St. Louis és Vidéke, 1954 (42. évfolyam, 2-26. szám)
1954-07-16 / 15. szám
1954 julius 16. “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL (Folytatás.) Fejtegetéseit nagy érdeklődéssel hallgatták. — Szép, szép, amit elmondtál kedves öcsém — szólt közbe a fehérszakállu Podmaniczky Béla gróf —, ebből azonban soha sem lesz semmi! Mert mi lenne ennek az egyesitett városnak a neve? Pest? Hát elhiszed, hogy Buda, amelynek évszázados múltja van s amely mindig egyet jelentett a magyar történelemmel, beleegyeznék ebbe? Nevezzék Budának? Ebbe pedig Pest nem menne bele . . . Szóval, ahogy már lenni szokott, a nagy eszme elbuknék jelentéktelen apróságokon.... Bizonyosan összemarakodnának . . . _Dehogyis, kedves bátyám — kiáltotta az ifjú Kammermayer Károly —, ezen nagyon könnyű segiteni ... És nagyon könnyű olyan egyezséget találni, amely mind a kettőnek egy formán megfelel . . . Az egyesitett két varost nevezzek egyszerűen — Budapestnek és akkor egyik sem zúgolódhat . . . És, azért Budapestnek, s nem Pestbudának, mert Buda városa régebbi alapitásu,nagyobb múltú, tehát megérdemli az elsőséget . . . A fehérszakállu gróf olyan jót nevetett, hogy a gondosan ápolt fehér szakálla úgy lengett, mint valami nagy fehér* legyező. Másik társaságban egy körszakállas, lelkesen magyarázó ur körül alakult ki kisebb csoport. Ybl Miklós volt a hires éppitész, akinek sok alkotása szépítette már Pestet és Budát. Most is egy uj építkezésről folyt a szó: — Ha Pest bele akar illeszkedni a világvárosok sorába — mondotta —, akkor elsősorban épitenie kell egy komoly, nagy operaházat, amely a komoly zenének lenne méltó hajléka . . . Az nem megoldás, hogy a Nemzeti Színházban tartják az operaelőadásokat is, ez nincs már igy a világ egyetlen nagy városában sem . . . — Igaza van és remélhetőleg — mondta a társaság egyik tagja —, erre mielőbb sor kerül, hiszen amit Ybl mester mond, nem elszigetelt, hanem azt lehet mondani, hogy az előkelő Iköröben általános kivánság ... De ha operáról beszélünk, most jut az eszembe, pillanatnyilag ne azon az operán járjon az eszünk, ami nincs meg, hanem inkább azon az operaénekesnőn, aki itt a társaságunkban szórakozik . . . És már át is szólt a szomszédos társasághoz: — Kedves művésznő — mondotta —, lehetetlenség, hogy holnap ennyi ember eldicsekedjék a városban, hogy együtt volt a szép Tulay Emmával, Pest körülrajongott énekesnőjével és — nem hallotta énekelni . . . A kivánság hálás talajba hullott. Mindenünnen felhangozott a lelkes kiáltás: — Halljuk! Halljuk! Zúgott, lelkesedett és tapsolt a nagyszámú vendégsereg és a szép Tulay Emmának ezután csakugyan nem lehetett más választása, mint — odament a bársonyfüggöny elé, amely mögött a zenekar játszott. Az énekesnő a függöny nyilásán beszólt néhány szót a zenészeknek és a következő pillanatban a diszes vendégsereg áhitatos nyugalma és figyelme közepette felcsendült egy gyönyörű dal. És amikor a dal befejezést nyert, általános tapsorkán jutalmazta azt. Mindenki elragadtatással dicsérte a csodálatos tisztasággal és lágysággal csengő gyönyörű hangot. Talán Ibi Miklós volt a leglelkesebb: — Hát nem kell az ilyen hang számára — kérdezte diadalmasan — külön operaszinházat épiteni? :fc Még zúgott a taps, amely a szép énekszámot ünnepelte, amikor már jelentkezett a másik kivánság is amely a társaság másik müvésztagjára irányult: — Halljuk Lendvay Mártont! És a Nemzeti Színház nagy művészének is oda kellett állni a bársonyfüggöny elé, amely mögött most elhallgatott a zene és néma csendben Lendvay Márton meleg zengésű hangján felhangzott leghíresebb szerepének leghíresebb része: Hamlet monológja. Áhitatos figyelem kisérte a nagy művész minden egyeá szavát. A világon a drámai színészeknek mindenütt Hamlet volt a kedvencük, de aligha akadt közöttük egy is, aki annyi átérzéssel és megértéssel tudta volna elmondani a szerencsétlen sorsú dán királyfi töprengő szavait, mint a nagy magyar művész, a Nemzeti Színház és az egész magyar színművészet büszkesége: Lendvay Márton . . . És amikor elhangzott a nagy monológ utolsó szava is, olyan tapsorkán jutalmazta a csodálatos színészi produkciót, amilyet Lendvay Márton a színházban sem igen kapott még. Bizonyos, hogy a Dengeleghy palotában összegyűlt vendégeknek olyan kivételes művészi élvezetben volt részük Tulay Emma éneklésével és Lendvay Márton előadásával, amely felejthetetlen volt a számukra . . . A szórakozást most ismét a zene szolgáltatta, amely a nehéz bársonyfüggöny mögül sejtelmesen hallatszott. A dohányzóban egymás mellett ült a két vacsorái asztaliszomszéd: Berréty kapitány és Kornády doktor. A főorvos is nagy élvezetét találta a két művészi számban, valamennyire le is csillapította a művészi élvezet idegei kegyetlen zajlását és nagy mértékben hozzájárult ehhez Berréty Sándor nemes barátsága is, amelyről csak ezen az estélyen győződött meg igazán. — Bizonyosra veszem — mondotta a kapitány —, hogy két nap leforgása alatt viszontlátja a szerelmesét, tanár ur! — Ön olyan szép álomképet fest elém kapitány ur, csak lattól félek, hogyha ki akarom nyújtani a kezemet, — elillannak előlem ... * Lenn a konyhában Zsuzsika befejezte a feketekávé főzését. Elégedetten csettintett, amikor megkóstolta. — Elég lenne egy ezrednek is! — állapította meg a főkomornyik a roppant nagy kondérban főzött, a világosságnál sötétbarna színben játszó hatalmas mennyiségű feketekávéra. — Sokan vannak és jóllakott vacsora után minden ember szívesen felhajt két-három csésze kávét is . . . Majd meglátja, hogy milyen kevés marad ebből az egészből . . Zsuzsika most a kiszolgálólányokat rendelte elő. Mindegyiknél nagy tálca volt, tömérdek apró csészével s egy nagyobb edénnyel, amelybe Zsuzsika betöltötte a feketekávét s innen öntögették ki a kiszolgálók az apró csészékbe. Egyik lány a másik után ment fel. A főkomornyik vezette őket s fenn, ugyancsak nagy örömöt keltett — a feketekávé megjelenése. Jóllakott gyomor számára valóban nincs ennél megnyugtatóbb, kellemesebb pihentető. Az a mennyiség, amit felküldtek, egy-kettőre elfogyott. A főkomornyik rohant le a konyhába. — Zsuzsika, baj van! Kevés a két lány odafenn a kávéval, az inasok ezt nem tudják olyan ügyesen töltögetni, magának is fel kellene menni és segiteni . . . — Jól van — mondta Zsuzsika —, nagyon szívesen vállalkozom, csak egy kicsit rendbehozom magam . . . Fehér bóbitával gyönyörű kis teremtés volt a tűz mellett kipirult arcával. Közben a két lány már vissza is érkezett üres edénnyel s izgatottan mondogatták: — Hamar siessünk vissza! — Olyan gyorsan elfogyott és már reklamálják is . . . Zsuzsika egy-kettőre teletöltötte a megüresedett edényt, uj csészéket raktak fel azok helyett, amelyek fennmaradtak, azután maga is megfogta az egyik tálcát és kijelentette: — Lányok, megyek én is veletek . . . Azt mondta a főkomornyik, hogy kevés odafenn a két lány . . . — Tényleg igy van — mondta az egyik kiszolgáló —, a dohányzóba még be sem tudunk jutni, csak azokat szolgáltuk ki, akik az étteremben maradtak, vagy a társalgóban ütötték fel a tanyájukat . . . Sőt még ezeknek is csak egy része jutott kávéhoz ... I — Akkor — ajánlkozott Zsuzsika —, a legjobb az lesz, ha ti ellátjátok az étteremben és a társalgóban ülőket, én pedig egyenesen a dohányzóba megyek s azokat szolgálom ki, akik ott vannak. — Jó lesz! És amikor felmentek ehhez a beosztáshoz tartották magukat. Az egyik lány az étterembe, a másik a társalgóba, Zsuzsika pedig egyenesen a dohányzóba sietett. Megállt az első társaságnál és udvariasan megkérdezte: — Fekete kávét parancsolnak? A kínálásnak hangos visszhangja támadt: — Hogyne! De mennyire! Zsuzsika balkezében tartotta a tálcát, a jobbjával pedig ügyes és gyors mozdulatokkal széjjelosztotta a kis kávéscsészéket, hogy a következő pillanatban már a kávésedény legyen a kezében és megtöltse a meleg, fekete, erős itallal a kis csészéket. Utána már ott volt az egyik inas, aki cukrot és pálinkát kínálhatott, Zsuzsika pedig ment tovább a következő asztalhoz, ahol újra felcsendült a hangja: — Feketekávét parancsolnak? i Itt is nagy gaudiummal fogadták, az erős italnak bőségesen volt keletje. Most ahhoz az asztalhoz ért, amely mellett Kornády Miklós és Berréty kapitány beszélgettek. A kapitány volt vele szemközt, a professzornak csak a hátát látta. És újra felcsendült a szava: — Feketekávét parancsolnak? Kornády Miklós teste megrándult erre a hangra. Ez a muzsikás hang, amelyet olyan sokszor hallott, hogy határozottan belevésődött az emlékezetébe. Itt nem lehet semmiféle tévedés, ez a hang nem hasonló, ez a hang_ugyanaz, amelyet annyiszor hallott a Sárga Ház szomorú szobájában. A professzor arca különös kifejezést öltött, annyira, hogy Berréty kapitány csodálkozva nézett rá és megkérdezte: — Mi történt önnel? Kornády Miklós megtörölte a homlokát. Volt benne valami ösztönös félem: — nem mert hátrafordulni. Az volt az érzése, ha megfordul — akkor, akármennyire is biztos most abban, hogy ez a hang senki másé nem lehet, — mégis csalódni fog. Zsuzsika újból megkérdezte: — Feketekávét parancsolnak? Berréty kapitány feléje nyújtotta a csészéjét: — Kérek! Zsuzsika ügyesen teletöltötte. A szeme ott volt a csészén és az edényen, amelyből a kávét kitöltötte és nem pillanthatott, máshová. Nem nézhette meg jobban azt a férfit, aki háttal ült feléje és nagyon le kellett volna hajolnia ahhoz, hogy meg nézhesse. , _ ; ; ff De erre nem is gondolt és ha gondolt volna, akkor sem teheti meg, hiszen a házban csak egyszerű alkalmazott, aki nem kiváncsiskodhatik előkelő gazdája előkelő vendégeivel szemben. Csak finoman és lágy szavakkal fordult féléié, ahogy Berréty kapitánynak már kitöltötte a kávét: — És önnek uram? A megszólított férfi, most, hogy újra hallotta csengeni a csodálatos melegzengésü hangot, már nem tudott uralkodni magán és — hátrafordult. A következő pillanatban szembe néztek egymással. Kornády Miklós megfeledkezve a társasági illemszabályokról, mint valami megsebzett vadkan felorditott: — Zsuzsika! (Folytatjuk) BEISMERÉS — Akármit mondok a feleségemnek azt feleli, hogy tudja. — így vagyok én is a feleségemmel, egyről azonban mégis beismeri, hogy nem tudja. — Mi az? — Hogy nem tudja, miért jött hozzám feleségül. VULKÁN, MINT TERMÉSZETES VILÁGÍTÓ TORONY San Salvadorban, Acajutia kikötőjében egy állandóan mü|ködő vulkán természetes világitó toronyként működik. Ugyanis hét percenként lávát lövel ki, ami éjszaka tüzfénnyel, nappal pedig füstfelhővel tájékoztatja a hajókat. Egy feltaláló.,. (Folytatás a 2-ik oldalról.) bizonytalan és foszlánvos tudósítást kapott. Izgatott lelkiállapotában került újra a táborparancsnok elé. — Ha elfogadja a föltételeket — mondta a parancsnok, — akkor viszontlátja családját. A föltételek elsője az volt, hogy pontosan kidolgozva adja át azokat a terveket, amelyek a földről irányítható repülőgépekre vonatkoznak. A második föltétel az volt, hogy a találmány valamennyi intimitására betanítja azt az Amerikából odaérkezett mérnököt, akivel már Edison menlooparki telepén együtt dolgozott. Hogy minden rossz eshetőségtől megóvják, ígéretül kapta azt is, hogy anyját és menyasszonyát semleges országba vitetik és gondtalan életmódot biztosítanak számára. Anglia belső részébe költöztették Ujházyt, ahol háromszobás lakást kapott egy nagy hadiszergyár mellett és öt hónapig dolgozott benne. Gyanússá tették-e a levelei vagy épen elárulta magát, az sohasem derült ki: csak annyi, hogy a menyasszonyát — aki Németországon át Hollandiába akart utazni — Kölnben letartóztatták s ezt Ujházy tudomására hozták. Az “Amerikából jött” angol mérnök pedig hamis okmányokkal fölszerelve a nyugati hadszíntér mögé került ugyancsak német területre. A távolbaható sugarakkal állítólag 65 német repülőgépet pusztított el, mire leleplezték. Ujházy a Gloster-féle repülőgépgyár egyik helyiségében mikor erről értesült főbelőtte magát. Angol részről sikerült megtudni, hogy találmányait valóban korlátlanul a War Office, az angol hadügyminisztérium rendelkezésére bocsátotta.--------------------------FIATALOK .— Mondd, drágám, honnan tudta meg az édesapád, hogy mi kettesben rándultunk ki autón tegnap? — Emlékszel arra a kis öreg urra, akit útközben az autóval horzsoltál? Az volt a papa. Szegény most is beteg.--------««3 -------CSALÁDI JELENET Feleség: — Oh, miért nem követtem a mamám tanácsát, aki mindig azt mondta, hogy ne menjek hozzád. Férj: — Nem is tudtam, hogy a kedves mamád ilyen jóindulattal viseltetik irántam.--------------------------A VÁRT MEGLEPETÉS Pali: — Ma van a kedvező alkalom ,hogy a kedves mamádat az eljegyzésünk hírével meglepjük. Erzsiké: — Nagyon jó lesz; ő már úgyis várja.--------------------------A JÓ SZOMSZÉD — Bizony, szomszédasszony, rengeteg dolgom van. Holnap lesz a lányom esküvője és addig még annyi a tennivalóm... — Persze ,persze, a vőlegény imég mindig húzódozik a nősüléstől.--------5 5 ---------A GYÓGYULÁS JELE —- Főorvos: Mondja, kedves ápolónővér. milyen ma a betegünk szívműködése? Ápolónő: Elsőrangú! Már két ízben tett nekem házassági ajánlatot.--------------------------ELŐZÉKENY KOLDUS Az asszony igy szól a kopogtató koldushoz: — Jó hogy jön, fát kell aprítani. Már épen küldeni akartam emberért. — Tessék ideadni a címet, majd elmegyek én azért az emberért. A KONOK DUDÁS A Harangod egyik községébe uj kondás érkezett. És, hogy bemutassa a tudományát, minden reggel torka-szakadtából fújta a szarutülkét. Úgy fújta, mintha tisztán csak azért fizetnék. És éppen a borbély ablaka alatt harsogtatta legjobban, akinek hozzá téve semmi kihajtani való sertése nem volt és igy annál jobban ráért volna még szundítani, ha a széllel-bélelt kondás nem dudált volna szüntelen bele a legszebb álmaiba. Gondolja magában az értelmes mester: itt tenni kell valamit. De hogy fogjon hozzá? Mivel ezzel a konok dudással nem lehet egykönyen célt érni. Egy reggel kiáll a kapujába és hallgatja látható élvezettel, hogy müvészkedik a fúvó muzsikus. Azt mondja aztán neki: — Nézze csak bácsi! Én igen szeretem hallgatni a maga dudálását. Ilyen kondás még nem volt a községben, aki igy értette volna ezt a nehéz mesterséget. Tetszik a dudásnak ez a beszéd. A borbély pedig igy folytatja tovább: — Tegye meg nekem azt, hogy máskor is itt fújja legszebben az én ablakom alatt. Aztán, hogy a fáradsága ingyen ne essék, hát egy fél liter bor ide lesz magának kikészítve az ablakba. Megy a kondás másnap reggel a borbély háza felé és rázendíti utolérhetetlen gyönyörűséggel. Megy az ablakhoz, hát a borbély megtartotta a szavát. Ott a félliter bor csakugyan az ablakban. Megy a kondás másnap reggel még nagyobb örömmel és rázendít ■ még gyönyörűbben. Megy az ablekhoz, hát a félliter bor nincs kinn az ablakban. Másnap megint úgy járt. Erre már megmérgesedett szörnyen. No, megállj, te kódis koszvakaró! Hát fogok én neked itt ingyen dudálni? Azt se fogod többé megérni! És elkocogott. Az ész-nagytulajdonos borbély pedig aludta vígan az igazak álmát.---------------------— NYOMÓS OK — Becsületesek a szomszédaid? — kérdi a farmert a városi barátja. — Igen, becsületesek, — feleli a farmer. — Akkor minek áll az a töltött puska az ajtóban, szemben a tyuk óllal? — Azért, hogy a szomszédaim becsületesek maradjanak.--------'-Scjffc-'-------ÉVFORDULÓN — Vendéglős: Ma ünneplem a vendéglőm fennállásának huszonötödik évfordulóját. Vendég: Most már tudom legalább, miért van tiszta abrosz az asztalon! . . . —-----'-a 5 £ **-------MEGMONDTA Jancsi megy az utcán. Egyszerre csak szél kerekedik és lefújja fejéről eléggé jó állapotban levő kalapját. Persze észnélküli iramban futni kezd a guruló, repülő kalap után. Az egyik saroknál szembe jön vele barátja. Rákiált Jancsira: — Hová szaladsz úgy? —- Mit tudom én? — válaszol lihegve Jancsi. — Kérdezd meg a kalapomat!--------------------------Kétes elismerés — Mari néni, kérlek, a papa azt mondta rólad, hogy nincs még egy olyan nő a világon, mint te. — Látod ,ez kedves tőle. — Igen, de azt is hozzátette: — hála Istennek! EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR EGYLETEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyűléseit minden hó első péntekjén, este 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár-. Ferber István. 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 1-2493. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnóim Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel; TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Mrs. Elizabeth Mertz, pénztárnok. Veres József, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Telefon: TRiangle 6-9529. HÁZJAVITÁSI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és cimét. ANDREW LANG 4492 BIRCIIER BLVD. St. Louis 15, Mo. TELEFONSZÁMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő újságírónak szenzációs könyvét! Tudomány, öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre válaszol, amiket a modem emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. “ELŐFIZETÉSI SZELVÉNYTM^ St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök.............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ...................................................................................... Cim ........................................................................................ Város...............-...................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR megküldését is, melyért mellékelek egy dollárt. « » tiz utolsó magyar betyár
