Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1909

6

az 1825—27-iki országgyűlésen. A fiatal huszárkapitányban még ekkor senki sem látta a nemzet vezérét, reformátorát. Feltűnt ugyan bátor szókimondásával, sőt a nádor rendreutasítását is magára vonta azzal a nyilatkozatával, hogy „a császár nem kegyelmet gyakorol, mikor a magyar alkotmányt fenn akarja tartani, hanem csak legszentebb kötelességét teljesíti“; még inkább feltűnt azzal, hogy mágnás és katona létére magyarul beszélt; nagy népszerűséget is szerzett, midőn a létesítendő akadémia céljaira jószágainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel; dicsérték a lótenyésztő-egyesület s a hasznos és kellemes szórakozást nyújtó kaszinónak megalapításáért is, — de mindezekben inkább voltak hajlandók egy kétségtelenül alkotni hivatott elme ötletszerű megnyilatkozásait, mint a nemzet újjászületésén munkálkodó reformátornak célját szolgáló harmonikus alkotásait látni. Csak néhány év múlva, a Hitel megjelenése után ismerték fel, hogy mindezek az alkotások mennyire beleilleszkednek egész reformprogrammjába. A lófuttatásokkal előbb Pozsonyba, majd Pestre csalogatta a hazájához idegenné vált arisztokráciát; az állattenyésztési egyesületből kifejlődött országos gazdasági egyesület hathatósan munkálta és előmozdította gazdasági érdekeinket. A kaszinók, melyek a Széchenyi által alapított fővárosi Nemzeti Kaszinó mintájára, hazánk minden nagyobb városában alakultak, nemcsak a kellemes szórakozások helyeivé, hanem a politikai, társadalmi, köz- gazdasági kérdések megbeszélése, a napi kérdések felett folytatott eszmecsere révén minden életrevaló társadalmi mozgalom gyújtópontjaivá, az önművelés, felvilágosodás terjesztőivé s a reformeszmék népszerűsítőivé is lettek. S a Magyar Tudományos Akadémia megfelelő fényes otthont nyújtott annak a magyar nyelvnek, mely már-