Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912
8 Tagadhatatlan, hogy az embernek mai — főleg szociális jellegű — bajai és a természeti erőket felhasználni tudó vívmányok között van bizonyos összefüggés; de félreértés kikerülése céljából mindjárt hangsúlyozzuk, hogy a bajok okozói nem a vívmányok mint ilyenek önmagukban véve. Az erre vonatkozó meggyőződésemet a következő tételben foglalom össze: A modern vívmányokkal összefüggő emberi bajoknak alapoka abban rejlik, hogy az átlag ember erkölcsileg, szellemileg még nem művelődött arra a fokra, amelyre egyeseknek lángelméje a tapasztalati világot emelte. Más szóval diszharmónia van az ember szolgálatára álló eszközök fejlettsége és a nagy tömeg lelki, erkölcsi műveltsége között; azaz a modern kultúrának eszközeit a mai átlagember eszményi rendeltetésüknek megfelelően nem tudja még felhasználni. P. o. a távoli népeket egymáshoz közel hozó eszközök fejlettségével nem szűnt meg a kapzsiság, az önző — pusztán anyagi érdekekből folyó — gyűlölség, bosszú, szeretetlenség, agyarkodás, irigység, a hatalmi törekvésekből származó ellenségeskedés; sőt az emberek sokszor a legszentebb hivatással, Jézus vallásának terjesztésével is összekeverték a múló, gyarló érdekeket s így a szeretet nevében és érdekében az eszköz a szeretetlenség lett s a múlhatlan javak terjesztésének örve alatt jutalmul múló javakat kívántak. Természetesen volt — és még inkább a jelenben van — kivétel az evangéliumi misszió körében s ahol ez hivatása magaslatán áll, ott van is azután az eszményi cél érdekében igaz eredmény. Erre vonatkozólag áll is Pfennigsdorfnak ama bölcs mondása, hogy „a gőzgépnek feltalálója az evangéliom elterjesztése érdekében maga többet tett, mint századok összeségükben ő előtte“. Az emberek nagy többsége azonban nem áll még azon az erkölcsi magaslaton, amit a természeti erők felhasználásának fejlettsége annak méltó alkalmazása érdekében megkívánna. Innét van az, hogy ha egy a világtól, nagyobb forgalomtól elzárt vidéken vasutat építenek, ezen vidék népe hamarosan — még pedig nem javára, hanem kárára — átalakul; a régi egyszerűség helyét még a ruházatban is felváltja a fényűzés; a szigorúbb erkölcsi felfogás helyébe léhább, könnyelmű életmód lép; a városokkal való összeköttetés révén az itt látottak felébresztik a nagyravágyást, irigységet, elégedetlenséget stb. Ezért nem Stephensont okozom s a vasutat kárhoztatom,
