St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)

1953-03-27 / 7. szám

m ^m 1953. március 27. “ST. LOUIS É S VIDÉKE” 5-IK OLD AI. A z utolsó magyar betyár (Folytatás.) És az egyik fáklya világánál mindjárt észrevette, hogy a mennyezetről lámpás csüng alá: — Nini, még lámpával is fel voltak szerelve... Megvizsgálta. Volt még benne kőolaj, lámpabél, — hamar meggyujtotta és igy kellemes világosság terjedt szét, nem a fáklyák imbolygó fényénél kellett folytatni a kutatást. Nagy rendetlenség volt mindenfelé. Az egyik sarokban medvebőrök hevertek, a másikban po­harak, kulacsok, ennivaló. A bútorok szanaszét: mind a nyugtalanságot, a kapkodást mutatta, ami viszont teljesen érthető volt. Csak a keresetteket nem találták sehol. A kövér Balassa éppen valami cifra káromkodást akart megereszteni, amikor Kapy Gáspár észrevette, hogy a földalatti teremből is vezet egy ajtó. — Gyerünk csak tovább! — kiáltotta — hátha itt aka­dunk rá a jómadarakra! Ez az ajtó nyitva volt, nem kellett a csendőrpuskák segít­sége. Kis kamra tárult eléjük, felhalmozott enni- és innivalók­kal, de — a két legény itt sem volt... Kapy Gáspár magából kikelve kiáltotta: — Pedig itt kell lenniük! Innen nem menekülhettek el és ha akármi történik, akkor is meg kell találni őket... A csendőrökhöz fordult: — Át kell kutatni az egész földalatti termet a legalapo­sabban ... Maga járt elől jópéldával. Sok lehetőség ugyan nem volt az elrejtőzésre, de azért mindent megnéztek. És Kapy Gáspár egyszer csak felkiáltott: — Azt a mindenségit! A csendőrök mindjárt odaugrottak: — Mi van őrmester ur! A rápolti csendőrparancsnok sápadtan mutatott a föld­alatti terem sarkába, ahol az imént még medvebőrök hevertek, de most arráb dobálta a takarókat. — Oda nézzetek! A gyakorlott csendőrszemnek elég volt egy pillantás, hogy lássák azt a vaskarikát, ami a földön hevert. Már tudták, hogy mit jelenthet és nem volt további meglepetés, amikor fel­emelték és egy újabb földalatti üreg tátongott előttük. — Ez az ürgelyuk aztán igazán mindennel fel van sze­rel vle, — jegyzte meg a rápolti csendőrség parancsnoka keserű elismeréssel — most már csak az a kérdés, hogy ez az üreg egyszerű üreg csupán, vagy pedig alagút,, amely kivezet a sza­badba . .. Félek, hogy az utóbbi és akkor bottal üthetjük a keresett gazfickók nyomát... — Erről mindjárt meggyőződhetünk! — ajánlkozott a kövér Balassa és óvatosan le is ereszkedett az üregbe. Azaz, hogy csak akart leereszkedni, de terjedelmes testalkata beszo­rult az elég szűk üregbe és se lejebb nem tudott mennni, se pedig visszatérni nem sikerült. Szuszogott, erőlködött, minden hiába! Ha nem lett volna olyan komoly a helyzet, ha nem arra gondoltak volna, hogy minden perc késedelem előnyt jelent a menekülőknek és hátráltatja az elfogatásukat, akkor — nevet­tek volna ezen a kétségtelenül vidám helyzeten De igy elfojtot­ták a mosolyokat és minden erejükkel azon igyekeztek, hogy a kövér Balassát kellemetlen helyzetéből kiszabadítsák. Percekig küzködtek, mig végre nagynehezen sikerült visszaemelni. A kövér csendőr úgy szuszogott, mint a mozdony és törölgette verejtékező homlokát. — Hü. azt hittem, hogy már egész életemre itt maradok... — Ettől kár volt félned, — vigasztalta meg nevetve az, egyik csendőr — mert egy-két nap múlva a koplalástól lela­posodott volna a nagy hasad és sikerült volna könnyűszerrel visszatérned.. . Most Kapy Gáspár ereszkedett le. Egyik kezében fáklya, a másikban a töltött pisztoly, min­den eshetőségre készen. óvatosan, de amennyire ezen a szűk utón. amelyen csak eiősen meggörnyedve lehetett járni, mégis gyorsan igyekezett előre. A földalatti alagútba végtelennek tetszett minden perc. Kapy Gáspár úgy érezte, hogy már hosszú ideje mászkál a szokatlan utón, pedig még csak pár perce, hogy leereszkedett. Egyideig fülledt meleg vette körül, de aztán egyszerre csak hűvös hideg csapta meg. Kapy Gáspár elkomorodott és magában keserűen állapi­­tót ta meg: — Sajnos úgy van, ahogy gondoltam ... Ez az alagút a szabadba vezet. .. A következő percben már a fáklyaláng lobogásáról is ész­revette, hogy közeledik az alagút nyílásához, majd azt tapasz­talta, hogy az alagút lassan felfelé emelkedik. Még gyorsabban kúszott előre. A hideg levegő egyre erősbödött, még pár perc, aztán látta, hogy pár méternyire nyílás tátong, amelyen keresztül a levegő áramlik be. Elérkezett az alagút végéhez . .. Amikor kibújt, akkor látta, hogy a nyílást, amely olyan szíik volt, hogy még karcsú termetével is csak nagy erőfeszí­téssel tudott kibújni, ágakkal takarták el, amellett még egy közeli bokor is jó palástolást jelentett. Kapy Gáspár első pillantása a földre szegeződött. Jól sejtett. Két pár lábnyom látszott a frissen hullott havon.. . — Megszöktek. — kiáltott fel — de mégis a kezembe ke­rülnek. HETVENKETTEDIK FEJEZET Az egyezség Ladányi Gerson kajánul felnevetett, amikor Dengeleghy Zénó gróf a borzalmas ajándék láttára ájultan hanyatlott vissza az egyik székbe. — A kis ijedős! — mondta gúnyolódva. — A bátyját le­lőni, attól nem ijedt meg, de ha egy ilyen levágott kezet lát, akkor nyomban elájul... Dengeleghy Zénó gróf elájulásával azonban nem fejező­dött be Gerson számára a látogatás. Más céllal jött ide, és — ezt a célt el is akarta érni. És ehhez nem ájult, hanem épkéz­láb Dengeleghy grófra volt szüksége. Körülnézett. Hamar talált egy pohár vizet, amellyel a legnagyobb lelki­nyugalommal végigöntötte az ájultan heverő grófot. A durva módszer használt, Zénó gróf összerázkódott, majd kinyitotta szemeit. De amikor pillantása az asztalon heverő véres kéz­­csonkra esett — megint rémülten felkiáltott: — El... el... Vigye el innen ... Gerson mosolyogva vette kezébe a borzalmas ajándékot. — Jól van kedves bátyám, megígérem, hogy elteszem a szemeid elől, ha ezzel szemben te is megígéred, hogy szépen és okosan beszélsz veiem . .. Meít nagyon fontos megbeszélé­sem van veled és szeretném, ha figyelemmel meghallgatnál... Zénó gróf kénytelen volt engedni. Nem felelt, csak beleegvezőleg bólintott. Gerson erre a véres kezet ismét becsomagolta abba a rongyba, amelyben idehozta és letette maga mellé a földre. — Hát látod, — kezdte egész kedélyesen — ez lett a derék Baklanofod sorsa. Túl akart járni az eszemen és nem gondolta meg eléggé, kivel áll szemben ... Az eredményt szives figyel­medbe ajánlom kedves bátyám, rád is vonatkozik ez a kijelen­tésem! Ne törd a fejed különböző fondorlatokon, úgyis hiába minden... Itt csak az történhetik, amit én akarok ... És hidd el, hogy én a javadat akarom — neked is ... — Beszéljen! — mondta rekedten Zénó gróf. — Hát kedves bátyám, — kezdte Gerson — nem kell ide semmiféle ügyvéd, nem kell semmi különösebb tárgyalás, egy­más között szépen, barátságosan, rokonokhoz illő megértéssel elintézhetjük a dolgunkat.. . Említettem már, hogy van egy kis kívánságom ... — Mit akar! Adok húszezer forintot! Odaadom még ezen az éjszakán, de meg kell ígérnie, hogy soha — soha többé nem kerül az utamba és lemond arról, hogy a jogait követelje. — Húszezer forintért? — kérdezte Gerson gúnyosan.. — De hiszen ez hatalmas összeg . . . Óriási vagyon! El­mehet vele vidékre, vagy külországba és úgy élhet, ahogyan sohasem élt még.. . Gondolja meg, milyen óriási összeget ajánlottam fel .. — Igaz, — évődött Gerson — tényleg óriási összsget, ajánlott fel édes bátyám nem erről van szó... A Dengeleghy­­vagyon nagyon sok húszezer, sőt nagyon sok kétszázezer fo­rintból áll... És miért fogadjak el én ott morzsákat, ahol az egész gyönyörű, szép fehér kalács az enyém lehet, ha — aka­rom .. . Vagy nem gondolod, szeretett nagybátyám, talán nem igy áll a helyzet... — Ön szerint! Csak ön állítja, hogy Dengeleghy ivadaid Ez azonban még nincs bebizonyítva . . . — Hát nem szolgáltam a délután folyamán elég bizonyí­tékkal? — csattant fel Gerson most már haragosan. — Bizonyítékokat mutatott, de — ezek nem zárják ki a további kételkedést! — Hogy érted ezt. kedves bátyám? — Mindenekelőtt szeretném tudni, hogy,miért várt ezzé) a jelentkezéssel egész mostanáig . . Miért nem jött öt, vagy tiz év előtt, vagy még korábban ... — Mert csak most tudtam meg származásom titkát! — vágta rá Gerson. — És honnan tudta meg? — Egy levélből, amelyet nevelőanyám hagyott rám, aki­nek férje valamikor a ön öccsének' Dengeleghy Ákos grófnak volt az alkalmazottja. — Hogy hívták az anyját? — Bonyhádi Andrásné! — vágta rá Gerson. —Zénó gróf kutatott emlékeiben. — Bonyhádi.. . Bonyhádi. . . Igen, most már emlékszem erre a névre. .. Azt hiszem, az apja erdész, vagy ilyesvalami volt a Dengeleghy-uradalomban ... — Igen, erdész volt! — vágta rá Gerson rögtön. — És ennek a felesége nevelt fel. Mostanáig azt hittem, hogy a édesanyám volt... Évekig nem voltam odahaza, mire hazatértem, már csak a halála hírét hallottam és csak a teme­tőben látogathattam meg szegényt. . . Nem búcsúzhattam el az áldott jó teremtéstől, a derék asszony azonban levelet hagyott hátra, amelyben feltárja származásom egész titkát és gon­doskodott bizonyítékokról is, olyan bizonyítékokról, amelye­ket nem lehet megcáfolni, kedves bátyám, s amelyek nagyon, ne nagyon kellemetlen helyzetbe sodorhatják Dengeleghy Ákos gróf gyilkosát, ha történetesen át találom adni a levelet a pesti rendőrségnek. Gúnyosan és fenyegetve tette meg Gerson ezt a megjegy­zését, de csodálatos, éppen most nem érte el azt a hatást, amit remélt. Zénó gróf meglepően nyugodtnak mutatkozott. Mintha egészen megváltozott volna. A hangja is nagyon nyugodt, s szinte kissé fölényes volt, amikor újból megszólalt. — Jól van, ez mind nagyon szép . .. De, álljunk csak meg egy percre.. . Szeretnék még egyről-másról érdeklődni, ami ellen azt hiszem, nincs kifogása ... — Dehogy van! — Az ön nevelőapja tehát Bonyhádi András volt, az anyja Bonyhádi Andrásné, ezek szerint önt úgy nevelték fel, mint a saját gyermeküket vagyis az ön neve is Bonyhádi... — És szintén — András. . . Zénó gróf felpattant: — Nahát, ez nagyon érdekes! — Mi ebben az érdekes? — kérdezte Gerson és nagyon nyugtalanítóan hatott rá, hogy a gróf egyszerre egészen más hangon kezd vele beszélni. Az imént még olyan összetört és kétségbeesett volt, hogy Gerson már egészen a kezében érezte és most — egyszerre egy egészen más Dengeleghy Zénó gróf állt előtte. Mintha csak kicserélték volna. (Folytatjuk» Magyarul beszélhet! * Keresünk jó fizetéssel, állandó munkával, étkezés, uniform stb. 2 BUSBOY-t éttermünkbe 1 PASTRY WOMAN, kinek gya­korlata van finom sütemények készítéséhez 1 HOZZÁÉRTŐ FÉRFISZAKÁCSOT 2 gyakorlott SALAD GIRL-t * Jelentkezzék azonnal Chantilly Room Montclair Apartments 18 So. Kingshighway Bvd. Sziicsimmkát értő finiseit» asszonyt keresek, aki ért a munkához. Cim: 5020 GRAVOIS AVE. Tel: SW 1271 Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő ujságiró­­' nak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre vá­laszol, amiket a. modern emberek feltesznek. —-j, ^vra $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. 'Küldje gyermekeit hozzánk!) Tanítunk bármily hangszeren í i Johnson’s j | Music Shop I 1922 EDISON AVENUE j GRANITE CITY, ILL. A hires PANCORDION, CRUCI­­| ANELLI, DALLAPE, SCANDAL-! j LI accordion képviselete. I Tel.: TR. 6-3080. < EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR Női SEGÉLY EGYLET, — Gyűléseit a hó álső vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályne (Telefon: HU 5126), titkár: Mrs. George Gyorog, ST. LOUISI MAGYAR EGTLE­­TEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyű­léseit minden hó első péntekjén, es­te 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth .József, titkár: Ferber István, 1921 S. üth St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18. H. P. (Tel.: LAclede 2857) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Telefon: Tri-City 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, d. u. 2 órakor a Magyar Házban. Elnök: ifj. Kákócki István, titkár: Mrs. Eli­zabeth Mertz, pénztárnok. Veres Jó­zsef, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Tele­fon: Tri City 6-9529. * NAPIER was given an award for OUTSTANDING PUBLIC SERVICE by The Lawyers' AssoclafOn of St. Louis in 1950. Dolgozzon ott, ahol magyarul be­szélhet! Olvassa el mai újságunkban a CHANTILLY ROOM (Montclair Apartment, 18 So. Kingshinghway) hirdetését. A főnök ott magyarul be­szél és sürgős szükség van: bus­­boyokra az étteremben, finom süte­­ménykészitőre; keresnek ott férfi­szakácsot, hozzáértő saláta készítő lányokat. Jó fizetés, állandó mun­ka, étkezés, uniform, stb. Jelenkez­zék azonnal — ott magyarul beszél­het! —5- -—-------­MEGNYUGTATÁS Vendég a borbélyhoz: Maga most alaposan megvágott! Borbély: Sohse aggódjék, vannak kötszereim. A jövendőt nem adom! Irta: SAJÓ SÁNDOR* Amikor én születtem A csonka ország gyermekének, Már szomorú volt itt az élet. Csak nőttem, növekedtem A nyomorúság kenyerén S ez nem tejben csak könnyben ázott — Apám ki tudja, hol csatázott, Anyám meg egyre sírt szegény ... Tavasz jött s Husvét, tél s Karácsony, Számunkra gond a gond után: Karácsonykor nem volt kalácsom, Husvét kör nem volt uj ruhám . .. Amikor én születtem Gyermeknek lenni, hajít! nem volt. öröm; Úgy nőttem, növekedtem. Mint árva fűszál porladó kövön... Most már eszmélek, ó most már megértem Én nemzetemnek árva sorsát, Tudom, mért volt oly bus a gyermekségem: t Azért, mert nincsen Magyarország! A múltat már nem kérem számon, Hogy bubán nőttem, azt se bánom, — De a jövendöl nem adom! A síiket lelkek még nem hallják, Én hallom már az Isten hangját: Én népem, segíts magadon! Ös földünkön most ur a gazság, De él az Isten s van igazság. És az igazság: hatalom, — Már jövendőkbe forr a vérem: Most nincs hazám, de — úgy segéljen! — Lesz még, mert visszafoglalom! *Sajó Sándor mély hazafias érzésekkel Írott költeményei valamikor iskolai tankönyvek diszei voltak . . . Legismertebbek a “Magyar Ének 1919-ben” és “Hit” cimti gyönyörű költeményei. — Sajó Sándor 1868-ban született, most tehát 85-ik életévében jár, ha még életben van szegény valahol a mai vörös Magyar­­országon. Fenti költeményében a “trianoni nemzedék” üzen ... két vesztett háború nyomorúságába született magyar nemze­dék ... az agg költő szivén s szaván keresztül... ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY s=s==== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti cimre: Név ......................................................................................... Cim ......................................................................................... Város...................................................................................... Ugyancsak kérem az 1953. évre szóló NAPTÁR meg­küldését is, melyért mellékelek egy dollárt. Hirdessen Lapunkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom