Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916
24 felkarolták, úgy, hogy a jelzett célra egybegyült, illetve biztosított összeg már a 4000 koronát meghaladja, nagyon örvendetes feleletet látok a nagy kérdésre. Ebből a tényből az az örvendetes felelet csendül ki: A magyar nemzet élni, virulni fejlődni fog, mert ahol megvan a szebb jövendőbe vetett erős bizalom, ami nagy elhatározásokat szül és munkára serkent, ott a jobb kornak el kell jőnie. És ennek az uj korszaknak a legerősebb páncélerődnél is erősebb és hatalmasabb bevehetetlen bástyáit a jövendő nemzedék erős jellemében, erkölcsében kötelességtudatában már most kezdi is építeni a magyar lélek, a magyar akarat. Egy ilyen bástyának tartjuk a „Diákotthonit is. Midőn Francke Ágost Hermann, a hallei árvaház világhírű megalapítója az általa kifüggesztett perselyben 4 tallért 16 garast talált, örömmel kiáltott fel: Ez tisztességes összeg, ezzel valamit kezdek, a szegény gyermekek számára iskolát alapítok. Mit mondjunk akkor mi a mi a Franckeéhoz képest aránytalanul hatalmas összegünkre ? A válasz talán meglepő lesz. Kevés, lehet mondani a célhoz képest még semmi ez, ha pusztán a mi emberi- erőnkre és bölcsességünkre támaszkodunk, de hatalmas, nagy reményekre jogosító csodás összeggé lesz ez, ha él bennnünk az, ami Franckeban élt: az Isten megsegítő kegyelmébe vetett hit, a sikerhez fűzött tántoríthatlan, kitartó remény s a gyermeksereget, az ifjúságot s benne a szebb jövőt, meleg szívvel felkaroló, a nevelés ügyét odaadóan szolgáló szeretet. A soproni diákokhoz. Irta: Szalay Mihály. A Líceumi Diákotthon alapító ünnepélyén előadta: Gyarmathy Dénes theol. akad. hallgató. Soproni fiuk, derék licisták, Melegen köszönt egy régi diák. Éltetek fája bő termést igér, Mert kikelettel szép rajt a virág.
