Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1913

— 4

kellő nemességgel. A vagyonos posztósok, gyapjuszövők és bankárok ép olyan fényt és pompát fejtettek ki, mint az egykori hatalmas podeszták ivadékai.

Ebben a városban s ilyen környezetben töltötte nemcsak ifjúságát, hanem egész életének legnagyobb részét minden időknek egyik legnagyobb szellemóriása: Michelangelo. De csodálatos, hogy ő még' Flórenc derűs ege alatt is komor marad, hogy a fény, pompa és vidám életörömök közepeit is sötét gondolatokkal csatáz lelkében. Szülőföld j ének emlékei közül sem Giottónak nemes és nyugott egyszerűsége, sem Botticellinek áhítatos angyalai és szende Gráciái nem ihlették meg képzeletét, hanem Donatelló- nak drámai páthosza s Dante fenséges kommédiájának mélységei bűvölték meg tekintetét, a szigorú Savonarola prédikációi nyűgözték le gondolatait, a zsarnokság bűnei kínozták lelkét, s a hazája szabadságának vesztén kesergő honfibú emésztette szívét. Exaltált természete gyakran kergette meghasonlásba nemcsak másokkal, hanem magamagával is; nem alapított családot, nem ismerte a boldog családi élet derűjét, s mivel nagy alkotásai befejezéséhez hiányzott nála a lelki nyugalom, legnagyobb koncepciói vagy egyáltalában nem, vagy csak töredékesen valósultak meg. Egyébként társadalmi és anyagi helyzete kedvező volt: szegénységgel nem kellett küzdenie, a hatalmasok kényeztették, kortársai meghódolták előtte és bámulták nagyságát, s kellemetlenségeit nem csupán irigyeinek rosszakarata, hanem saját állhatatlansága is okozta. A képzőművészetnek mind a háiorn ágában hatalmas alkotásokkal tette emlékezetessé nevét, de ő csak szobrásznak tartotta magát s a szobrászat művészetén csüggött lelke egész szenvedélyével. De nemcsak a képzőművészet, hanem a költészet terén is maradandót alkotott. Mint szonett-költő a legkitűnőbb olasz lírikusok közt foglal helyet.

Michelangelo Buonarroti Capresében, Flórenc közelében született 1475-ben. Apja ez időben e község podesztája volt. Michelangelo gyermekségének első éveit családjuk ősi birtokán, Settignanóban töltötte, de amint tüneményes tehetsége bontakozni kezdett, apja Flórencbe vitte, hogy tudóst neveljen belőle. De a még csak tizenhárom éves fiút hajlamai nem a tudományok, hanem a művészetek felé vonzották, úgyhogy apja kénytelen volt őt tanulásra a kitűnő Domenico Ghirlandajónak műhelyébe