Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1909
11 a vele való összetűzést. Bár nagyon jól ismerte és érezte a közjogi sérelmeket, messzeható célja érdekében „Tarquinius előtt arcát megcserélte“. Nem is innen, hanem a saját híveinek táborából fenyegette művét veszedelem. Tragikumává lett, hogy az az eszmeáradat, amelyet ő indított meg, csakhamar túllépett azokon a gátokon, melyek közé ő szerette volna szorítani, hogy azok a szellemek, melyeket ő idézett fel, nem akartak többé neki engedelmeskedni. A 40-es évek elején Széchenyi és a nemzeti ellenzék útjai kezdtek elválni egymástól. Új vezér került a nemzet élére, szintoly erős, bátor, bűvös szavú. Kossuth Lajos a „Pesti Hírlap“-pal ugyanazon reformok érdekében küzdött, melyeket Széchenyi kezdeményezett, de nem ugyanazon egymásutánban és más eszközökkel, a lángoló szenvedély fegyvereivel senkit nem kiméivé, különösen a kormányt és a vele tartó főrendűeket támadva. Széchenyi nagy veszedelmet, egész élete művének, elért eredményeinek s jövő reménységeinek végső veszedelmét látta e szenvedélyes agitációban s azt a Kossuth Lajost, aki őt kevéssel előbb Pestvármegye közgyűlésén „a legnagyobb magyar“ dicsőítő nevével illette s aki most is s ez után is a maga s a nemzet vezérének prófétájának tekintette, „Kelet népe“ című munkájában hasonló szenvedéllyel támadta meg, hogy az izgatás abbanhagyására, a kormánnyal is egymást megértő békés ldfejlődés útjára terelje. Titánok harca volt e küzdelem, de Széchenyinek nem juttatott babért. Támadásában nem a hazáját lelke egész hevével szerető hazafi jogos aggodalmát, hanem sokan pusztán sértett hiúságot, kicsinyes féltékenységet láttak s a forradalom veszedelmétől való félelmét rémlátásnak tartották. Tekintélye nem csorbult ugyan, a nemzetnek tisztelete iránta
