Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1913
15 ben. E meztelen atléták — ahogy olaszul mondják: Ignudi — ábrázolásában elemében volt Michelangelo: a rugékony izomzat, az életerőtől sugárzó ifjú test, az ellentétes mozgású tagok egyensúlya, amit a művészet contrapostónak nevez, annyiféle változatban jelenik meg előttünk, ahány ily ifjú atlétát festett a meny- nyezetre a művész. Talán azok a rabszolgák öltöttek itt festői formában testet, akiket a II. Gyula pápa síremlékére akart márványból kifaragni, vagy bronzba önteni. A Sixtus-kápolna mennyezeti képei Michelangelo életének legnagyszerűbb s teljesen befejezett alkotásai. Az ábrázolás tárgya itt is, mint eddigi müveiben, az ember, sőt tisztán dekoratív célra is az emberi testet használja. Háromszáznegyven emberi alak él, gondolkozik, cselekszik, töpreng, küzködik, méláz és nyüzsög e képen, ártatlan kisded, életerős ifjú s reszkető öreg alakja sorakozik egymás mellé. De abban minden jelenet és minden alak megegyezik egymással, hogy hatásuk tisztára festői és nem plasztikus. Talán csak az egyetlen Jeremiás próféta kivétel e tekintetben; az ő alakja márványban fogamzott meg a mester képzeletében s szoborba faragott változatát a Medici- síremlék Lorenzójában fogjuk viszontlátni. Alig végezte be Michelangelo nemcsak saját művészetének, hanem, az egyetemes festőművészetnek is e leghatalmasabb alkotását, mikor egy másik, nem kevésbbé nagyszerűnek tervezett műre kapott megbízást. 1513-ban meghalt a művészetek rajongó és bőkezű Maecenasa, II. Gyula pápa, s végső akarata szerint örökösei el akarták készíttetni régóta tervezett síremlékét Michel- angelóval, A síremlék egész kis épületnek volt tervezve s negy ven szobor szolgált volna díszéül. Michelangelo kötelezte ugyan magát, hogy hét év alatt elkészíti az egészet, de most már kialvóban volt benne az a szenvedélyes lelkesedés, amely hét évvel azelőtt világraszóló tervének meghiúsulása miatt meghasonlásba kergette pártfogójával, II. Gyulával. Nyughatatlan szelleme más téren keresett kielégülést, s lassanként terhére vált a feladat, amelynek elvégzésére kötelezte magát; szabadulni igyekezett tőle, úgyhogy mire a nagyszabásúnak tervezett síremlék elkészült, az eredetihez képest csekéllyé zsugorodott össze. A síremlék díszítésére szánt, szimbolikus jelentésű rabszolgák közül pl. csak kettő készült el, azok is Párizsba kerültek, a Louvreba. E gyakran megcsodált s életnagyságnál nagyobb méretű alakok
