Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916

8

retet a széltől is óvta, félénk, komoly fiúcskává lett. Előbb tanult meg sírni, mint nevetni. Később is vaskorláton nézett át az ifjúság szép kertjébe, félve s későn nyúlt egyszer-másszor egy-egy rózsa után. Ott, ahol az élet örömei nyíltak, úgy érezte, mintha tilalmasban járna.

Végigfutotta a feltörekvő szegény tanulóifjak küzdelmes pályáját. Tanult és tanított egyszerre már otthon, Nagyszalontán. Majd fájó szívvel vett búcsút ő is a szülői háztól, hogy Debrecenben folytassa tanulmányait; aggódó, remegő apai-anyai szivet hagyott otthon ő is, mint előtte és utána oly sok tanuló- ifju. Szeretett tanulni, de az iskola nem elégítette ki tudásvágyát. Aztán az ifjúkor görögtüzes ábrándjai kerítették hatalmukba; művészi dicsőségről álmodozott, elment színésznek. Ámde légvárai csakhamar összeomlottak s romjaik alól az „öntudat kígyói“ dugdosták elő fejőket. Hazasietett s otthon is maradt özvegységre jutott, világtalan apja gyámolául. Hivatalt nyert, családot alapított s végkép le akart tenni minden művészi szándékról. Azonban lángesze csakhamar keresztültörte a szűkre szabott korlátot; Toldijával országos hírű költővé lesz, aztán elindul a halhatatlanság útjára, hogy milliókra költse dús élete kincsét. Munkaerejét bénítják magánéletének küzdelmei, csapásai, de írói kedve időnként visszatér. így járja végig az életet szerényen, de önérzetesen; pályáját besugározza a költői dicsőség fénye, de lelkét az örök kétely férgei emésztik. Egyetlenegy hő vágya volt, egyet kért csupán:

„Egy kis független nyugalmat,

Melyben a dal megfoganhat,

Csöndes fészket zöld lomb árnyán....

Munkás, vidám öregséget.“

Ez az egy vágya sem teljesült És ime mógis, mikor 1882-ben átköltözik az örökké\ alóságba, nemzetének örökségül egy színarannyal telt kincses házat hagy: a költészetét

Ebben a kincses házban együtt vannak a legmagasabb földi értékek: a szép, a jó és az igaz. Arany költészete gyönyörködtet és épít egyszerre.

Kedves ifjúság, ki ne gyönyörködött volna már közületek is az ő nyalka huszárjában, aki karddal szerzett vezeték-lovát nem adja oda a hadnagyának pénzért, mert egy jó pajtásának