Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912
18 gyakorlati következményeit. Eszerint a világot Isten az ő örök céljai szerint teremtette s az ember rendeltetését a néki adott kiváló képességek szerint előre megállapította. Az ember bűnbeesése által letért ugyan eszményi rendeltetésének útjáról, a kitűzött nagy céljától elfordult, az isteni gondviselés azért bizonyos jóra való hajlandóságot is hagyott meg, illetve ébresztett fel a világban. A jó és a gonosz folytonos küzdelmében ugyan ez utóbbinak sikerül időnként bizonyos mértékig az igaznak elfojtása, de az isteni világkormányzás hatalma ismét csak a megátalkodott bűnösöket juttatja a pusztulás útjára s a jót megmenti, vagy életre támasztja. Az isteni világkormányzásnak ez a nevelő szándéka végig vonul az egész világtörténeten. Az örök nagy küzdelemben nemzeteket s azoknak körén belül egyes kiváló nagyokat választ ki, akik az emberiség nevelőivé lesznek és évszázadokra, sőt évezredekre előre megjelölik a fejlődés útját. Az isteni gondviselés a maga céltudatos útján az idők teljességében az ember eszményének megtestesülését, Jézus Krisztust hozta a világba az emberek közé, aki nem csak a legnagyobb nevelőmester, hanem mint bűn nélküli lény az emberiségnek szabadítója. Ha nézzük azt, hogy az evangéliomszerü keresztyén világnézet, — melynek velejét a fentebbiekben röviden összefoglaltuk — a gyakorlati érvényesülésében minő eredményeket mutat, akkor az örvendetes tények előtt a legnagyobb tisztelettel kell meghajolnunk. Hogy Jézus személyisége és kora a világtörténelem középpontja, azt minden elfogulatlan gondolkodó elismeri. Hogy a Jézus evangéliomához való visszatérés a legtökéletesebb haladást jelenti minden téren (újkor kezdete, reformáció), azt mindenkinek kell tudni, aki a történelmet csak egy kicsit is ismeri. A Jézus evangéliomához való ragaszkodás, annak követése a legtökéletesebb emberi eszménynek a keresését, a megújulásra irányuló határozott törekvést jelenti. Ilyen formán a valódi haladásnak eszközlője s így az iskolai nevelés lényeges elve és ereje sem lehet más, mint az evangéliomi keresztyénség valódi lényege: Jézus. Itt eljutottunk arra a pontra, ahol megállapíthatjuk azt, hogy minő viszony van az u. n. modern haladás és az evangéliomi keresztyén világnézet között. A fentebbiekből közvetlenül folyik az az ítéletünk, hogy az evangéliom szelleme emeli az
