mi, rápolti legények, egymás között keményebb és nehezebb küzdelmeket is... — Igaz is! — hagyta rá András. — És emlékszem, hogy nagyon sokszor megcsodáltuk az ügyes birkózásodat. .. A beszélgetést abbahagyták, mert újra a porondra figyel­tek, ahol megjelent a harmadik áldozat is, egy ugyancsak ha­talmas, magasnövésü ember személyében. Amikor egymás mellé álltak, úgy festettek, mint a bibliai Dávid és Góliát. És nemcsak külsejük emlékeztetett erre, hanem a küzde­lem kimenetele is. Mert alig múlt el egy-két perc és a behemót ember az alacsony cirkuszi birkózó roppant szorításában fel­­emelkedett a levegőbe. Bakty háromszor-négyszer megforgatta a levegőben, azután pedig olyan erővel lecsapta a földre, hogy a vállalkozó szellemű legény ott is maradt. (Folytatjuk) Külföldre küldendő karácsonyi csomagok A postahivatal értesít ése szerint a külföldre szállított csomagokat a hosszú tengeri ut után szárazföldön viszik tovább a rendeltetési helyére, ami rövidebb, hosszabb időt vesz igénybe. Azonkívül a csomagokat vámvizsgálatnak vetik alá s más formaságokon mennek keresztül, melyek kés­leltetik a csomagok kézbesíté­sét. Mindezekért a postahivatal azt ajánlja, hogy mennél előbb adják fel azokat a csomagokat, melyekben karácsonyi ajándé­kot küldenek, hogy időre meg­érkezzenek a címzettekhez. Azok, aki az alanti területekre s a megjelölt idő előtt adják fel a csomagokat majdnem bizonyosak lehetnek abban, hogy a csomagokat a címzett karácsonyra megkapja. Tehát legkésőbben november 15-ig adjuk fel a karácsonyi ajándékcsomagot Európába, Dél és Közép Amerikába; no­vember 1-ig adjuk fel Afrikába és Közel Keletre, Csomagokat, melyeket nov. 15-ike' után adtunk vagy adunk fel, nem valószínű, hogy megérkeznek ----------------------­Az uj német hadsereg Nyugat Németország a nyu­gati hatalmak beleegyezésével 500,000 főnyi német hadsereget fog felállítani, azonban az uj hadseregnek uj nevet kíván­nak adni s állítólag “Die Streit­­krafte” — haderő lesz a neve. Az első világháború utáni német hadsereget “R e i c h­­swehr”-nek birodalmi haderő­nek nevezték a Weimar! Köz­társaság idejében, később, Hit­ler uralomrajutása idején pedig a Wehrmacht, vagy názi had­sereg lett az elnevezése.--------rejtik---------­Játék a tölténnyel Arnell Kendrick 13 éves de­troiti fiú a szemétégető mel­lett játszott féltestvérével. Já­ték közben egy 22 kaliberes töl­tényt dobott az égő szemétbe, mely felrobbant s egyik becsé­nek, Reginaidnak szemébe re­pült a felrobbant töltényből a golyó. Kevés remény van ahhoz, hogy a fiú jobbszemét meg le­het menteni.--------------------------­ÜZLETBEN — Kérek egy font teát, — mondja a vevő. — Milyent, feketét vagy zöl­det, — kérdi az üzletember. — Mindegy. Egy embernek viszem, aki alig lát.----------a § § -------­BÍRÓSÁGON — Igaz az, hogy ezt a baltát ellopta? — kérdi a biró a vád­lottól. — Nem loptam én, csak tré­fából elvittem. — Hová vitte? — A lakásomra, de el is fá­radtam, mert nagy, nehéz bal­ta. — No, ha elfáradt, akkor pi­henésre van szüksége, — mond­ja a biró. Tiz napi elzárásra ítélem, az alatt majd kipihen­heti magát.--------------------------­DICSEKVÉS — Mi lett Veresből Ameri­kában, — kérdi egy amerikai látogatótól az óhazában va­laki. — óh, nagy nevet szerzett: magának. — Igazán, hogyan? — A polgárosodásnál nevét Washingtonra változtatta si most Washingtonnak hívják, úgy ahogy Amerika volt elnö­két. MEGHÍVÓ A St. Louis-i Szt. Tstván r.k. Templom Oltáregylete szeretettel meghív minden magyart a november hó 7-én, vasárnap a templom összes helyiségeiben 1011 CHOUTEAU AVÉ. rendezendő Évi nagy Szüreti Táncmulatságára A társasjáték kezdete d.u. \/23-kor Délután pontosan 5 órakor rövid miisor Műsor után pompás vacsora jégbehiitött italokkal. Vacsora után tánc, melyhez a zenét a Viener Serenaders közkedvelt zenekar szolgáltatja. A tánc szüneteiben, felnőttek és gyer­mekek részére tréfás versenyek, értékes nyereménytár­gyakkal. Belépődíj egész napra csak 50 cent Minden St. Louis-i, East St. Louis-i, Granite City-i és kör­nyékbeli magyart szeretettel hiv a RENDEZŐSÉG MEGHÍVÓ A ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET o NOVEMBER 13-án, SZOMBATON este hat órai kezdettel tartja nagyszabású DISZNÓTOROS VACSORÁJÁT - 8 és TÁNCMULATSÁGÁT j a st. louisi MAGYAR HÁZBAN, 1921 So. 9th St., melyre szeretettel hívja és várja a helybeli és vidéki ° magyarságot és barátaikat. Q o Beléptijegy ára csak 50 cent Zenét a közkedvelt Viennes Serenaders Zenekar szolgáltatja ITALOK — SZENDVICSEK — SÜTEMÉNYEK Tisztelettel, a RENDEZŐSÉG, g VIDÉKI. KLUBBAN AJÁNDÉK Elnök: Hallja maga, ha ma­ga olyan kövér volna, mint amilyen ostoba, hát a gyors­vonat sem futná magát körül egy hét alatt. — Gyönyörű szeme van ma­gának Anna, — mondja az ifjú. — Születésnapi ajándékom, feleli a leány. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI •SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó i első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök: Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ‘ ST. LOUISI MAGYAR EGYLE­TEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyű­léseit minden hó első péntekjén, es­te 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntrai 2493. Elnök: Tóth József, titkár-. Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy Tstván. Telefon: CEntrai 1-2493. .ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel; TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Mrs. Eli­zabeth Mertz, pénztárnok. Veres Jó­zsef, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Tele­fon: TRiangle 6-9529. St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. HÁZ JAVÍTÁSI Garázst, porcsot, konyhaszek­rényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javitok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és cimét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. TELEFONSZAMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntrai 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntrai 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő újságíró­nak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre vá­laszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni 1 (megindítani) az alanti címre: Név ........................................................................................ Cim ........................................................................................ Város ................-..................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR meg­küldését is, melyért mellékelek egy dollárt. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom