Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935
75 gébb idegrendszerű és a terhelt családi életre utaló életmeg- nyilatkozású gyermekek hajlottak. Voltak növendékeink (néhány papi család, tanító-család és földmíves-család gyermekei!), akik a kötelező közös intézeti áhítatokon kívül még külön is imádkoztak. Ezek a fiuk legtöbbször imára kulcsolt kezekkel hunyták álomra szemüket. Isten iránti hálájukat észrevehetően csak akkor fejezték ki, ha sikerült valami nagyobb kellemetlenséget, vagy betegséget elkerülniük, A kozmopolita értelemben vett modern életstílust követő szülők gyermekei szerint a munka az Isten büntetése. A hétköznapról és vasárnapról, illetve a munkáról és pihenésről egy körkérdésünk során az volt a növendékek átlagos felfogása, hogy a pihenésre való jog előfeltétele nem a munka, hanem a munka feltétele a pihenés. A templomi igehirdetést általában megjegyezték maguknak és több ízben erősen kritizálták is. A szülőkhöz való viszonyuk kevés kivétellel megfelelő és normális volt. Volt azonban egy növendékünk, aki szüleinek a hibáihoz mérte a szülőkhöz való viszonyát. Mondanom sem kell talán, hogy az ilyen gyermekeknél milyen nehéz a IV. parancsolat követelésének érvényesítése. Örvendetes volt, hogy ebben a tekintetben mégis jobb volt a helyzet, mint tavaly. Anyák napjára pl. jóval többen emlékeztek meg édesanyjukról, mint tavaly. Egy kis növendékünk sírva borult térdre, amikor édes anyja első levele ^megérkezett a tanév elején s a levél olvasása közben csókolgatta az anyja levelét. A vezetőkkel és a feljebbvalókkal szemben tanúsított magatartásuk az idén kedvezőtlenebb képet mutatott, mint tavaly. A más világnézetű környezetből ide került gyermekek személyi hatására vezettük ezt vissza. Politikailag, mint általában az ifjúság, a Diákotthon növendékei is a radikalizmus felé hajlottak. A baráti viszonyt növendékeink megfelelően ápolták. A növény- és az állatvilághoz való viszonyuk különösen akkor lett szemmel láthatóan jobb, amikor az intézet mellett létesült botanikus kertért személyesen is felelőssé tettük a tanulókat. A szekszuális élet tekintetében főleg a tánciskolába járó növendékek szorultak a vezetők pedagógiai és pásztori beavatkozására. Ezeknek a beavatkozásoknak meg is lett a kellő eredménj^e. Itt tűnik ki minden évben, hogy a pu- bertációval járó mindennemű kilengés a nevelőt nem any- nyira pedagógiai, mint inkább türelmi próbára kényszeríti. Ha a nevelő győzi türelemmel és kitartással, akkor nevelő és ifjú egyaránt győzedelmeskedik; ha ellenben ez a megkívánt türelem és kitartás nincs meg, akkor mindketten vesztesek lesznek.
