Evangélikus líceum, gimnázium, Sopron, 1942
6 óta volt Sopronnak egy kis magyar evangélikus iskolája is. A XVIÍ. század közepétől fogva az itt és a vidéken élő magyar nemesek különösen a lelkész- és tanítóképzésre való tekintettel ezt igyekeznek kifejleszteni. A német polgárság a városi tanáccsal együtt buzgón támogatja őket. Megveszik Türk Lászlónak az akkori Hosszúsorban (ma ez a része Széchenyi-tér) álló házát és tágas telkét és ott, ahol a líceum ma is áll, építik fel az új magyar gimnáziumot 1657-ben. Ezzel ünneplik meg az első evangélikus iskola alapításának 100 éves fordulóját. Ennek az új magyar gimnáziumnak, melyről már ez időben (1661-ben) „Lyceum Soproniense Hungaricum“ néven történik említés, tantervét a városi tanács már 1659-ben azonossá teszi a német gimnáziuméval, úgyhogy ezáltal annak valóságos párhuzamos intézetévé lesz. Ez időben alapította (inchoabat) Zuana Menyhért polgármester iskolafelügyelő és gyarapította (amplificavit) Lang Mátyás azt a gazdag könyvtárt, amely ma is az iskola birtokában van. A megújult iskola első kiváló rektora Kövesdy Pál volt, jeles nyelvész, aki „Elementa linguae Hungaricae" címen magyar nyelvtant is írt. A Wesselényi-féle összeesküvés után bekövetkezett vallási üldözés idején a soproni evangélikus papokat és tanítókat is a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték s több egyházi épülettel együtt mindkét gimnáziumot elvették az evangélikusoktól. A Szentgvörgy- utcai Vittnyédy-házba a már 1636-ban Sopronba telepített kis jezsuita gimnáziumot költöztették be. Ezt a házat, valamint a Régebbi külvárosi iskolájukat nem is kapták vissza az evangélikusok; az épületet elvesztették, az intézet pedig beleolvadt a 8 évi szünetelés után 1682- ben (a soproni országgyűlés után) újra megnyílt magyar gimnáziumba, illetve líceumba, melyet időközben újra kellett építeni, mert az 1676-iki nagy tűzvész alkalmával leégett. Fenntartója sem lehetett a városi tanács, mert azt 1672-ben nagy pénzbírsággal arra kényszerítették, hogy tagjait csak felerészben válassza az evangélikusok közül. 1682-től fogva tehát új korszaka kezdődött a líceumnak, mert ez időtől kezdve egészen 1851-ig az evangélikus egyházközség a fenntartója, és az intézet az 1668-ban készült szervezettel alkotott egyháztanácsnak van alárendelve. Az újonnan megnyílt iskola csakhamar új fejlődésnek indult. Röschl János wittenbergi tanár új tan tervet készített számára, tanítványa, Deccard János pedig, aki 1712—1740-ig volt az iskola igazgatója, a reális tárgyakra terelte az iskola figyelmét. Utódai közül különösen Hajnóczy Dániel (1718—1758) és Ribiní János (1747—1758) vált ki. A tanítást Comenius nyomán reálisabb szellem hatotta át, s az idegen nyelvek tanítását, a latinét is a magyarral kötötték össze. Gazdag alapítványok segítségével szilárd alapra fektették az alumneumot, amelynek nyomai már a XVI. században kimutathatók. Az alapítók, jótevők emlékezetére ez időtől fogva tartják a hálaünnepélyt (az évzáró ünnepéllyel kapcsolatban). Az iskolának 6 osztálya, 270—300 tanulója van. A felső osztályban filozófiai és teológiai tárgyakat is tanítanak, bár ezek tilosak, mert a kormány a protestáns iskolákat a grammatikai fokig igyekszik leszorítani. Az ellenőrzést az iskolákon a jezsuiták gyakorolják. A felvilágosodás korában a Ratio Educationis és a türelmi ren
