Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
15 osztrák összmonarchíának nemzetiségei semmit ezen a világon nem gyűlölnek annyira, s olyan határozottan, mint a németeket, a német cdemet. Vagy talán Excellenciád e tekintetben is mélységes illúziókban ringatja magát? Ugyan nyissa ki már szemét és fülét az igazság előtt! Tudakolja meg a nemzetiségeket a németek irányában szimpátiájukról és szeretetükről, akiket az ön példátlanul felületes psycho- logiai felfogása teljesen meggyűlöltetett előttünk. Ön azt képzeli, hogy az embereket úgy lehet formálni, mint ahogyan puhafából a berchtolsgadeni ,mandli'-kat faragják s festik, s amelyek csak akkor szólnak, ha valaki a fújtatójukat nyomogatja. Ha Önt nem ültetik fel úgy, mint ahogyan Ön másokat s önmagát is állandóan felülteti, vagy legalább is felültetni akarja, akkor meghallja, hogy az összes nemzetiségek így kiáltanak fel: éhinség, pestis, háború, döghalál, — csak német né! S Ön büszkeséggel kiálthatja, hogy ez legnagyobb részben az Ön műve.“ A németség ellen való ez a felháborodás, szinte mondhatni gyűlölet mutatja legjobban a németesítés erejét és veszedelmes voltát. A kormányzat minden állami hatalma ezt szolgálta: a katonaság, a törvénykezés, közigazgatás, csendőrség és természetesen az iskola is. Ahol a kormányzat tehette, így az állami, a kir. kát. gimnáziumoknál a magyar tannyelvet rögtön megszüntette, s helyébe németet vagy más nemzetiségi nyelvet tett. A Pozsonyban újonnan felállított állami gimnázium tannyelve a német, 20 tanára közül 11 nem is magyarországi származású s természetesen magyarul nem is tudnak. Besztercebányán a kát. gimnáziumban a tanári testület kettő kivételével cseh vagy morva, a tannyelv tót, illetőleg cseh. A Benedek- rendi gimnáziumok közül kettőt hagyott meg a kormányzat teljes nyolcosztályú gimnáziumnak: a sopronit és a győrit; a sopronira a német tannyelvet kényszerítette. Nagyszombatban kiszorították a magyar bencéseket a gimnáziumból s helyettük olyan jezsuitákat hoztak, akik nem is tudtak magyarul. A protestáns iskolákkal az állam nem mert ilyen nyilt erőszakkal elbánni. A protestáns autonómia, bármennyire megnyirbálták is, még mindig respektussal töltötte el a kormányzat vezetőit. Széchenyi elmélkedik azon,20) mimódon lehetséges, hogy amikor az önkényuralom az ország alapvető törvényeit minden lelkiismereti aggodalom nélkül sutba dobta, ugyanakkor a bécsi és a linzi békekötések idevágó törvénycikkeit mégis bizonyos óvatos tisztelettel nézi. Széchenyi úgy találja azért, mert ezekre a törvénycikkekre a dinasztia nemcsak megesküdött, hanem ezeket garantálták is. S mit szólna a sok protestáns állam, különösen Poroszország, ha a garantált törvénycikkeket egyszerűen eltipornák! A protestáns iskolákra nézve is kötelezővé tette Thun az ,,Ent- wurf“-ot, illetőleg kimondotta, hogy amelyik iskola az ,,Entwurf“-ot a maga következményeivel nem fogadja el, nem lehet nyilvános iskola, nem állíthat ki államilag érvényes bizonyítványokat. Líceumunknak a nyilvánossági jogért folytatott küzdelméről már megemlékez- 2 2°) „Blick“. 163 1.
