Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912
17 Ezen a ponton mint küzdő irányok a materialisztikus és a theisztikus életfelfogások állanak egymással szemben. Az előbbi a természettudomány nevében lép fel, holott tulajdonképen már átlépi a tudomány jogos határait és természet- filozófiává lesz. Ez az irány a monizmusban- az élet összes jelenségeire kiterjedő alapot s az összes kérdések megoldására alkalmas kulcsot kiván nyújtani. Ennek a felfogásnak bírálatát itt természetesen az ismeretelmélet nézőpontjából mellőzzük, csak azt vizsgáljuk, hogy eredményei, gyakorlati hatása alapján, nevelési rendszerünk megbízható alapjául választhatjuk-e ezt az életfelfogást ? Annak a világnézetnek, mely a mindenség fölött uralkodó akaratot, előrelátó tervszerűséget, céltudatosságot nem ismer el, hanem mindent pusztán csak az anyag önkifej- lése, célszerűség nélküli evolúciója, a természeti tényezők véletlen találkozása, illetve az energia viszonyok alapján igyekszik megmagyarázni, más eredménye az emberi életre nem lehet, mint az, hogy az embernek magasabb erkölcsi rendeltetése, örök eszményi célja egyáltalában nincsen, hanem természetszerű feladata egyedül csak az, hogy a létért folyó küzdelemben bárminő eszközökkel tudjon érvényesülni. Az itt jellemzett felfogásnak eredménye erkölcsi vonatkozásban tényleg Nietzsche morálja lett, mely a keresztyénségnek magasztos- és az emberiség nevelése nézőpontjából is a legáldásosabb erkölcstanát alapjában támadja meg. (L. Nietzsche „Also sprach Zarathustra“.) A gyakorlati életben az eredmény szintén a lelkiismeretnek teljes meglazulása lesz, mert az az elv, hogy az embernek nincsen Isten által megállapított rendeltetése, nincsen isteni törvény, arra a következményre vezet, hogy tulajdonképen nincsen sem bűn, sem erény, hanem minden cselekedet jogosult, amit az ember saját érdekében hasznosnak vél. A mindennapi élet az egyre szemérmetlenebbül és kihivóbban fellépő bűnözésekben s ezeknek következményeiben: a sokféle romlásban, szétzüllésben világosan mutatja azt, hogy hova vezet az egyoldalú materialisztikus életfelfogás. Ha ez a vallásellenes irány úgy az elméletben, mint a gyakorlatban csődöt mond, akkor egyenesen veszedelmes volna azt az iskolai nevelés alapelvéül, főirányául választani. Vizsgáljuk most már a theisztikus életfelfogás elméleti és _______ 2
