Evangélikus líceum, gimnázium, Sopron, 1942
7 delet következtében még inkább kialakul az intézetnek líceumi jellege az 1785-ben készült tantervvel, mely a gimnázium két felső osztályából (a primából és a secundából) három évfolyamú líceumot alkot, melyben a filozófiának, teológiának és a jogtudománynak külön szaktanára van. 1793-ban pedig az ú. n. retorikai osztály is kétévfolyamú lesz, úgyhogy a tulajdonképpeni gimnázium öt osztályból (donatus, grammatika, svntaxis és a kétévfolyamú retorika) és a hozzá csatlakozó líceumi tanfolyam három osztálvából, az egész intézet tehát nyolc osztályból áll. A fenntartó gyülekezettel a szükséges érintkezést az ezidőben alkotott állandó iskolai bizottság tartja fenn. Az ifjúság öntevékenysége a magyar nyelv mellett az idegen nyelvek (német, olasz, angol, francia) tanulásában és hazánkban az első önképzőkörnek, a jelentőségével egy iskolai önképzőkör határán messze túllépő „Magyar Társaságinak megalapításában (1790) jut kifejezésre. Ennek évenként tartott örömünnepei abban az időben valóságos irodalmi eseményszámba mentek. 1825-ben az iskola épületét újraépítették és ebben az alakjában állott fenn 1893-ig, Akkori homlokköve „Aedes Musis Erectae 1825“ felirattal most is megvan az udvar felőli bejárat fölé a falba illesztve. 1829-ben a líceum keretében megkezdi a gyülekezet a külön tanítóképzést is Szabó József líceumi tanár vezetésével, 1836-ban pedig kétosztályos külön reáliskolát állít fel, mely 1868-ig áll fenn. Ennek Laehne Frigyes és Ulber Mátyás voltak jeles tanárai, míg a líceumban ez időszakban Raits Péter (1799—1824), Seybold Pál és Hetyéssy László működtek nagy sikerrel. A líceum virágzását mutatja az, hogy 1827-ben 408 tanulója volt, köztük 96 alumnista. Az alumneum fenntartására 1810-től fogva kivetés szerint külön adóznak az egyház- kerület gyülekezetei. Az 1825—28-íki országgyűlés szülte nemzeti ébredés hívta életre a „Deákkúti vármegyét“, melyben az intézet ifjúsága az autonóm protestáns egyházkerület vonásaival színezett magyar vármegye formájában alakult egyesületté a magyar viselet, magyar zene, magyar tánc és a magyar nyelv ápolása céljából. Ez az egyesület különösen évenként tartott majálisával tett igen nagy szolgálatot Sopron megmagvarosodása ügyének. Ezenkívül ifjúsági torna- egyesületével a rendszeres testgyakorlásnak, a Deákkút és a hozzávezető erdei út gondozásával a ma virágzó Városszépítő Egyesületnek, szegény tanulók segélyezésével a Diáksegélyző Egyesületnek, a gyorsírás felkarolásával a máig is virágzó Gyorsíró Körnek lett úttörője. 1868-ban készült selyemzászlaját ma is kegyelettel őrzi és ünnepélyeken használja az intézet ifjúsága. Az 1841-ben megállapított zay-ugrócí tantervet 1842-ben léptette életbe az intézet. Ennek minden eddigivel szemben előnye volt, hogy a tanítás egységessé tétele által lehetővé vált az átlépés egyik intézetből a másikba, a reális tantárgyaknak is kellő teret engedett, meg honosította a szakrendszert és kötelezővé tette a magyar tanítási nyelvet, A teljes gímnáziúm e szerint hatosztályú lett és hozzájárult a líceum két bölcsészeti, két teológiai és jogi évfolyama. A tantervkészítő bizottság jegyzője Király József Pál soproni líceumi tanár volt. aki 1853—61-íg igazgatója volt a líceumnak és még a 80-as
