Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1913

— 18 nek hatalmas alakja hever. Régi magyarázat szerint a nő az éjt, a férfi pedig a nappalt ábrázolja, de kétségtelen, hogy Michelangelo saját lelke küzdelmét rögzítette meg e pompás ala­kokon. Az éj szobra idősebb nőt ábrázol, aki erőltetett helyzet­ben hajtja fáradt fejét nyugalomra, Csüggeteg szomorúság rí le tekintetéről, mellette pedig ott vannak az álom jelképei: a ba­goly, a mákoszacskó és egy álarc. A nappalt ábrázoló befejezet­len szobor igazi herkulesi férfialak. Dacos testtartása, komor tekintete szinte félelmet keltő. A szemközti falnál van a másik ifjú Medicinek, Lórenzónak a sírja. Maga a íőalak teljes ellentéte Giulianónak, Míg amaz a nyugtalan, tettrekész energia megtestesülése, ez a tétlen szem­lélődés és szomorúság kifejezője. „II Pensoso", amint az olaszok nevezik. Tagjai fáradtan, szinte erőtlenül helyezkednek el, szép fejét, melyre árnyékot vet az oroszlánbőrrel bevont sisak, mélyen elmerülve támasztja balkezére. A szobrok közül ezt faragta Michelangelo utoljára, s valószínű, hogy hazája szabadságának vesztén kesergő s mindinkább melankóliára hajló lelkének képét örökítette meg e tűnődő, szomorú férfi alakjában. Az alatta levő szarkofágon szintén két gyönyörű meztelen alak latható. A férfi, aki állítólag az alkonyt jelképezi, titání termetű öregember, s látszik, hogy csak kényszerűségből pihen­teti izmoktól duzzadó tagjait. A remekbe faragott, fiatal nőt ábrázoló szobor a hajnali szimbolizálja; mintha most költötték volna fel álmából- szemét csak félig nyitja ki, s alig emelkedik föl fektéből, mintha kész volna ismét álomba merülni. A Mediciek síremlékének megalkotásával bőkezűen rótta le háláját Michelangelo az iránt a család iránt, amelynek élete folyamán kétségtelenül sokat köszönhetett. Hogy e szobrok jelen­tését pontosan megállapítsuk, arról le kell mondanunk. Annyi bizonyos, hogy az egész alkotás Michelangelo töprengő és ön­magával küzdő lelkének halhatatlan megnyilatkozása. Amint már említettük, Michelangelo még a Medici-síremlék befejezése előtt elhagyta Flórencet s ismét Rómába költözött. Ek­kor VII. Kelemen pápa azzal bízta meg, hogy fesse meg a Sixtus- kápolna oltárfalára az utolsó ítélet képét. Hetedfél évig dolgozott Michelangelo ezen a művén, s amikor az 1541 karácsonyán végre láthatóvá lett, a meglepetés és bámulat szava hagyta el a szem­lélők ajkát. Ma már csak következtetni tudunk a kép eredeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom