Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1915

A túloldalon közölt névsor — sajnos — korántsem teljes. Bizonyára még sok nevet kellene abba beiktatnunk, ha megbízható értesüléseink volnának. Az sem lehetetlen, hogy a felsorolt nevekre vonatkozó értesülésünk sem mind megbízható.

Mivel azonban elhatároztuk,* hogy nemcsak Értesítőnk idők folytán elsárguló lapján, hanem intézetünk falába illesztett márványtáblán, vagy valami más megfelelő módon is meg fogjuk örökíteni mindazoknak a dicső hőseinknek emlékét, akik egykor intézetünk tanítványai voltak s most a világháború forgatagában életüket, vérüket áldozták igazságos, szent ügyünk diadaláért, ezen az úton is újra felkérjük első sorban a szülőket s rokonokat, továbbá a mélyen tisztelt lelkész és tanító urakat, hogy amennyiben hadbavonult egykori tanítványainknak sorsáról biztos adatokkal rendelkeznek, ezeket az alábbi kérdések szem előtt tartásával a liceum igazgatóságával közölni szíveskedjenek:

1. A hadbavonultak neve és születési adata. 2. Mikor végezte a középiskolai tanfolyamot és mikor tett érettségit az intézetben?

3. Polgári állása vagy foglalkozása és állandó tartózkodási helye.

4, Katonai jellege, fegyverneme, csapatteste és rangja. 5. Mely hadműveletekben vett részt és hogyan? 6. Kapott-e elismerést, kitüntetést, milyet s méirt? 7. Ha megsebesült vagy fogságba került, hol és mikor? Ez esetben kívánatos az arckép melléklése. 9. Az elesett végtisztességének körülményei. (A temetés helye, ideje s erre vonatkozó egyébb adatok.) 10. Egyéb különös és figyelemreméltó személyi körülmények. 11. Esetleges utalás a meg jelöltekre külön vonatkozó s a sajtóban megjelent közleményekre. Az intézet igazgatósága a fenti pontokat felölelő értesítőket, adatokat és arcképeket címére kéri.*)

*) Jegyzet. Erre az^előző évi Értesítőnkben is közölt felhívásunkra ez ideig csak két helyről jött felelet. Dr. Ostffy Lajos orsz. képviselő ur hívta fel figyelmünket Péteri Takáts Gábor vezérkari kapitány és dr. Udvardy Viktor törökszentmiklósi ügyvéd hősi halálára. Mind ketten 1895-ben tettek érettségi vizsgálatot intézetünkben. Az előbbit dr. Kacziány Géza róla irt nekrológjában „Limanova legnagyobb magyar hőségnek mondja; az utóbbinak haláláról, temetéséről. Seregély Béla tábori, lelkész ur is küldött értesítést. A köszönettel vett értesítéseket majd annak idején részletesebben fel fogjuk használni.

— 4 —