Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1909

13

„Politikai programmtöredékek“ című művében még egyszer megpróbálja irányt adni a pártszervezkedésnek s még egyszer megkísérelje Kossuthot letéríteni a szerinte „jóakaraté“ kormány ellen való izgatásnak veszélyes útjáról. Prófétai lélekkel jósolja meg, hogy ez az út a romlásba, forradalomba visz. Mindhiába! vészkiáltása pusztában elhangzó szó volt, s még saját szűkebb hazája, Sopron megye is elfordult tőle, nem választotta meg követnek az 1847—48-iki országgyűlésre.

Midőn ezen az országgyűlésen a reformok ügye különösen a párisi februári forradalom hatása alatt Kossuth vezetésével diadalmaskodott, midőn a nemzet magát Ausztriától függetlenítve kivívta az új népképviseleti alkotmányt és ezzel önrendelkezési jogát, az általános öröm Széchenyit is magával ragadta s egy pillanatra talán maga is hitte, hogy sötéten látott és szörnyű aggodalmai alaptalanok voltak. De midőn az új Magyarország egén csakhamar mindenfelől sötét vészes felhők kezdtek tornyosulni; midőn az új nép- képviseleti országgyűlésen a kamarilla áskálódásai folytán Magyarországot feldarabolni akaró nemzetiségek ellen Kossuth Lajos a nemzetet önvédelemre, imént kivívott jogainak és szabadságának fegyverrel való meg- védelmezésére felhívni volt kénytelen, abban a nagy, magasztos lelkesedésben, melyben a lánglelkű szónok leborult a nemzet nagysága előtt, az új kormány közlekedésügyi miniszterének, Széchenyinek arcán már ismét a hazafiaggodalom komor árnyéka borongott, mely azután nem is tűnt el onnét. Ez az emésztő gond, a folytonos belső harc megbontotta lelke egyensúlyát s a ragyogó lángész, mely mint tűzoszlop világított nemzete előtt, elhomályosodott, elvesztette fényét. S míg a nemzet egyenetlen harcban emberfeletti erővel küzdött jogaiért,