Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912

7

Vessünk tehát egy pillantást az emberiség mai állapotára. Látunk-e itt emelkedést, haladást a múlttal szemben? Vájjon a múlt nem mutat-e fel nagyobb tudósokat ? Hol van Plato és Aristoteles? Tán a művészetben nagyobbak vagyunk? De hol van Rafael és Michelangelo? A költők tán szebben zengenek? De hová tűnt Homeros, Shakespeare, vagy a mi jó Arany Jánosunk? De talán rossz úton járunk, megfeledkezünk arról, hogy e mai világ a boldogságot nem az eszmékben s nem ezeknek szépségében, hanem a földi jólétben keresi, hisz a modern találmányok értékét is abban látja az ember, hogy ezek az életet az ember számára küzdelemtől mentesebbé, a megélhetést könnyebbé teszik; hisz a kutatásnak ösztönszerű vágya mind erre irányul. És mégis tán ezen a téren tárul legszomorúbb kép elénk. Az elégedetlenség, mely már közelgő viharként félelmetesen dübörög, soha sem volt nagyobb, mint napjainkban; a megélhetés egyre nehezebb lesz. Az orvosi tudomány bámulatos lépésekkel halad előre s egyre több a beteg ember; az ideggyengeség, vérszegénység lassan-lassan általánossá kezd lenni; az embereknek ellentálló képessége, munkabírása, akaratereje egyre gyengébb lesz. Szép elméletekben a pedagógiai tudomány is fejlődik s egyre nő a különböző gonosztevők száma, szaporodnak a fegyházak lakói. A statisztika adatai e téren egyenesen megdöbbentők. Dr. Felisch kimutatása szerint pusztán a serdülő korú gonosztevők száma tíz esztendő alatt 30 ezerről 64 ezerre emelkedett.

Ez a pár példa csak egy-két kiragadott szomorú kép az ijesztő közállapotoknak ama tömkelegéből, melynek mindnyájan tanúi vagyunk, mely alatt nyögünk és sóhajtozunk. Bizony nem a levegőből kapott állítás az — mert a tények mutatják — hogy az úgynevezett modern haladás korában az emberiség egyetemes állapota a múlthoz viszonyítva sülyedtebb képet mutat, tehát igaz értelemben vett haladásról fentebb kifejtett elvünk alapján nem beszélhetünk. Azért már akadnak többen, akik emiatt főleg a modern technika vívmányait okozzák; szeretnék visszavarázsolni a régi patriarchális életet, amelyben boldog volt az ember s jobban tűrte, becsülte és szerette egymást. De ezt tenni egyrészről nem is lehet, másrészről pedig —• ha még lehetne is — akkor sem ez volna a teendő. Az orvosszer megtalálásához azonban boncolnunk kell a jelenségeket, hogy megállapíthassuk a bajok okát.