Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1909

12

nem csökkent, de népszerűsége nagy csorbát szenvedett.

Kossuth Lajossal való meghasonlása óta Széchenyi az eddigi harcrahívás, lelkesítés helyett legfőbb feladatának azt tartja, hogy mérsékelje a reformok útján rohanva haladni akarókat, hogy fékezzen, túlzásoktól óvjon, s ellensúlyozza a közjogi radikalizmust. Ezen az úton alig számíthatott az előbbihez hasonló sikerekre, népszerűségének visszaszerzésére. De ez nem tartotta vissza attól, hogy épp oly hazafias hévvel küzdjön meggyőződéséért, mint midőn még népszerűségének tetőpontján állott. Az 1842-ben tartott akadémiai beszédében élesen támad azokra, kik túlbuzgóságból a nemzeti nyelv terjesztését s az állam és társadalom megmagyaroso- dását erőszakolni akarják. E beszéde, mely annyi félreértésre adott alaptalanul alkalmat, most már Wesselényit is nyílt ellenfelévé teszi s csakhamar ezután a hazai ipar védelmére szervezkedő egyesület kérdésében Deák Ferenccel is ellentétbe kerül. Midőn pedig 1845-ben gr. Apponyi György kancellársága alatt titkos tanácsosi címmel a helytartótanács mellett létesített országos közlekedési bizottmány vezetőjévé lett, teljessé lett a szakadás közte s előbbi hívei, az egész szabadelvű ellenzék között. Azt, hogy kormányhivatalt vállalt, bármily önzetlenül tette is, bármennyire hazájának akart is használni, nem bocsátották meg neki sem a Tisza szabályozásáért, mely közel másfél millió hold földet mentett meg a magyar kultúrának, sem a közlekedésügy rendezésére, a Budapestről kiinduló s hazánk gazdasági életére oly mérhetetlen fontosságú vasúthálózat létesítését célzó javaslatáért.

De nem ez bántotta; a haza sorsáért való aggodalom keserűé szivét s adott ismét tollat a kezébe, hogy