Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1913
- 9 — lennie, hogy méltóképen hirdesse az utókornak II. Gyula hatalmát és nagyságát, egyszersmind pedig Michelangelo tudását is. Négyszögletes épületnek volt tervezve az emlék s a domború- műveken kívül negyvennél több szobrot szánt rá a mester. Nyolc hónapot töltött Carrarában, hogy saját útmutatásai szerint fejtsék ki a bányából a szükséges márványtömböket, s egész Róma csodájára járt annak a roppant márványtömegnek, melyet a Szt. Péter-téren halmoztak fel, ahol Michelangelo lázas buzgalommal dolgozott a hatalmas szelleméhez illő hatalmas munkán. De a mű sohasem készült el; vagy azért, mert a pápa, akit harcai is nagyon lefoglaltak, lassanként elvesztette érdeklődését, vagy azért, mert az irigykedő Bramante mindent elkövetett megvalósulása ellen, vagy azért, mivel még az új Szt. Péter-templomban sem találhattak ily roppant méretű síremlék számára helyet. Mikor Michelangelo látja tervének kudarcát, hirtelen megszökik Rómából, s hasztalan küldi utána a pápa futárjait, hiába irat neki csalogató leveleket: az önérzetében megsértett művész hallani sem akar visszatérésről. De pár hónap múlva találkozik Bolognában a harcias pápával, aki épen akkor foglalta el e várost, megjelenik előtte s a pápa örömmel fogadja ismét kegyelmébe, sőt megbízza, hogy készítse el a bolognai San Petronío-templom számára bronzszobrát. Michelangelo meg is felelt a megbízásnak, de a szobor csak négy évig maradt a templom ormán, mert akkor a pápai uralom ellen föllázadt nép ledöntötte s darabokra törte. Bronzanyagából utóbb ágyút öntöttek. A félbenmaradt síremlékért azzal akarta kárpótolni a pápa Michelangelót, hogy visszatérve Rómába megbízta őt házi kápolnájának, a IV. Sixtus alapította Cappella Sistiná-nak kifestésével. A feladat csak a mennyezet festői díszítésére szólt, mert az oldalfalakra már régebben ráfestette hat különböző mester Mózes és Jézus életének egyes jeleneteit. Michelangelo nem szívesen vállalkozott e feladatra s folyton zúgolódott, hogy szobrász létére festő munkáját kell végeznie s a kolosszális síremlék félbenmaradt tervéért nem tartotta kárpótlásnak e nagyarányú festői feladatot. Az egész munkát egymaga végezte minden segítség nélkül, gyakran „küzdve kórral-baj jal“, pénzhiánnyal, a pápa szeszélyével és saját lelke csüggedésével. Kezdetben foglalkoztatott ugyan négy flórenci festőt, mivel nem volt eléggé jártas a freskófestés technikájában, de nem volt megelégedve
