Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935
13 tória keze. Kétféle nevükön, arcukon és életükön átvilágít a nemzet egységesítő lelke. Kis János és Berzsenyi Dániel idejében rengett Európa földje. A magyar állam önállósága is romokban hevert. Beolvasztó politika tizedelte a nemzet erejét. A vármegyék szabadság-tornyában idegen lélek vigyázta a korszellem mozdulásait. A nemzet leikéből kiveszett történeti öntudata s isteni küldetésének a gondolata. Elhomályosodott benne önértékelési képessége s elsorvadt önmagába vetett bizodalma. Saját portáján mostoha sorsban sínylődött a magyar műveltség. Saját nyelvét is szégyelte s használatlanul he- vertette. Kazinczy szinte sírva írja, hogy műveltjeink közöli alig talál egyet-egyet, ki anyanyelvűnket beszélni koznak, hogy a sárga kopó jobb-e, avagy a fekete. A nem- tietlen és idegen. Kazinczy szerint legfeljebb arról vitatkoznak, hogy, a sárga kopó jobb-e, avagy a fekete. A nemzet egysége is tépázott érték. Horváth I stván írja: «magyarnak magyar a farkasa». Cserei Miklós panaszolja Kazinczynak, hogy nem a német miniszterek rontják a magyart, hanem maguk a hitvány magyarok! Ebben a lelki elesettségben, mikor nemcsak kedvezőtlen politikai alakulások, hanem a nemzet öngyengesége mondotta ki önmaga felett a halálos ítéletet, sorompóba szállnak a magyar írók, a költők, a nemzeti lélek szerelmesei s csodálatos küzdelmet indítanak a nemzet feltámadásáért. Egy cél hatja át a különböző helyen, különböző viszonyok között élő emberek lelkét: megmenteni a nemzet életét, elmélyíteni annak műveltségét, önmíveléssel, nyelve megbecsülésével felemelni a történeti élet magasságába, hogy betölthesse Istentől adott hivatását! Lelket öntenek a nemzet fásult leikébe. Megerősítik öntudatát, hogy tudjon bízni önmagában és lássa világosan történeti küldetését. A korszak irodalma átszövődik a nemzeti történet szálaival. Az irodalom művelése nemzeti szolgálattá nemesedik. Elejti öncéhisága gondolatát s lemondva a művészi álmokról, boldogan áll a nemzet oltárához. Kiválóság és középszerűség, genie és tehetség, vers, próza és filozófia ugyanazon rendeltetést hordozzák. Nem csupán művészi álmok hevítik a lelkeket, hanem a nemzet megmentésének égő gondolata. Ebben a szolgálatban munkálkodik Kis János soproni lelkész, a dunántúli evang. egyházkerület szuperintendense. Kezében az egyházi énekköltészet hárfája, a tudós, esztéta és versköltő pennája. Irodalmunk kevés képviselőjénél kísérhetjük olyan világosan nyomon a küldetésnek és nemzet-szolgálatnak a gondolatát, mint éppen nála. 1 79 0. február 2-án írja Péczelinek, a komáromi református prédikátornak, a Mindenes Gyűjtemény szerkesztőjének: «Minden
