Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1913
- 19 — hatására, mert a rárakódott porréteg, az oltárról felszálló gyertyafüst s az ostoba álszemérem, mely később ruhát festett a meztelen alakokra, kiforgatta eredetiségéből Michelangelo remekét, A „Dies irae, dies illa“ gondolatait ébreszti fel e kép, melynek koncepciójára kétségtelen hatással voltak Savonarola zord prédikációi és Dante fenséges eposza. A szálló és zuhanó meztelen alakok gomolygó tömegében Jézus foglalja el a főhelyet, bár nincs épen a kép középpontjában. Mint könyörtelen bíró jelenik meg az ifjúnak ábrázolt, atlétatestű Megváltó, aki kérlelhetetlen kézmozdulatával taszítja kárhozatba a gonoszokat. Mária félve húzódik meg a fia mellett, de tekintetét nem a kárhozottak, hanem az üdvözültek felé fordítja. A szentek és vértanuk, akik körülveszik Krisztust, valamint az angyalok, akik repülve hozzák kínzásának eszközeit: a keresztet, töviskoszorút, lándzsát és az oszlopot, melyhez hozzákötözték, mintha csak azért volnának ott, hogy vádlókúl lépjenek föl a bűnösök ellen. Lejjebb a középen hét angyal fújja a harsonákat, melyeknek szavára életre kelnek a holtak, mellettük másik kettő tartja kinyitva az Ítélet könyvét A kép baloldali részén látható, amint a megnyílt sírokból egymást segítve, támogatva szállnak fölfelé az üdvözültek, hogy elfoglalják helyüket Krisztus jobbja felől, az emberiség ősei, Ádáir és Éva mellett. A másik oldalon viszont szörnyű kavarodásban a gonoszok tömegei merülnek alá, míg a kép alján az alvilági révész, Charon üríti ki kárhozottakat vivő csónakját, Dante szavai szerint „evezőjével sújtva a késedelmeskedőt“. Tagadhatatlan, hogy Michelangelo alkotásai közül épen az Utolsó ítélet részesült legkevésbbé általános elismerésben, bár eszmei és formai szépségét századokon át lelkesen magasztalták. Azt a rideg felfogást, mely Krisztust könyörtelen bírónak, a végítéletet pedig a megtorlás napjának tünteti föl, sokan ellentétesnek találták a kereszténység szellemével. De abból a hatalmas formakincsből, melyet a művész tudása e képen fölhalmozott, évszázadokon át merített a festőművészet s rajta nevelkedtek az egymást követő festő-nemzedékek. Az Utolsó ítélet elkészülte után lerótta végre Michelangelo azt a nagy adósságot is, mely már negyven esztendeje nehezedett rá: iölállította Rómában a San Pietro in Víncoli-tempíómban l'I. Gyula pápa síremlékét. Az eredeti koncepcióhoz képest szinte jelentéktelenné zsugorodott össze e mű, de már a felállt 2*
