Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
16 tünk,21) ez alkalommal a magyar tannyelvért folytatott küzdelmét követjük. Tulajdonképpen ez is egyik része a nyilvánossági jogért folytatott harcnak, mert a nyilvánossági jog fejében a tannyelvre vonatkozólag is volt a kormánynak kikötése. A tannyelvért folytatott küzdelem azonban nem áll meg a nyilvánossági jog megadásánál (1855. márc. 23); éppen a nyilvánossági jog megadásának évében: 1855-ben jelent meg a tannyelvre vonatkozó rendelet, mely az összes eddigi rendeleteknél szigorúbb volt, s országszerte nagy ellenhatást váltott ki. A tannyelvért folytatott küzdelemnek két korszaka van tehát: 1. 1850—1855-ig: a kormányzat részéről kíméletesebb, meg- alkuvóbb korszak, 2. 1855—1860-ig: az iskolák kíméletlen németesítése még a színmagyar vidéken is, majd a németesítés csődje. III. A) A magyar tannyelvért folytatott küzdelem első korszaka 1850 1855. A soproni ev. egyházközség konventjenek tárgyalásai az állammal. A kormány felhívása a tannyelv ügyében a líceum igazgatóságához 1850. febr. 8-án. A tanári testület első felterjesztése. A nyilvánossági jogért folytatott tárgyalások megindítása. A kormány nyelvi feltételei az 1850. szept. 2-i rendelet szerint. A tanári testület második felterjesztése a magyar tannyelv érdekében. Kolbenheyer Mór fellépése és győzelme 1850. szept. 29-én Reisch Ede megalkuvú felfogásával szemben. A soproni ev. egyházközség konventjének felterjesztésére az egyházkerület az 1851. máj. 21-iki egyházkerületi határozat alapján a líceumot átveszi. Az evangélikus iskolák tiszta magyar tannyelvének megtartását megnehezítette az a körülmény, hogy ezek az iskolák22) szinte kivétel nélkül nemzetiségi vidéken voltak. Amint fentebb láttuk, az „Entwurf“ megkívánta, hogy a tannyelv megállapításánál az iskola környékének nyelvét tekintetbe kell venni, s esetleg két nyelven kell tanítani. Ezért a nyilvánossági jogra vonatkozó tárgyalásokban az evangélikus iskolákkal szemben már 1850-ben követeli a kormány a tannyelv megváltoztatását. így a pozsonyi ev, líceum tannyelvét teljesen németté akarta tenni; a pozsonyi ev. gyülekezet hat évig tartó kemény küzdelemmel kivívta, hogy a tannyelv magyar maradt!23) 21) A soproni evang. líceum 1938/'39-iki értesítőjében. 22) 1848-ban 28 középiskolánk volt. Szelényi Ödön: A magyar ev. iskoláik története a reformációtól napjainkig. Pozsony, 1917. 112. 1. — Az 1852/53-ík tanévben volt 7 nagy és 17 kis gimnáziumunk. A hét nagy gimnázium: Eperjes, Késmárk, Pozsony, Rozsnyó, Selmecbánya, Sopron, Szarvas. A hét nagy gimnáziumba járt 1071 tanuló; ezek közül 683 magyar, 250 német, 118 szláv, 3 szerb, 17 román. — Hunfalvi János: A protestáns gimnáziumok állása az 1852/53—1858/59. években. Protestáns Egyház és Iskolai Lap, 1861. 180. 1. 23) Schmidt—Markusovszky: A pozsonyi ág. h. ev, egyház története. Pozsony, 1906, II. r.
