Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935
12 «Nem sokaság, hanem lélek S szabad nép tesz csuda dolgokat. Ez tette Rómát föld órává. Ez [Marathont s Budavárt híressé.) A megkoszorúzás után az ünneplő közönség, — köztük az érettségi találkozók - az Erzsébet-kerti vendéglőben jöttek össze, körülbelül száznegyvenen, ebédre. A mindvégig emelkedett szellemben lefolyt ünnepélyről közöljük Kapi Béla püspök alkalmi beszédét, Németh Sámuel igazgatónak az emléktáblák átvételekor mondott beszédét, továbbá Csaba József tanár alkalmi ódáját. Üdvözletüket küldték az ünnepély alkalmából: Ostffv Lajos főispán, a kaposvári Berzsenyi irodalmi egyesület nevében Merényi Oszkár; a bonyhádi evang. reálgimnázium tanári testületé; a budapesti ev. gimnázium tanári test ittlété; a soproni felső egyházmegye nevében Sehol tz Ödön esperes; Prőhle Henrik pozsonyi ev. lelkész; Dr. Csnkássy Lóránt vm. t. főügyész, Budapest. Kis János és Berzsenyi Dániel. Kapi Béla püspök alkalmi beszéde az emléktáblák leleplezésekor. A nagy embert saját kiválósága szüli s kiválóságának értéke mutatja nagysága értékét. De a nagyság-értékelésbe beleszól a jelentőség-értékelés, amely a kiválóságot nem a maga elkülönítettségében, hanem történeti kapcsolataiban bírálja el. A nagy ember nagy időt teremt, de a vajúdó történeti korszak is megnöveszti az emberek méreteit. A nemzet szellemi életének Pantheonjában így találkozik a királyi lélek a mindennapi munkással, a genie a tehetséggel, az oromdíszítő a fundamentum építővel, a világot teremtő művész az eldugult forrás felszabadítójával. Soproni ősi líceumunk matrikulájából ma két név kerül az épület homlokzatára: Kis János és ■•Berzsenyi Dániel neve. Törzsökös magyar név mindegyik: jobbágycsaládból származik az egyik, régi nemesi család sarja a másik. Két arc merevedik ércbe: aszkétikus, boltoza- tios-homlokú, elmélyedő papi arc az egyik, keményformá- lású, nyugtalanszemű, lőbogótüzű a másik. Két élet helyezkedik arasznyi közelségben egymás mellé: tehetség és lángelme, szolgálat és dicsőség, égő oil ári gyertya és égig szökellő tűzoszlop. Ez a két név, két arc, két élet nem kisebbíti és nem homályosítja egymást. Emberkezek munkáját s az idő esetlegességét megelőzve, a magyar kultúra egymást kiegé- iszílő osztályosai voltak. Összekötözte őket a magyar bis-
