Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935
74 közölni, hogy a kitartó munkára, a felelősségteljes kötelességvégzésre és a stabil szorgalomra feltűnően ezek a fiuk vannak berendezve. A nagyvárosi, vagy a nagvvárosiasan élő szülők gyermekeinél azon gyorsan meglankadó értelmi funkcióiban, a rapszódikus gondolkodásban és cselekvésben, a sokszor szertelen érzelmi megnyilatkozásokban, a nehéz munka és felelősség elől való visszavonulásiban nagyon sokszor meglátszott a szülői házak, a családi életek hajszás minden-napja és sokszor egy megalkuvó etika normáihoz való alkalmazkodása. Növendékeink legnagyobb részének figyelmét elsősorban is az érzelmi színezetű benyomások határozták meg1. Ami természetüknek és magukkal hozott hajlamaiknak megfelelt, még ha az nem is volt kér. lutheránus szempontból helyes, annak igyekezett áldozni figyelmét és érdeklődését. Itt az okok keresése közben nem lehetett mindig a gyermeknél megállni. Megfigyeléseink és tapasztalataink során többször ébredt bennünk az a felismerés, hogy önző és elanyagiasodott világunk a maga sajátos életfelfogását és világnézetét milyen ellenállhatatlan erővel viszi bele népünk minden társadalmi rétegébe. «A mai ifjúságnak sportot és szórakozási alkalmakat kell biztosítani és nem a tanulásból bálványt csinálni » hangzott egyszer egy szülői megnyilatkozás. Növendékeinknek egy-cgy elejtett szavából, a papírkosárba került szülői levelekből néha megdöbbentően bontakozott ki az Isten nélkül való élni-akarás és az üres formalizmusokra bazirozó szekularizált modern élet. De boldogok voltunk, ha növendékeinktől és szülőiktől arról hallottunk, hogy az élet becsületes munkából, felelős kötelességteljesítésből és sok lemondásból nyeri a maga igazi értékét és tartalmát. Megfigyeléseinket az idén a Tízparancsolat szempontjából végeztük. Ebből a szemszögből nézve növendékeink isten fogalma általában pietisztikus volt. Csak a felsőbb osztályosoknál, de itt is inkább elvétve, találkoztunk racionális istenfogalommal, ami viszont a serdülő diák-gyermeknél nem szokott ritka lenni. Isten akaratát csak akkor veszik figyelembe, ha valami megrázó vagy rendkívüli eser mény történik velük. Ebben a vonatkozásban az antropocentrikus vallásossággal találkoztunk lépten-nyomon. Gyermekeknél alig van ez máskép. Ebből magyaráztuk, hogy a lelki élet fontosságát is miért szorítja háttérbe igen sokszor a testi élet, amit a modern testnevelés még inkább elősegít. A dogmatikai értelemben vett istenfélelem hol a szolgai, hol a gyermeki istenfélelem megnyilatkozási formáit öltötte. Itt is erősen megmutatkozott, hogy gyermekeink milyen családi és iskolai légkörből kerültek ki. Növendékeink általában tiszta ajkú és mocsoktalan beszédű gyermekek voltak. A babonaságra főleg a gyen
