St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)
1953-03-27 / 7. szám
m ^m 1953. március 27. “ST. LOUIS É S VIDÉKE” 5-IK OLD AI. A z utolsó magyar betyár (Folytatás.) És az egyik fáklya világánál mindjárt észrevette, hogy a mennyezetről lámpás csüng alá: — Nini, még lámpával is fel voltak szerelve... Megvizsgálta. Volt még benne kőolaj, lámpabél, — hamar meggyujtotta és igy kellemes világosság terjedt szét, nem a fáklyák imbolygó fényénél kellett folytatni a kutatást. Nagy rendetlenség volt mindenfelé. Az egyik sarokban medvebőrök hevertek, a másikban poharak, kulacsok, ennivaló. A bútorok szanaszét: mind a nyugtalanságot, a kapkodást mutatta, ami viszont teljesen érthető volt. Csak a keresetteket nem találták sehol. A kövér Balassa éppen valami cifra káromkodást akart megereszteni, amikor Kapy Gáspár észrevette, hogy a földalatti teremből is vezet egy ajtó. — Gyerünk csak tovább! — kiáltotta — hátha itt akadunk rá a jómadarakra! Ez az ajtó nyitva volt, nem kellett a csendőrpuskák segítsége. Kis kamra tárult eléjük, felhalmozott enni- és innivalókkal, de — a két legény itt sem volt... Kapy Gáspár magából kikelve kiáltotta: — Pedig itt kell lenniük! Innen nem menekülhettek el és ha akármi történik, akkor is meg kell találni őket... A csendőrökhöz fordult: — Át kell kutatni az egész földalatti termet a legalaposabban ... Maga járt elől jópéldával. Sok lehetőség ugyan nem volt az elrejtőzésre, de azért mindent megnéztek. És Kapy Gáspár egyszer csak felkiáltott: — Azt a mindenségit! A csendőrök mindjárt odaugrottak: — Mi van őrmester ur! A rápolti csendőrparancsnok sápadtan mutatott a földalatti terem sarkába, ahol az imént még medvebőrök hevertek, de most arráb dobálta a takarókat. — Oda nézzetek! A gyakorlott csendőrszemnek elég volt egy pillantás, hogy lássák azt a vaskarikát, ami a földön hevert. Már tudták, hogy mit jelenthet és nem volt további meglepetés, amikor felemelték és egy újabb földalatti üreg tátongott előttük. — Ez az ürgelyuk aztán igazán mindennel fel van szerel vle, — jegyzte meg a rápolti csendőrség parancsnoka keserű elismeréssel — most már csak az a kérdés, hogy ez az üreg egyszerű üreg csupán, vagy pedig alagút,, amely kivezet a szabadba . .. Félek, hogy az utóbbi és akkor bottal üthetjük a keresett gazfickók nyomát... — Erről mindjárt meggyőződhetünk! — ajánlkozott a kövér Balassa és óvatosan le is ereszkedett az üregbe. Azaz, hogy csak akart leereszkedni, de terjedelmes testalkata beszorult az elég szűk üregbe és se lejebb nem tudott mennni, se pedig visszatérni nem sikerült. Szuszogott, erőlködött, minden hiába! Ha nem lett volna olyan komoly a helyzet, ha nem arra gondoltak volna, hogy minden perc késedelem előnyt jelent a menekülőknek és hátráltatja az elfogatásukat, akkor — nevettek volna ezen a kétségtelenül vidám helyzeten De igy elfojtották a mosolyokat és minden erejükkel azon igyekeztek, hogy a kövér Balassát kellemetlen helyzetéből kiszabadítsák. Percekig küzködtek, mig végre nagynehezen sikerült visszaemelni. A kövér csendőr úgy szuszogott, mint a mozdony és törölgette verejtékező homlokát. — Hü. azt hittem, hogy már egész életemre itt maradok... — Ettől kár volt félned, — vigasztalta meg nevetve az, egyik csendőr — mert egy-két nap múlva a koplalástól lelaposodott volna a nagy hasad és sikerült volna könnyűszerrel visszatérned.. . Most Kapy Gáspár ereszkedett le. Egyik kezében fáklya, a másikban a töltött pisztoly, minden eshetőségre készen. óvatosan, de amennyire ezen a szűk utón. amelyen csak eiősen meggörnyedve lehetett járni, mégis gyorsan igyekezett előre. A földalatti alagútba végtelennek tetszett minden perc. Kapy Gáspár úgy érezte, hogy már hosszú ideje mászkál a szokatlan utón, pedig még csak pár perce, hogy leereszkedett. Egyideig fülledt meleg vette körül, de aztán egyszerre csak hűvös hideg csapta meg. Kapy Gáspár elkomorodott és magában keserűen állapitót ta meg: — Sajnos úgy van, ahogy gondoltam ... Ez az alagút a szabadba vezet. .. A következő percben már a fáklyaláng lobogásáról is észrevette, hogy közeledik az alagút nyílásához, majd azt tapasztalta, hogy az alagút lassan felfelé emelkedik. Még gyorsabban kúszott előre. A hideg levegő egyre erősbödött, még pár perc, aztán látta, hogy pár méternyire nyílás tátong, amelyen keresztül a levegő áramlik be. Elérkezett az alagút végéhez . .. Amikor kibújt, akkor látta, hogy a nyílást, amely olyan szíik volt, hogy még karcsú termetével is csak nagy erőfeszítéssel tudott kibújni, ágakkal takarták el, amellett még egy közeli bokor is jó palástolást jelentett. Kapy Gáspár első pillantása a földre szegeződött. Jól sejtett. Két pár lábnyom látszott a frissen hullott havon.. . — Megszöktek. — kiáltott fel — de mégis a kezembe kerülnek. HETVENKETTEDIK FEJEZET Az egyezség Ladányi Gerson kajánul felnevetett, amikor Dengeleghy Zénó gróf a borzalmas ajándék láttára ájultan hanyatlott vissza az egyik székbe. — A kis ijedős! — mondta gúnyolódva. — A bátyját lelőni, attól nem ijedt meg, de ha egy ilyen levágott kezet lát, akkor nyomban elájul... Dengeleghy Zénó gróf elájulásával azonban nem fejeződött be Gerson számára a látogatás. Más céllal jött ide, és — ezt a célt el is akarta érni. És ehhez nem ájult, hanem épkézláb Dengeleghy grófra volt szüksége. Körülnézett. Hamar talált egy pohár vizet, amellyel a legnagyobb lelkinyugalommal végigöntötte az ájultan heverő grófot. A durva módszer használt, Zénó gróf összerázkódott, majd kinyitotta szemeit. De amikor pillantása az asztalon heverő véres kézcsonkra esett — megint rémülten felkiáltott: — El... el... Vigye el innen ... Gerson mosolyogva vette kezébe a borzalmas ajándékot. — Jól van kedves bátyám, megígérem, hogy elteszem a szemeid elől, ha ezzel szemben te is megígéred, hogy szépen és okosan beszélsz veiem . .. Meít nagyon fontos megbeszélésem van veled és szeretném, ha figyelemmel meghallgatnál... Zénó gróf kénytelen volt engedni. Nem felelt, csak beleegvezőleg bólintott. Gerson erre a véres kezet ismét becsomagolta abba a rongyba, amelyben idehozta és letette maga mellé a földre. — Hát látod, — kezdte egész kedélyesen — ez lett a derék Baklanofod sorsa. Túl akart járni az eszemen és nem gondolta meg eléggé, kivel áll szemben ... Az eredményt szives figyelmedbe ajánlom kedves bátyám, rád is vonatkozik ez a kijelentésem! Ne törd a fejed különböző fondorlatokon, úgyis hiába minden... Itt csak az történhetik, amit én akarok ... És hidd el, hogy én a javadat akarom — neked is ... — Beszéljen! — mondta rekedten Zénó gróf. — Hát kedves bátyám, — kezdte Gerson — nem kell ide semmiféle ügyvéd, nem kell semmi különösebb tárgyalás, egymás között szépen, barátságosan, rokonokhoz illő megértéssel elintézhetjük a dolgunkat.. . Említettem már, hogy van egy kis kívánságom ... — Mit akar! Adok húszezer forintot! Odaadom még ezen az éjszakán, de meg kell ígérnie, hogy soha — soha többé nem kerül az utamba és lemond arról, hogy a jogait követelje. — Húszezer forintért? — kérdezte Gerson gúnyosan.. — De hiszen ez hatalmas összeg . . . Óriási vagyon! Elmehet vele vidékre, vagy külországba és úgy élhet, ahogyan sohasem élt még.. . Gondolja meg, milyen óriási összeget ajánlottam fel .. — Igaz, — évődött Gerson — tényleg óriási összsget, ajánlott fel édes bátyám nem erről van szó... A Dengeleghyvagyon nagyon sok húszezer, sőt nagyon sok kétszázezer forintból áll... És miért fogadjak el én ott morzsákat, ahol az egész gyönyörű, szép fehér kalács az enyém lehet, ha — akarom .. . Vagy nem gondolod, szeretett nagybátyám, talán nem igy áll a helyzet... — Ön szerint! Csak ön állítja, hogy Dengeleghy ivadaid Ez azonban még nincs bebizonyítva . . . — Hát nem szolgáltam a délután folyamán elég bizonyítékkal? — csattant fel Gerson most már haragosan. — Bizonyítékokat mutatott, de — ezek nem zárják ki a további kételkedést! — Hogy érted ezt. kedves bátyám? — Mindenekelőtt szeretném tudni, hogy,miért várt ezzé) a jelentkezéssel egész mostanáig . . Miért nem jött öt, vagy tiz év előtt, vagy még korábban ... — Mert csak most tudtam meg származásom titkát! — vágta rá Gerson. — És honnan tudta meg? — Egy levélből, amelyet nevelőanyám hagyott rám, akinek férje valamikor a ön öccsének' Dengeleghy Ákos grófnak volt az alkalmazottja. — Hogy hívták az anyját? — Bonyhádi Andrásné! — vágta rá Gerson. —Zénó gróf kutatott emlékeiben. — Bonyhádi.. . Bonyhádi. . . Igen, most már emlékszem erre a névre. .. Azt hiszem, az apja erdész, vagy ilyesvalami volt a Dengeleghy-uradalomban ... — Igen, erdész volt! — vágta rá Gerson rögtön. — És ennek a felesége nevelt fel. Mostanáig azt hittem, hogy a édesanyám volt... Évekig nem voltam odahaza, mire hazatértem, már csak a halála hírét hallottam és csak a temetőben látogathattam meg szegényt. . . Nem búcsúzhattam el az áldott jó teremtéstől, a derék asszony azonban levelet hagyott hátra, amelyben feltárja származásom egész titkát és gondoskodott bizonyítékokról is, olyan bizonyítékokról, amelyeket nem lehet megcáfolni, kedves bátyám, s amelyek nagyon, ne nagyon kellemetlen helyzetbe sodorhatják Dengeleghy Ákos gróf gyilkosát, ha történetesen át találom adni a levelet a pesti rendőrségnek. Gúnyosan és fenyegetve tette meg Gerson ezt a megjegyzését, de csodálatos, éppen most nem érte el azt a hatást, amit remélt. Zénó gróf meglepően nyugodtnak mutatkozott. Mintha egészen megváltozott volna. A hangja is nagyon nyugodt, s szinte kissé fölényes volt, amikor újból megszólalt. — Jól van, ez mind nagyon szép . .. De, álljunk csak meg egy percre.. . Szeretnék még egyről-másról érdeklődni, ami ellen azt hiszem, nincs kifogása ... — Dehogy van! — Az ön nevelőapja tehát Bonyhádi András volt, az anyja Bonyhádi Andrásné, ezek szerint önt úgy nevelték fel, mint a saját gyermeküket vagyis az ön neve is Bonyhádi... — És szintén — András. . . Zénó gróf felpattant: — Nahát, ez nagyon érdekes! — Mi ebben az érdekes? — kérdezte Gerson és nagyon nyugtalanítóan hatott rá, hogy a gróf egyszerre egészen más hangon kezd vele beszélni. Az imént még olyan összetört és kétségbeesett volt, hogy Gerson már egészen a kezében érezte és most — egyszerre egy egészen más Dengeleghy Zénó gróf állt előtte. Mintha csak kicserélték volna. (Folytatjuk» Magyarul beszélhet! * Keresünk jó fizetéssel, állandó munkával, étkezés, uniform stb. 2 BUSBOY-t éttermünkbe 1 PASTRY WOMAN, kinek gyakorlata van finom sütemények készítéséhez 1 HOZZÁÉRTŐ FÉRFISZAKÁCSOT 2 gyakorlott SALAD GIRL-t * Jelentkezzék azonnal Chantilly Room Montclair Apartments 18 So. Kingshighway Bvd. Sziicsimmkát értő finiseit» asszonyt keresek, aki ért a munkához. Cim: 5020 GRAVOIS AVE. Tel: SW 1271 Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő ujságiró' nak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre válaszol, amiket a. modern emberek feltesznek. —-j, ^vra $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. 'Küldje gyermekeit hozzánk!) Tanítunk bármily hangszeren í i Johnson’s j | Music Shop I 1922 EDISON AVENUE j GRANITE CITY, ILL. A hires PANCORDION, CRUCI| ANELLI, DALLAPE, SCANDAL-! j LI accordion képviselete. I Tel.: TR. 6-3080. < EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR Női SEGÉLY EGYLET, — Gyűléseit a hó álső vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályne (Telefon: HU 5126), titkár: Mrs. George Gyorog, ST. LOUISI MAGYAR EGTLETEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyűléseit minden hó első péntekjén, este 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth .József, titkár: Ferber István, 1921 S. üth St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnóim Ave. St. Louis 18. H. P. (Tel.: LAclede 2857) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Telefon: Tri-City 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, d. u. 2 órakor a Magyar Házban. Elnök: ifj. Kákócki István, titkár: Mrs. Elizabeth Mertz, pénztárnok. Veres József, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Telefon: Tri City 6-9529. * NAPIER was given an award for OUTSTANDING PUBLIC SERVICE by The Lawyers' AssoclafOn of St. Louis in 1950. Dolgozzon ott, ahol magyarul beszélhet! Olvassa el mai újságunkban a CHANTILLY ROOM (Montclair Apartment, 18 So. Kingshinghway) hirdetését. A főnök ott magyarul beszél és sürgős szükség van: busboyokra az étteremben, finom süteménykészitőre; keresnek ott férfiszakácsot, hozzáértő saláta készítő lányokat. Jó fizetés, állandó munka, étkezés, uniform, stb. Jelenkezzék azonnal — ott magyarul beszélhet! —5- -—-------MEGNYUGTATÁS Vendég a borbélyhoz: Maga most alaposan megvágott! Borbély: Sohse aggódjék, vannak kötszereim. A jövendőt nem adom! Irta: SAJÓ SÁNDOR* Amikor én születtem A csonka ország gyermekének, Már szomorú volt itt az élet. Csak nőttem, növekedtem A nyomorúság kenyerén S ez nem tejben csak könnyben ázott — Apám ki tudja, hol csatázott, Anyám meg egyre sírt szegény ... Tavasz jött s Husvét, tél s Karácsony, Számunkra gond a gond után: Karácsonykor nem volt kalácsom, Husvét kör nem volt uj ruhám . .. Amikor én születtem Gyermeknek lenni, hajít! nem volt. öröm; Úgy nőttem, növekedtem. Mint árva fűszál porladó kövön... Most már eszmélek, ó most már megértem Én nemzetemnek árva sorsát, Tudom, mért volt oly bus a gyermekségem: t Azért, mert nincsen Magyarország! A múltat már nem kérem számon, Hogy bubán nőttem, azt se bánom, — De a jövendöl nem adom! A síiket lelkek még nem hallják, Én hallom már az Isten hangját: Én népem, segíts magadon! Ös földünkön most ur a gazság, De él az Isten s van igazság. És az igazság: hatalom, — Már jövendőkbe forr a vérem: Most nincs hazám, de — úgy segéljen! — Lesz még, mert visszafoglalom! *Sajó Sándor mély hazafias érzésekkel Írott költeményei valamikor iskolai tankönyvek diszei voltak . . . Legismertebbek a “Magyar Ének 1919-ben” és “Hit” cimti gyönyörű költeményei. — Sajó Sándor 1868-ban született, most tehát 85-ik életévében jár, ha még életben van szegény valahol a mai vörös Magyarországon. Fenti költeményében a “trianoni nemzedék” üzen ... két vesztett háború nyomorúságába született magyar nemzedék ... az agg költő szivén s szaván keresztül... ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY s=s==== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti cimre: Név ......................................................................................... Cim ......................................................................................... Város...................................................................................... Ugyancsak kérem az 1953. évre szóló NAPTÁR megküldését is, melyért mellékelek egy dollárt. Hirdessen Lapunkban
