Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916

Ismeretlen is jó ismerősként,

Szinte rokonként gondolok rátok:

Nemes tervetek ablakszem nekem,

Rajta szivetek mélyébe látok.

Soraitokból sokat elsodort Az évek óta zúgó zivatar;

Csak az maradt már, ki harcra gyönge,

De rosszabb lenni itthon sem akar.

Mig száz halállal néznek ők szembe,

Hol sűrű renddel- embert aratnak, Megmutatjátok: megérdemlitek,

Ha értetek is vészbe rohannak.

Derűs reménnyel alapot vettek,

Mikor ég és föld remeg és csattog.

Otthont akartok uj nemzedéknek S rá szegényül is gazdagon adtok.

Nem is vagyunk mi soha szegények.

Minket látott el legjobban Isten.

Nálunk tette le legnagyobb kincsét A szentigében s a tiszta hitben.

Amig ezt tudták és megbecsülték,

Sokat alkottak s nagyot az ősök.

Születtek addig gazdag áldozok, örömmel küzdők, vértanú hősök.

De mikor por száll a szentigére S kihamvad a hit, e csoda parázs,

Jó takaróvá lesz a szegénység,

Mert nincs magas vágy s nagy, szent akarás.

Bűnökre jutnak a sivár szívtől S a meddő kortól egész vagyonok;

De nemes ügynél félre húzódik S oda fillért is zúgolódva dob.